Ebből kisülhet valami valamikor. Addig pedig le lehet folytatni az évek óta a legértelmesebbnek tűnő vitát a Jobbiktól mentes ellenzéki oldalon. Ez legalább nem arról szól, hogy ki legyen a boldog ezüstérmes (vagy bronz?) a miniszterelnök-jelöltek között.
A hétfői, Közfelháborodás Napjára keresztelt tüntetésre ráillik a mindenkori politikai elemzők kedvenc szava: ellentmondásos. Jó sokan voltak, és ez jó, bénán volt megszervezve és igazi sületlenségeket beszéltek egyesek a színpadról – ez nem annyira jó, de szerintem még elnézhető. Elhangzott ott olyasmi, hogy az elszúrt rendszerváltozás miatt az elmúlt 25 évet, annak minden szereplőjével együtt kell elküldeni a pi…, szóval, a búsba. Ez tényleg igencsak sommás és ezért erősen vitatható álláspont – de szerintem ez is jó. Ha vitatható, hát vitassuk, nem kell félni, nem fog fájni.
A szervezők már Kálmán Olgánál melegedtek, amikor több ezer közfelháborodott még a Kossuth téren szemezett a rohamrendőrökkel, az elmúlt 25 év pi…, búsba kívánt ellenzéki és értelmiségi szereplői pedig kikérték maguknak, hogy összemossák őket a közfelháborodás tárgyává tett Orbán-rezsimmel.
A látszat ellenére mégsem olyan rossz kezdet ez, mert alkalmat ad arra, hogy megbeszéljük: a politikusokkal, vagy a politikával mint olyannal van-e bajuk a közéletbe bekéredzkedő civileknek? Mert például a politikusokat a pi…, búsba kívánni teljességgel legitim álláspont, igény is lenne rá sokakban. A hivatásos ellenzékiek például magukon kívül nem nagyon okolhatnak mást amiatt, hogy a közfelháborodásra gyűlő tömegek előtt nem ők, a profik, hanem az amatőrök szónokolnak. (És az is megér egy erőteljesebb önvizsgálatot, hogy a Fidesz közvélemény- kutatók által mért népszerűség-zuhanásából miért csak a Jobbik tudott, ők is csak éppen hogy, profitálni.) De ha már a civileké a színpad, akkor tessék, meg lehet mutatni. Lehet jobbnak lenni a maiaknál. Lehet jobban szónokolni, okosabbakat mondani, nagyobb hatást kiváltani. Amint akad valaki, aki erre vállalkozik, hamar megtapasztalja majd a politikusi léttel járó kihívásokat, gondoskodik róla a karaktergyilkosságra trenírozott kormányzati médiaapparátus. Aki pedig esetleg még ezt is túléli, na, ő (vagy ők) lesz(nek) az(ok), aki(k) visszahelyezi(k) jogaiba a politikát. Mert ha lesz ebben a most éledező ellenállásban komoly erő, az már nem akar az utcán maradni.
És itt visszakanyarodhatunk a mi kis vitánkhoz az elmúlt 25 évről, máris előrébb vagyunk ugyanis. Hiszen az Orbán-rendszer ellen tiltakozó tömeg jól hallhatóan demokráciát kiált az utcán, ez pedig csakis azt a parlamentáris demokráciát jelentheti, amiben 25 évvel ezelőtt maradtunk magunkkal. Ha pedig ennek visszaállítása a cél, akkor ahhoz kellenek pártok, még ha nem is (csak) a ma létezők, kellenek a szabad választások, az ezt garantáló választási szabályok, fékek és ellensúlyok rendszerén nyugvó jogállam, mindaz tehát, amit az Orbán-rendszer ötödik éve barmol szét szisztematikusan, de amiért a most duzzogó rendszerváltó értelmiség és politikai elit küzdött egykoron és követel vissza mostanság. Az utcán gyülekezőknek jól hallhatóan elegük van a magánérdekek érvényesítésére létrehozott korrupt rendszerből, a barátokra szabott szabályokból – amit pedig ez ellen tenni lehet, az csak az a bizonyos szabályozott piacgazdaság lehet, pont, ahogy 25 évvel ezelőtt kitaláltuk magunknak.
A tüntetések jelképévé az európai zászló kezd válni – ki is tiltotta Kövér az Országgyűlés ülésterméből –, és nem éppen ez, az Európai Unió volt a rendszerváltozáskor kitűzött közös cél? Lehet, hogy nincsenek is olyan távol egymástól az álláspontok, csak más nyelven beszélnek a felek?
Ami ezt a másik nyelvet illeti: kering a neten néhány napja egy amolyan kiáltványszerűség, Demokrácia 2.0, ez a címe, és nekem fogalmam sincs ki fogalmazta, de jól tette, hogy megtette. Azt írja – írják? –, hogy a rendszerfrissítéshez új szótár kell, ki kell irtani egy csomó mondatot a közéleti beszédből, mert csak mérgeznek, és nem is vezetnek sehová. Ide most csak pár mondat fér ezekből, ilyenek: nincs alternatíva; megérdemeljük, el kell innen menni, itt úgyse lesz változás, egyedül úgysem tehetsz semmit, engem nem érdekel a politika, az előzőek sem voltak jobbak.
Ha már abban meg lehetne egyezni, mit nem vágunk egymás fejéhez, akkor innen már el lehet indulni, ha máshova nem, hát érvelve vitatkozni. Mert abból akár még ki is sülhet valami valamikor.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!