Megmondta előre ezt is. Még Tusványoson, nem sokkal az illiberális coming outja után Orbán Viktor közölte, ebben az országban az egyetlen szervező erő, hogy itt bármi megtörténhet. És tessék, megtörtént egy bármi. Akkora bármi, hogy remeg bele az egész magyar politika: Simicska Lajos kijött a napra és fontolgatja, elinduljon-e a veszprémi körzetben megüresedett képviselői helyért, amin a Fidesz kétharmada múlik.
De vajon ki a fene szavazna Simicskára? Mondjuk, ha már valaha szavazott a Fideszre, akkor ezen az élményen már túl is esett. A Fidesszel eddig Simicska csomagban járt, csakhogy közben a közbeszerzett milliárdok számolgatása közben összeveszett egykori szobatársával. És ezzel elő is állt az egyetlen indok, hogy a tollat fogó kéz lerohadásának veszélyét is vállalva valaki netán behúzza az x-et a neve mellé, ha úgy alakul. Tudniillik Simicska ma Orbán Viktor rendszerének megdöntésére alkalmasnak tűnő egyetlen ember a színen. Ő fizette, szervezte a Fideszt, állítólag az egykor volt ethoszból is őriz valamennyit, Orbánról pedig mindent, forintra-fillérre tényleg mindent tud.
Azt már régebb óta beszélik, hogy Orbánnak valódi kihívója csak a Fideszen belülről érkezhet. Igaz, a művelt Nyugattal együtt mi is egy elegáns européer formára gondoltunk, olyan Donald Tusk-féle polgári konzervatívra, erre kiderül, hogy jobb esetben is csak egy tájjellegű Donald Trumpra futja itt, a hózentrógeres oligarchára, mert mindenki más már ki van nyírva régen. Egy ideje Simicskára is megvan a kilövési engedély, de a volt megbízójával folytatott harcban a veszprémi indulás belengetése az eddigi legszellemesebb húzás. Az én arcomra is a káröröm rajzolja a vigyort, amikor a teletojt öltönynadrágban rohangáló fideszeseket figyelem. Simicskát vajon hogyan fogják lekaraktergyilkolni? Elterjesztik róla, hogy közpénzeket nyúlt le politikai megrendelésre? Muhaha. Jó kis meccs elé nézünk, dőljünk hátra, helyezzük karnyújtásnyi távolságra a söröket.
Nagyobb esélyét látom annak, hogy Simicska végül mégsem indul, de ezzel az egy mondatával, hogy tudniillik ő fontolgat, már nagy szolgálatot tett a hazának. Letagadhatatlanná tette az amúgy is nyilvánvalót: a Fidesz és annak kormányzása mára nem szól másról, kizárólag egyéni- gazdasági érdekek érvényre juttatásáról. A pont, ahonnan már nincs visszafelé út, rendszerint csak utólag látszik tisztán a politikában. Azt hiszem, Orbán már túl van ezen a ponton. Lehet, hogy Paks 2 volt, vagy az amerikai kitiltások, talán a megmagyarázhatatlan politikusi vagyonok, ma még nem tudni, de a totális nemzetközi elszigetelődésben egymásra rakódó politikai, szociális és gazdasági válságtünetek Orbánból is fordított Mídászt csináltak: amihez hozzányúl, az tönkremegy. Vagy ellopják. Érdemes belegondolni, mi lenne a mai közklímában abból, ha a Fidesz, teszem azt, megpróbálná újratölteni csodafegyverét, a rezsicsökkentést? Szerintem az ország nagyobbik felének így hangzana az első reakciója: na, és ebből melyik haver/rokon/pártember jár jól? A korlátok nélkül randalírozó politikusaik és a korlátoltságban tobzódó holdudvar képtelennek látszik felfogni, hogy örvény húzza őket a hiteltelenség mocsarába bele. Vége lesz tehát ennek, de hogy békésen-e, vagy netán nagyon csúnyán, nos, e tekintetben Simicska a maga politikai ambícióival pont annyi kárt okoz, mint amennyit kétkezi oligarchaként okozott már ennek az országnak. És ehhez a károkozáshoz – fájdalom – mások is csatlakoznak, jobb sorsra érdemes emberek, akiket békeidőben egy lapon sem lehetne említeni Simicskával, mint Török Gábor politológus vagy a civil tüntetéseket szervező Nemes Balázs.
A károkozás lényege a politika végérvényes megutáltatása a választókkal. Simicska a saját gazdasági érdekeinek védelmében lebegteti a képviselőjelöltséget. Van ennek köze elvekhez, értékekhez, úgy általában az országhoz? Semmi. Török Gábor két álló napig szintén veszprémi képviselőjelölt-jelölt volt, lájkokat gyűjtött amúgy színvonalas blogján, és olyanokat írt, milyen jó is lesz, majd ha belülről tanulmányozhatja a politika működését. Mintha ez az egész csak egy laboratórium lenne, ahol lehet kísérletezgetni, aztán meg írni a tapasztalatokból – hogy klasszikust idézzek – kibaszott jó könyveket. És ennek van bármi köze a választókhoz, jövőhöz, országhoz? Semmi. Nemes Balázs a magánnyugdíj-megtakarítások maradékának lenyúlása elleni tüntetés színpadáról vonult le duzzogva, mikor megtudta, hogy ott előtte – oh, borzalom – pártszimpatizánsok is beszéltek. De hogyan lehetséges parlamenti demokráciát visszakövetelni az utcán, ha már a pártszimpátiát is bűnnek tekintjük? Nem kell a ma meglévő pártokat szeretni, nehéz is lenne, de tagadni a pártok létjogosultságát, súlyos félreértése a helyzetnek és a mégoly jó szándékú civilségnek. Mert ezek a megnyilvánulások azt üzenik a magyar, mondjuk így, átlag választónak, hogy a politika afféle belterjes úri vircsaft, amihez neki semmi köze. Akkor meg minek vegyen részt benne? Így erősödik tovább a közöny meg az apátia, amiről tudjuk, ősellenségei mindenféle demokráciának. Orbán Viktornak és rendszerének viszont jó barátja mindkettő. Mert amíg a politikát nem helyezik vissza jogaiba, addig tényleg megtörténhet az a bármi, és abban nem lesz köszönet senkinek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
