Veszprém után kezdődik. Amikor a 8-asról ráfordulunk a 77-es útra, elhallgat a család a kocsiban és csak bámuljuk az ezerszer látott, de sosem ugyanolyan tájat. Magyar Toszkánának hívja ezt a pesti értelmiség, bár ez csak akkor lenne igazságos, ha a római elit meg az olasz Káli-medencéről regélne cserébe. Itt, Tapolcától csak egy köpésre írja a Nagy Magyar Értelmiség esszéit Európa jövőjéről, pár faluval odébb a magyar szociológia legnagyobbjaival lehet összefutni a Coopban, a kreatív ipar Nyugaton kupálódott legjobbjai próbálgatják errefelé, mire mennek az olaszrizlinggel, a szigligeti strandon pedig nyaranta az nyeri a háziversenyt, aki a legtöbb színészt és írót ismeri fel úszógatyában. Múlt vasárnap ez a vidék juttatta első egyéni országgyűlési mandátumához a kortárs náci pártot.
Persze, feltűnhetett volna, hogy a káptalantóti piacon már évek óta árpádsávos csomagolópapírban adják a kecskesajtot. Hogy bebírónak hívják a városi embert, aki, így mondják a helyiek, be bírt költözni közéjük. Hogy a tulaj már rég nem hallgatja Kapolcson Hobót, amint József Attilát szaval a kertje végében, és nincs odahaza, amikor Lovasi azt énekli a pajtában, hogy
„Mindenki választ / Aztán egyedül lesz egy ideig / Aztán a választott poharat
a szájához emelik / Aztán megint csend lesz / Csak várni kell a hatást”.
Csend lett, hát tessék, a hatás megérkezett Tapolca környékére is. Bebíró lett a magyar politika, és nem csak ezen a vidéken. Úgy viselkedik, mint mi, amikor elfelejtjük, hogy a kultúrtáj, amit nyaranta kiélvezünk néhány hétig, reménytelenséggé és kilátástalansággá merevedik az év maradék háromszáz-akárhány napján a Balaton-felvidéken. Ott is. Úgy látszik, a Jobbik érti ennek lélektanát, vagy ha nem is érti, hát rezonál rá legalább. Belehazudik a zsigerekbe, rátelepül az ösztönökre, játszik az indulatokkal, s ezek pont olyan alantasak, amilyenekről ennek az országnak a történelme mesél. Ettől még nem eleve elrendelt nácik, akik szavaznak a náci pártra Tapolca környékén sem, olyanok inkább, akik úgy hiszik, saját hétköznapi valóságukról mind közül csak a Jobbik beszél már, vagy ha más is megpróbál, hát biztos nem az ő nyelvükön teszi.
Ezt onnan is lehet tudni, ha megnézi az ember a tapolcai Jobbik-győzelmet követő vitaműsorokat a tévében. Egyszer elemzők, máskor meg politikusok ülnek egymással szemben, én hallgatom őket és öblögetem a kérdést: mi lenne, ha egy külföldit ültetnék magam mellé, beszélne magyarul, de nem ismerné a szereplőket, vajon meg tudná különböztetni a politológust a politikustól? Kizárt. Pont ugyanúgy és nagyjából ugyanazt mondja ez is, az is, politikus kezd lenni az elemzőkből, a politikusokból meg elemző, és bár az előbbi is megterhelő a nézőnek, ez utóbbi a nagy baj az országnak: van némi köze a Jobbik választási sikeréhez.
Eljött hát a pillanat, amikor, igaz, csak egy kicsit, de egyet kell értenem Bayer Zsolttal, még ha röstelkedve írom is le ezt a mondatot. Bayer a minap a sajátjait féltve kesergett azon, hogy a Fidesz elveszítette egykor volt lelkét, ha jól értem. Szerintem ugyan nem elveszítette, hanem eladta, és Bayer még mindig nem érti, hogy ennek a Fidesz új undokai nem okozói, hanem következményei, és a felelősség mindenekelőtt Orbán Viktoré. Ettől még abban, hogy a politikában különösen fontos a lélek, igaza van Bayernak.
A Fidesz lelke nem tartozik rám – legyen az Bayer baja –, már csak azért sem, mert a tapolcai választás számos tanulsága közül az egyik legfontosabb annak a mítosznak a megdőlése, hogy csak a Fidesz lenne képes megakadályozni a Jobbik előretörését. Nemhogy nem képes erre, de a Jobbik csak a Fidesz által kerülhet a kormányzás közelébe ebben az országban. Nincs kétségem afelől, hogy ha majdan Orbán Viktor hatalmi érdeke úgy kívánja, a Fidesz–Jobbik, vagyis a hasonszőrűek koalíciója meg is fog köttetni. A Jobbik megállításának feltétele tehát a Fidesz leváltása, és ez értelemszerűen mostantól a széttöredezett magyar baloldal el nem hárítható felelőssége.
A felelősség nagyságának megértéséhez elég beszélgetni azokkal, akiknek múlt vasárnap este első dolguk volt útlevelük érvényességének ellenőrzése.
Lehet ezt hisztinek tartani, ettől még sokan vannak ilyenek. Az ő félelmeikre biztos nem jó válasz a botcsinálta elemzővé vedlett politikus reakciója, aki összeadja Veszprémet Káposztásmegyerrel, kivonja belőle Tapolcát, megszorozza Ajkával, és kiszámolja, hogy minden rendben van. Hát nincs, mert bár Tapolca tényleg nem teremtett új helyzetet a politikában, de bizonyságát adta a tudottnak: a baloldal ebben a mai állapotában vereségre van ítélve és már nem csak a Fidesz, de a Jobbik által is. Hogy a Fideszből kiábrándultak nem hozzájuk mennek, pedig új szavazók nélkül nem lesz többségük soha, hogy a felnagyított pártlogók inkább visznek, mint hoznak, és hogy a piros dzseki viszonylag elavult kampányeszköz az adatbázisok korában.
A kihívás persze bonyolultabb annál, mint hogy vasárnapról hétfőre virradóan megtalálható legyen a megoldás, tudom én, de az a lélek, az már nem hiányozhat mostantól. Ebből pedig az fakad, hogy legalább azt megüzenjék a választóiknak, érzik a felelősségüket. És hogy e felelősség miatt mindent készek feláldozni, amijük van, személyes ambíciót, megmaradt szervezeti erőt, és ha úgy alakul, hát a szervezetet magát is, hogy náci párt Magyarországon soha többé ne kerülhessen a hatalom közelébe.
Lelkük rajta.
VH-ajánló:
Ha a baloldal nem változik, előfordulhat, hogy újra náci párt kerül a hatalom közelébe Magyarországon. A Jobbik előretörésének megállítása a demokratikus ellenzék elsőrendű felelőssége, és a múlt vasárnapi tapolcai választás bebizonyította: ahogy most csinálják, úgy nem fog menni. Interjúinkban arra voltunk kíváncsiak, mit értettek meg az időközi választás üzenetéből a baloldali pártelnökök, legalábbis azok, akiknek jutott idejük a válaszokra.
Nagy B. György a tapolcai tanulságokról beszélgetett Gyurcsány Ferenccel, Szigetvári Viktorral, Karácsony Gergellyel. Tóbiás József MSZP-elnökkel nem sikerült egyeztetni, egyelőre csak kérdéseinket tesszük közzé lapunkban, amelyekre választ várunk.
A Jobbik tapolcai győzelme a friss VH legfontosabb témája, ez a "Heti ügy". Az interjúk mellett két erős publicisztika is foglalkozik a témával.
Gál J. Zoltán Szerkesztői véleményében, "Bebírók" címmel még egy vallomást is megoszt olvasóinkkal: "Eljött hát a pillanat, amikor, igaz, csak egy kicsit, de egyet kell értenem Bayer Zsolttal, még ha röstellkedve írom is le ezt a mondatot."
Péterfy Gergely "Imádlak, Afrika!" című elemzésében szellemi játékra hív: "Játsszuk azt, hogy a Jobbik győzelme posztkoloniális jelenség." - "Lehet, hogy Orbán Viktor és Vona Gábor alapvetően törzsi vezetők." Péterfy Gergely részletesen leírja azt is, mi jellemzi ezt a törzsi Magyarországot...
Kövesdi Péter kollégánk körbejárta a Káli-medencét, hogy a helyiekkel beszélgetve megtudja, hogyan erősödhetett meg ott is ennyire a Jobbik. Riporterünk Tapolcán is igyekezett minél többet megtudni a szavazók indokairól. A riport "Kultúrtáj a szélen" címmel olvasható a VH-ban.
"Szebb jövő?" címmel azt is megvizsgáljuk, milyen veszélyek fenyegetnek, ha a Jobbik hatalomra jutna. Ízelítőül ezúttal néhány kivonatos megállapítás: "Gazdasági válság és külpolitikai elszigeteltség – a Jobbik esetleges hatalomra kerülésének azonnali következményei. - A szélsőjobboldali pártot a Fidesz emelheti be a kormányba. - Ha most vasárnap lennének a választások, a Jobbik valószínűleg még több egyéni mandátumot nyerne."Részleteket a friss Vasárnapi Hírekben talál!
A Vasárnapi Hírek már szombaton megjelent, és a nyitva tartó árusoknál vasárnap is megvásárolható. Előfizetőinknek már szombaton házhoz visszük!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
