Mi köze Miskolc volt rendőrkapitányának a fülkeforradalmi szabadságharchoz, gátlástalan lenyúláshoz meg az Orbán-kormány házi III/IIeséhez? Csak annyi, amennyi közük az elveknek van a politika gyakorlatához.
Aki szerint nincs közük egymáshoz, annak kétségkívül boldogabb élete van e hazában. Például lehet egy az Orbán-kormány száz államtitkárából. És akár indíthatja Pásztor Albertet polgármesterjelöltnek. Mondják, Pásztor Albert jó vezetője volt a miskolci rendőrségnek, én ezt vitatni nem tudom. Azt is mondják, harmincévnyi érdemdús életutat nem írhat felül egyetlen mondat. Ezt már tudom vitatni: de bizony, felülírhat. Már csak ilyen kegyetlen mifelénk a politika világa, ahová Pásztor kapitány most készül alámerülni, mint az MSZP és a DK miskolci polgármesterjelöltje. (Az Együtt végül visszavonta helyi szervezete támogatását.)
„Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások – ami ilyen erőszakos jellegű rablások – elkövetői cigány emberek, igazából Miskolcon azt kell, mondjam, hogy legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük” – ez az a bizonyos mondat. Tisztázzuk először a szövegkörnyezetet, nem lényegtelen.
2009 januárját írjuk, országszerte masírozik már a Gárda, a politikai válságot épp a gazdasági krízis súlyosbítja, Borsod megyéből pedig, benne Miskolcról, szinte naponta érkeznek hírek, mondjuk így, a cigány–magyar együttélés problémáiról. Ebbe a helyzetbe érkeztek Pásztor Albert szavai, amelyek – szintén lényeges – nem egy kriminológiai konferencián, hanem egy mezei sajtótájékoztatón hangzottak el, minekutána a rendészeti miniszter felmenti posztjáról a kapitányt, aki mellett rögvest tüntetés szerveződik, ott együtt vonul szocialista a jobbikossal, piros sál és árpádsáv, és ide kívánkozik az ott szereplő egyik transzparens szövege is: „válasszatok lámpavasat”. Cigányügyben átszakadt a gát Miskolcon – írták akkoriban, a miniszter vissza is helyezte posztjára a kapitányt.
És a gát szakad tovább, mert az exkapitányt e mondat súlya alól némi önkormányzati pozíció reményében most felmenteni igyekvők azt mondják, a szöveg nem rasszista, csak rosszul sikerült, mert félreérthető. Akkor forduljunk autentikus forráshoz, magához Pásztorhoz, hogyan is értette ő. „Akkor a miskolci embereket tájékoztatnom kellett arról: hol legyenek körültekintőek, mire ügyeljenek, hogy ne legyenek rablás sértettjei.” Tessék? Ezek szerint a törvénytisztelő polgárok a cigányokra mint potenciális rablókra „körültekintően” nézzenek? Minden cigány emberre vagy csak egyesekre? Pontosan kikre is? Mármost, ha én ezt jól értem, akkor a vitát arról, rasszista volt-e a mondat, akár le is zárhatjuk. Ha netán még mindig maradna kétely, idézzük újra a beszélőt magát: „Kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés. Ennyi.” Ennyi? Tényleg? Egyikkel sem megy? Tekintsük ezt is tényközlésnek, vagy ez már tényleg az, ami: kirekesztés?
És akkor most jön az ilyenkor szokásos ellenérv: én csak ne akarjam Pestről tudni, mi van Miskolcon, sétálgassak kicsit sötétedés után az Avas lakótelepen, rögtön átértékelem a nagy büdös elveket meg a politikai korrektséget. Biztos így van. De az azért Budapestről is elég jól látszik, mire mentek azok, akik némi szalonrasszizmussal gondolták kifogni a szelet a hardcore rasszisták vitorlájából. Könyvtárnyi irodalma van annak, miszerint a szélsőséges retorika átvétele leginkább a szélsőségeseket erősíti. A miskolci példa pedig, benne a súlyosan identitászavaros baloldallal és a regnáló fideszes polgármester által a stadionépítés útjából kitelepíteni szándékolt cigányokkal, éppen ezt támasztja alá: áprilisban már csak néhány szavazat választotta el a Jobbikot a Fidesztől meg az egész demokratikus ellenzéktől Miskolcon. És az is pontosan látszik Budapestről – nem kell hozzá nagy ész, el is ismerik a jelölők –, hogy Pásztort nem rendőri múltja miatt választotta a baloldal két pártja, hanem éppen – ahogy ők mondják – „félreérthető” mondatai miatt. És akkor innentől már érdektelenek Pásztor érdemei, valójában még érdemtelen mondatai is azok. Az az érdekes, hogyan gondol a két baloldali párt szavazatokat szerezni a lecsúszástól fenyegetett, ezért némi rasszizmusra kétségkívül fogékony alsó középosztályból. A politikai racionalitás persze azt diktálja, hogy az önkormányzati választáson ezek nélkül a szavazatok nélkül aligha lehet nyerni. De ha csak egy kicsit messzebb tekintünk a miskolci helyhatósági pozíciók horizontjánál, az is látható, hogy a választó nem nagyon szereti, ha hülyének nézik. Pontosan érzi a zavart az erőben azoknál, akik öt éve még kirúgnak valakit olyan mondatok miatt, amelyeket most mentegetni próbálnak. Úgy áll tehát, hogy a Pásztort jelölő pártok saját eszmei-ideológiai válságukat két módon tudják súlyosbítani ősszel: ha jelöltjük nyerne Miskolcon, meg ha kikapna.
Aki Miskolcon a cigányozási versenybe való bekéredzkedéssel akar magának pozíciót szerezni, az sok más ügyben is elveszít(het)i a jogot, hogy szegénynek, gyengének, hatalom által sújtottnak hiteles védelmezője legyen. De ha ők sem, akkor mégis ki? És ez már egy elvi kérdés.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
