Jó, akkor legalább nem kell több teoretikus vitát folytatni, meg elméleti fejtegetésbe bonyolódni, hogy miként is kell érteni a miniszterelnök tusnádfürdői beszédét, milyen is az az illiberális állam. Ilyen. Most megfigyelhetjük működés közben.
Orbán Viktor nem beszél a levegőbe. Úgy általában lehetne ez erény is egy politikustól, feltéve, hogy elvonatkoztatunk attól, amit mond. Esetében ettől eltekinteni most nem áll módunkban, hanem rögzítsük inkább: ha azt mondja Tusnádfürdőn, jó példa Oroszország és Törökország, akkor úgy is kezd viselkedni, mint Putyin és Erdogan, és ha azt mondja ugyanott, hogy „bármi megtörténhet”, bármit képes is megtenni. A nagy példaképek persze már előrébb járnak, Oroszországban és Törökországban bele is lehet halni az egyet nem értésbe – errefelé vezet az út, ahová Orbán a Norvég Alap által támogatott civil szervezetek karhatalmi megregulázásával rálépett.
Mert hiába állítják most mindenféle kormánypártiak, hogy ehhez nekik semmi közük – jogállam, mondják, na persze –, már a hétfői akció időzítése is bizonyíték az ellenkezőjére. Azért most rontott rá tucatnyi rendőr az Ökotárs alapítvány hölgydolgozóira, mert már átment az üzenet a befogadásra mindig kész fejekbe. Hónapok óta zajlik a hecckampány külföldről fizetett és külföldi érdekeket szolgáló álcivil politikai aktivistákról, nem is hiszem, hogy akadna olyan kiképzett békemenetes, aki nem fújná már kívülről ezt a mantrát. Hát akkor most lehet küldeni értük a rendőröket…
Orbánnak amúgy abban igaza van: ezek a most kipécézett civilek tényleg ellenfelei neki. Egy korrupt kormánynak ellenfelei a közpénzek átláthatóságáért küzdő civil szervezetek. A jogállamiságot szisztematikusan lebontó kormánynak ellenfele a szabadságjogok védelmére szerveződött civil szervezet. Egy macsó kormánynak ellenfelei a nők érdekérvényesítéséért küzdők. A központi ízlésformálásra hajlamos kormánynak ellenfelei a független alkotóközösségek. A melegek jogait el nem ismerő kormánynak ellenfelei a LMBTQ-aktivisták. És ha már Ökotárs és környezetvédelem, talán felsejlett, hogy a példának tekintett Törökországban az Erdogannal szembeni legélesebb ellenállás mégiscsak az isztambuli fák kivágása elleni tiltakozásból nőtte ki magát.
De mit kezdjenek a politikával azok a civilek, akik éppen egy jól kimunkált politikai akciói áldozatai? A civil szervezetek politikai jellegű aktivitása normális helyen teljességgel természetes jelenség. Nálunk még Kálmán Olga is a szívéhez kapott a minap, amikor a krétakörös Gulyás Márton elmondta, hogy a Lázár János elleni tüntetést is abból a pénzből finanszírozták, amit a Norvég Alapból kapták. A magyar közéletet eluraló álszent képmutatás mögül kikukucskálva könnyen belátható, hogy éppen ez nekik a dolguk: a krétakörösök például csinálnak független színházat, és ha a kormány ezt el akarja fojtani, kimennek ellene tüntetni. Jól teszik. Hogy miből? Amijük van, abból.
Ha a nők, a romák, a melegek, a rokkantak, a betegek gyerekek, vagy bármelyik érdekképviseletre szoruló társadalmi csoport képviselői ügyüket a kormány, netán más politikai szereplő által veszélyeztetve látják, akkor az a dolguk, hogy betrappoljanak a politika színpadára és onnan kiabáljanak. Szerencsés helyeken a kormány ellen állami támogatásból szoktak tüntetni. De nálunk a békemenetes „civilek” osztják az ilyen célra szánt állami forrásokat, a többit mindenki elképzelheti maga.
Ha a tehát civilek nem akarják, hogy a (kormány)politika a megsemmisülésbe űzze őket rendőrileg, akkor a politikával szembeni finnyáskodó kényeskedésnek is véget kell vetniük. Kár például elzavarni az Ökotárs iránti szolidaritásból a spontán tüntetésen megjelenő ellenzéki politikusokat. Lehet róluk bármit gondolni, lehet rosszat is, utálatosat, de egy illiberális államban, mint amilyenné a mienk lett definíciószerűen, egymás védelmére szorulnak. A liberális demokráciában hívő jogvédők fellépnek az ellen, hogy az illiberális állam a választás intézmények fenntartása mellett nehezíti vagy lehetetleníti el jogszabályokkal a hatalomváltás esélyét, a liberális demokráciában hívő politikusok pedig minden rendelkezésükre álló eszközzel megvédik a civilek jogait az autonóm működéshez. Cserébe, ha egyszer netán, egy messzi-messzi galaxisban mégis hatalomra kerülnének, akkor majd kritizálják őket és tüntetnek ellenük is, ha úgy látják jónak. Áll az alku?
Már csak azért sem lenne haszontalan ez a belátás, mert a civil szervezetek megvédésére szerveződött tegnapi tüntetésen mutatott aktivitás alapján úgy tűnik, a megtámadottak legfontosabb üzenetének megértéséhez 25 év is kevés volt ebben az országban. Hogy tudniillik liberális demokráciában civilek élnek. Illiberális demokráciában pedig az alattvalók.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
