Gál J. Zoltán: Adás, vétel

Aztán egy kora nyári napon reggel 8 óra után nem sokkal érkezett a hívás a kormányfői titkárságra, úgy fél órára rá pedig a polgármesteri hivatalba. Ritka vendég volt már akkor is a jó hír, nagy volt hát az öröm. A miniszterelnök még azon melegében bejelentést tett, aztán – az amúgy ellenzéki képviselőként politizáló – polgármester beszélt a sikerről városában. Az ellenzék vezetői a következő napokat fanyalgással és azzal töltötték, hogy elhíreszteljék: nem éri meg az árát. Pár hét múlva a gazdasági miniszter aláírta a megállapodást, amelynek értelmében négy év múlva megindulhat a termelés. A polgármester pedig megköszönte a kormánynak a segítséget.

Valahogy így néz ki a kecskeméti Mercedes-gyár históriája. Ja, mindez 2008-ban történt. A miniszterelnököt Gyurcsánynak, a gazdasági minisztert Bajnainak, a polgármestert Zongornak, az ellenzéket Fidesznek hívták, azt az időszakot pedig elmúltnyolcévnek. Ettől még olyan jó volt látni a mostani miniszterelnök arcán azt a gyermeki boldogságot, ahogyan a dögös autók előtt közli, ez a gyár gazdaságpolitikája sikerének bizonyítéka. Még Matolcsy is odaszaladt vágóképnek. Mi persze együtt örülünk velük.

Lesz még nekünk részünk ilyen örömökben hamarost. Az előttünk álló héten például a miniszterelnök bizonyíthatja egy korábbi tételét, miszerint Brüsszel nem Moszkva. Ezt onnan fogjuk megtudni, hogy Brüsszelből megy Moszkvába. Az EU vezetőit arról győzködi majd, hogy ugyan engedjék már ki Magyarországot a túlzottdeficit-eljárás, vagyis a szoros uniós gazdasági felügyelet alól. Jelen állás szerint erre van esély, a költségvetési hiányt 3 százalék alá szorították, hangolnak is már a győzelmi fanfárra. Ennek a várható fényes győzelemnek azonban igen komoly ára van: föladtak cserébe minden mást, felzárkózást, növekedést, munkahelyteremtést, mindazt, amivel 2010-ben hitegettek bennünket. Csak a hiány tartása maradt, pedig az alacsony deficit inkább eszköze, semmint egyedüli célja kellene legyen egy józan gazdaságpolitikának. A költségvetési egyensúly fontosságát kár lenne tagadni, csakhogy ezt itt és most kizárólag átmeneti intézkedésekkel, nagyobb részt a polgárok nyugdíj-megtakarításainak einstandjával sikerült – ha sikerült – elérni. De akkor volt-e értelme mindent egy lapra föltenni? Ha volt is, annak kevesebb köze van Magyarországhoz, mint a Fidesz választási érdekeihez. Orbán számára e bonyolult szó – túlzottdeficit- eljárás – béklyót jelent. Azt meg ő nem szereti. Minél közelebb vannak a választások, annál kényelmetlenebb. Ha sikerül kibújni belőle, akkor jöhet a jól ismert választási költekezés, rezsicsökkentéssel, 13. havi nyugdíjjal és még sok népboldogítással, olyannal, amire bizonyosan nincs fedezet. Ennek persze újra súlyos ára lesz – de megfizetni csak a választások után kell.

Orbánnak másnap Moszkvában bizonyos szempontból könnyebb dolga lesz: ott értékekről kevesebb szó esik, inkább az érdekekről, pontosabban üzletről, és ebben ő láthatóan erősebb, tudna erről mesélni Simicska Lajos. Másrészt viszont Putyin tárgyalási dossziéjában nyilvánvalóan ott vannak azok a nyilatkozatok, amelyeket Orbán ellenzékben tett az orosz–magyar kapcsolatokról, és amelyeknek most éppen a szöges ellentétét hangoztatja. De Putyin talán tudja Orbánról, amit mi már régóta, hogy tudniillik ő sohasem hazudik, így hát ez nem lehet akadálya a businessnek. Mert Oroszországnak érdeke lehet most kicsit megszeretgetni az eltévedt bárányt. Nem Magyarország miatt, hanem az EU miatt. Az unió felől nézve gyenge vezető ugyanis kiváló partner ahhoz, hogy általa befurakodjon az orosz érdek olyan európai területre, ahol még nem járt. Hírlik, hogy a készülő üzlet Paks bővítése, de akár egy új atomerőmű építése is lehet. Jól is jönne némi plusz energia az országnak, de ha igaz, hogy a beruházásért cserébe az oroszok tulajdonrészt kérnének, akkor lehet készülni egy nagyobbacska botrányra megint. Mert egy NATO- és EU-tagországban már az is felvet kérdéseket, miért az orosz technológiát preferálják e kényes témában. De az orosz tulajdont aligha hagyják szó nélkül. Sebaj, majd megy a békemenet Paksra erőművet védeni, feltéve, hogy Orbánnak van válasza Putyin várható kérdésére: mégis, ki és miből fogja kifizetni az erőmű úgy 10 milliárd dollárra taksált árát?

Na, ki? Hát mi, ki más? Így aztán aki Orbán után jön majd, az mercedeses örömködésről jó ideig nem is álmodhat. De az is mostanság dől el, lesz egyáltalán módja átadni, felavatni, megnyitni itt bármit.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!