Íve volt annak a napnak. Zürichben kezdte, ahol azzal égette magát, hogy feltolakodott a focivilág nagyszínpadára – Ibrahimovic tekintetében egy komplett dajcstomi Twitter-bejegyzés: ki a… ez? –, és Kassán végzett, ahol maskarában bohóckodott a volt szlovák elnök szülinapján. Ja, és közben, ohne zsenír, eladta Magyarországot az oroszoknak úgy harminc évre.
Azt hiszi, ezt is megteheti, azért. Ez nem válasz a nukleáris energia szerepével, vagy a paksi atomerőművel kapcsolatos kérdésekre. Mert bár Paks bővítéséről az oroszokkal megkötött gigaüzlet kapcsán ezek sem elhanyagolható jelentőségűek, szezonjuk mégsem e szakmai kérdéseknek van. Hanem annak, hogy miért? Miért csinál méretes segget a miniszterelnök a saját és még jó néhány párttársa szájából a választási kampány startpillanatában? Miért adja el az ország stratégiai érdekeit az oroszoknak úgy, hogy közben pártja identitásának egyik leglényegesebb elemét – orosz-ellenesség – és saját politikusi karakterének alapkövét – az orosz katonák hazaküldése ’89-ben – is a szemétre vágja? Miért megy bele az évszázad legdrágább üzletébe ennyire rosszul, ennyire rosszkor?
És aljasul – tehetnénk hozzá a félrevezetések sora és a hazugságok özöne miatt, de nem tesszük hozzá mégsem, mert ebben az álságban elemzésre méltó hírérték lassan négy éve nincs már. De ilyen gyorsasággal nem lepleződtek le még soha. A Paksról kötött orosz üzlet ügyében egyetlen mondatuk szavatossága sem tartott öt percnél tovább. És magyarázatra ez szorul most: mert Orbán Viktortól azt, hogy hatalmi érdekeit megfontolt szisztematikussággal építő politikus, ha utálta is, eddig el nem vitatta senki. Erre most a zemberek által kevéssé szeretett ügyben – Paks és az atom – a zemberek által a legkevésbé sem szeretett országgal – orosz – köt üzletet a zemberek által kifejezetten utált módon – adósság – a zemberek, meg a zembergyerekek kontójára 30 évre. Elment az esze?
A lehetséges magyarázatok közül az egyik, hogy elment. Abban az értelemben legalábbis, hogy valójában halovány segédfogalma nem volt, mire kötelezi el magát és az egész országot. Nekem néhány éve volt módom közelről látni, milyen határozott, néhol erőszakos, de a legapróbb részletekig felkészült tárgyalófél Vlagyimir Putyin orosz elnök. Orbánról meg az hírlik, hogy a külföldi terep számra nem komfortos, a bonyolult összefüggésekkel nem szeret pepecselni. Orbán valójában azért ment, hogy kialkudjon valamivel kedvezőbb gázárat, az tényleg beleillett volna itthon a rezsicsökkentés regiszterébe. Putyin Paksot, és vele valójában egy EU-n belüli orosz hadállást kért cserébe. Orbán talán fel sem mérte mit ad, ezért adta. Nem először történne, hogy némi rövid távú kampányelőnyért feláldoznak hosszú távú érdekeket.
Ha mégis komolyan gondolja ezt az egészet, akkor értékválasztás ez az üzlet, amit az IMF-hitel és az oroszoktól felvenni szándékolt kölcsön összevetése magyaráz. Néhány milliónyi közpénzből ünnepeltették velünk hónapokig, hogy visszafizette a kormány az IMF-hitelt, azt, amit nyilvánosan, alacsony kamatra adtak két feltétel fejében. Hogy legyen átlátható az állam gazdálkodása és hogy Orbán mondja már meg, hogyan akar működő országot építeni. Az oroszok kb. kétszer akkora kamatra adnak most titokzatos konstrukcióban kölcsönt, igaz, sem átláthatóságot, sem Magyarországra vonatkozó gondolatot nem várnak cserébe. És ez utóbbi jobban fekszik a magyar miniszterelnöknek.
A harmadik magyarázatnak is van köze a készpénzhez. Ahhoz, hogy egy ilyen hatalmas beruházásba mifelénk gyakorta bekalkulálnak némi – pártfinanszírozási szakszóval szólva – „alkotmányos költséget”. Minél drágább a beruházás, annál többet. Itt pedig szakértők szerint a végén 4-5 ezermilliárd forintról lehet szó, az ekkora pénzre számított „alkotmányos költségből” vajon hány Puskás Akadémia, hány Tv2 jönne ki? Ráadásul állítólag 40 százaléknyi magyar bedolgozás is benne foglaltatik az alkuban, ez pedig nem atomfizikusoknak, mint inkább gödröt ásni képes magyar vállalkozásoknak lehet üzlet. Közülük meg ki a legnagyobb, ki az egyeduralkodó, ki a megkerülhetetlen? Persze, hogy Simicska Közgépe.
Akármi is a helyes válasz arra a miértre, eldőlt most, mi lesz ennek a választásnak a nagy kérdése. Díszletnek kölcsön lehetne kérni, már csak a költséghatékonyság okán is, a békemenetesektől a transzparenst: nem leszünk gyarmat! Nem, nem Paksról, nem az atomenergiáról kell szólnia a köztársasági elnök tegnapi döntésével immár hivatalosan is elstartolt kampánynak.
Hanem, hogy lehet-e még valaha olyan miniszterelnök ebben az országban, aki azt hiheti, ezt is megteheti? És még egyről: hogy Kelet vagy Nyugat? Tessék választani.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
