A miniszterelnök szavainak értelmezéséhez elengedhetetlen a higgadtság. Úgy melegében jönnének persze a szavak maguktól is, de azok nem ide valók. Szerintem érdemes is erőfeszítést tenni az egymásba fűzött mondataiban rejlő rendszer megfejtéséhez, mert aggasztó jelei mutatkoznak annak, hogy hiszi is, amit mond.
Hét közepi beszédének alapállítása így hangzik: Magyarország szörnyű helyzetbe került. És bár ezen állítás igazságával nehéz vitába szállni, mégiscsak történhetett valami az elmúlt két hétben, ami a mi figyelmünket elkerülte, és ami miatt a szárnyaló sikerből ily rövid idő alatt lett szörnyűség. „Jöhet az erőteljesebb béremelések időszaka a közszférában” – jelentette ki a miniszterelnök július 12-én. „A közszférában senki nem számíthat béremelésre" – jelentette ki a miniszterelnök a július 26-án. Hogy mit történhetett, rejtély. Ha csak az nem, hogy éppen ekkortájt ment szabadságra Matolcsy György, távolléte sok minden megmagyaráz. De már nem kell sokat várni. „Matolcsy hazajön (mármint szabadságról), így én elmehetek” – mondta pénteken Orbán, megnyugodhatunk hát, a közszolgák is fellélegezhetnek, jövő héttől újra minket követ Európa.
Feltéve, hogy addig a Nyugat nem hanyatlik tovább, ahogy mondta volt. Tiszta szerencse, hogy mi itt Közép-Európában ívelünk felfelé, sokadszor ismétli ezt, és mivel a tények csak zavarják a tisztánlátást, így aztán kit érdekel, hogy Romániában éppen összeomlóban van a politikai rendszer, Csehországban hetente viszik el a korrupción fogott politikusokat, Szlovákiában pedig a jövő héten rendkívüli kormányülésen vitatják meg, vajon miért van elszállóban – más szóval: felívelőben – a költségvetési hiány. Történetesen időközben volt alkalmunk megnézni az olimpiai megnyitót Londonból, és ennek alapján, ha kérhetem, engem tessék kihagyni az ívelésből. Nyugodtan magamra lehet hagyni a hanyatló Nyugat iránti csodálatommal. Tudom, le vagyok maradva, de valahogy még mindig lenyűgöz, ha egy ország úgy tud büszke lenni múltjára és teljesítményére, hogy közben képes az öniróniára is, értelmes dolgokat közvetít a világnak önmagáról és hozzá még bulizik is egy nagyot.
Persze nekem könnyű, nem „nekem kell foglalkoztatnom” – idézet by Orbán – a munkanélkülieket, és mivel nekem speciel nagyon is megfelel, ezért azzal sem kell bajlódnom, hogy a demokrácia helyett új politikai rendszert találjak ki. Ez a személyes teher a civilizált világban csak Orbánt nyomja. Nem is volt még hivatalban Magyarországon olyan politikus, aki ilyen rideg számítással, elvek és eszmék híján, hit és meggyőződés nélkül beszélne a demokráciáról, miként azt ő teszi. Nem először, egyébként.
Rendes fideszesnek ezek a szavak meg se kottyannak persze, de az talán még a Nyirő József olvasókörben is némi magyarázatra szorul, ahogy Orbán az országról, annak lakóiról vélekedik. Félázsiai népség, mondta, aki csak az erőből ért. Most hagyjuk is a merengést, hogy vajon hány Kossuth téri virágágyás lett volna – okkal, amúgy – összerondítva és hány kuka maradt volna épen a Belváros vonzáskörzetében, ha ezek a szavak történetesen egy Gyurcsány nevű miniszterelnök száját hagyják el. Hagyjuk, mondom, mert itt, ezekben a szavakban érhető tetten a keresett rendszer. Az országról és annak lakóiról való ilyetén gondolkodás magyarázza ugyanis a Fidesz elmúlt tíz évét. És ebből fakad a friss gondolat, a választójog előzetes regisztrációhoz kötése. A félázsiai népségre – egy fideszes képviselő korábbi, még ennél is kifejezőbb szavaival: vadbarmokra – mégsem bízható rá csak úgy rá olyan komoly döntés, mint a választás. Hiszen kétharmaduk már most is bizonytalan. Ráadásul a bizonytalanok közül legtöbben ma már a Fideszt rühellik. Az ilyenek tehát nem tudják mi a jó nekik, és még a végén rosszul szavaznának. Döntsenek inkább azok, akik úgyis biztosak a dolgukban, nem is nagy munka összeterelni őket, mivel rajta vannak a Kubatov-listán.
Íme, hát, ha higgadtan kutatjuk, igenis kirajzolódik a rendszer a miniszterelnök beszédéből. Segít ebben a szakirodalom is: jól rendezett, gondosan kidolgozott rendszerek fennállásáról van szó, melyek között belső logika érvényesül, és amelyek igazságtartalmában, valóságosságában a beszélő megingathatatlanul hisz. A hangoztatott eszmék sohasem bizarrak, emiatt gyakran hihetőnek tűnnek, annál is inkább, mert sokszor magas érzelmi hőfokon, nagy meggyőző erővel adják elő azokat. Forrás: Füredi, J., Németh, A., Tariska, P.: A pszichiátria magyar kézikönyve.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
