Gál J. Zoltán: Ciprus közel van

Kinyomtatva majd félmillió bibliányi papírnak felel meg az adatmennyiség, ami kiszivárgott az adóparadicsomokból. Oknyomozó újságírók tizenöt hónapja dolgoznak az ügyön, ezekben a napokban kezdték teríteni lapjaikat. Egyelőre úgy tűnik, magyar leleplezés nem várható, ázsiai meg orosz politikai potentátok és néhány európai üzletember izzadhat mostanság, bár többségükről eddig is sejtettük, hogy az adófizetés nem kifejezetten a hobbijuk. De ennek az újsütetű botránynak a következményei ennél messzebb vezetnek.

Az összeesküvés-elméleteknek én csak a hollywoodi változatait szeretem ugyan, de ezúttal élnék a gyanúperrel: amin negyvenegynéhány ország újságírói több mint egy évig dolgoznak, arról tudomást szerezhetnek bizonyos államok erre hivatott szervezetei is. Azon államoké, ahol már nagyon unják a megszorítósdit, ezért szeretnék otthon tudni azokat a kimenekített vagyonokat, de legalábbis az azokból származó adót. Ki tudja, talán az Európai Unió vezetői kapizsgálhattak valamit a készülő leleplezésről akkor, amikor előírták a ciprusi offshore számlákon pihentetett legnagyobb vagyonok egy részének einstandját? Mindenesetre a bizalomnak mostantól vége, aligha kétséges, hogy az innen nézve egzotikusnak tűnő kis országok bankjaiból a pénz vándorútra indul, elsősorban Svájc és az Egyesült Államok offshore államai irányába, nyilván. Az adóparadicsomok meg nézhetnek új bevételi forrás után, az első áldozat, Ciprus is kezdheti kitalálni újra, mire fogja alapozni mostantól a gazdaságát. Nem a Kajmán-szigetékért hullatok én itt – pardon – krokodilkönnyeket, csak épp a szemünk előtt zajlik a régi tétel bizonyítása: ha egy ország elkezdi újra kitalálni gazdaságának alapjait, na, abból hosszan tartó nyomorúság szokott következni. És ezen ponton Ciprusról máris hazaértünk.

Eddig úgy volt, hogy Magyarország boldogulása azon múlik, miként tudunk betagozódni az európai gazdaságba. Ha jól megy Németországnak és Ausztriának, jól megy nekünk is. Fejlesztés régóta nincs itt másból, csak európai uniós forrásból, ha jönnek beruházók, hoznak munkahelyet, meg lehetőséget a hazai kis- és középvállalkozásnak. Ha nem jönnek, se munkahely, se lehetőség. Ki van ez már találva, tetszik, vagy sem, ezek a közhelyszámba menő tények. Azok, amelyekre mostanság Orbán Viktor is hivatkozik, csak másként. Azt mondja, az Európai Unió nem a tények alapján fogja vizsgálni a magyar gazdaságot, ezért lehet, hogy talán mégsem engednek ki minket az úgynevezett túlzottdeficit-eljárásból, pedig a hiányt idén leszorítottuk a GDP 2,1 százalékára. Örülhetnénk is a sikernek, hiszen a magyar gazdaságpolitikának egy ideje nincs más értelmezhető célja, mint a hiány leszorítása. Miért is? Hogy az uniós kontroll, az a bizonyos túlzottdecifict-eljárás megszűnjön és pont a választás évében szabaduljon meg a kormány a szoros európai ellenőrzés nyűgétől. Sejtjük, miért. De Orbán is jól sejti, hogy ma annak van nagyobb esélye, hogy az unió mégsem ad neki szabad kezet, ezért kell hát megint a harcos retorika. Csakhogy azok a fránya tények ebben a csatában megint az ellenfelet erősítik. Az EU-ban tisztában vannak vele ugyanis, hogy ez a 2,1 százalékos államháztartási hiánymutató nem más, mint a pontatlan tervezés következménye. Tavaly 6,6 százalékkal növelte bevételeit a kormányzat – ezt hívják leánykori nevén megszorításnak –, miközben a kiadásai csak 0,6 százalékkal emelkedtek: a hiány leszorításának ez a módja olyan mértékben fékezi a növekedést, hogy emiatt a költségvetési pálya fenntarthatatlan, újra és újra fájdalmas megszorításokba torkollik. És akkor még nem is szóltunk a könyvelési trükkökről, amelyekből ha százak nem is, de egy biztos akadt: az önkormányzatoktól elvett feladatok finanszírozása az önkormányzatok elszámolásában már nem, az államéban pedig még nem jelent meg. De hogy annak az összegnek valahol szerepelnie kell, azt az Európai Unió elszámolói egészen pontosan tudják.

Egy jó gazdaságpolitikának határozott társadalompolitikai elképzelésekre kell támaszkodnia, és az ebből következő célokat kell szolgálnia – mondta a minap az első Orbán-kormány gazdasági minisztere, Chikán Attila. Neki éppen az a szakmai kifogása, hogy ami itt gazdaságpolitika címén folyik, az még a Fidesz által meghirdetett társadalompolitikai elveket sem szolgálja. Ezek szerint ő még emlékszik valamiféle társadalompolitikai elképzelésre a múltból. Nekem hirtelen nem jut eszembe egy se. Ja, de mégis: a rezsicsökkentés. Nagyívű vízió, igazán. Megéri a harcot.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!