Gál J. Zoltán: Érdem

Kirúgták a kormányváltáskor, meg is alázták, csak úgy megszokásból, és bár sokan hitegették mindenféle megbízással, itt kötött ki végül, sorszámot tépett, mint a többi munkanélküli. „Nem vehetünk fel, fontos, hogy jóba legyünk a kormánnyal, értsd meg” – ilyesfajta mondatokat hallgatott akkor két éve már. A szégyen szorítása csak akkor tört rá újra, mikor a pulthoz szólították. Mihez ért? – sokadszorra mondta el, de itt először: van két diplomája, beszél öt nyelven, volt nagykövet itt és itt, dolgozott az államigazgatásban, ennyit tud felmutatni. A hivatalnok kis habozás után mondta, hogy neki való munkát nem tud ajánlani. Nem is számított másra, már szedelődzködött éppen, mikor felderült az orca az üveg túloldalán. „Azt mondta, ott volt nagykövet? Azt. Nyaraltunk ott pár éve, onnan tudom, hogy arrafelé jobbkormányosak az autók. Azok. Akkor tud ilyet vezetni, nem? Tudok. Akkor hát mégis lenne valami. Tudta, hogy a kukásautók is jobbkormányosak? Éppen sofőrt keresnek a közterületesek…”

A történet nem kitalált, nagyjából így esett meg nemrégiben, jól mutatva, micsoda érték a tudás ebben az új rendben, amiről azt hittük, nem tud már meglepetést okozni. De tud. Most éppen annak szabályozásával, hogy mit kell tudnia egy magyarnak.

Magyar persze van sokféle. Legelébb is szegény, meg nem annyira szegény, vagy ahogy mostanság hivatkozni szokás, érdemtelen és érdemes. Az érdem szerinti támogatás keresztényi érték, ezt tegnap mondta Orbán Viktor, ami mégiscsak szebben hangzik, mint az e tárgyban korábban államtitkára által kifejtett alapvetés, miszerint mindenki annyit ér, amennyije van. Bár a kettő valóban ganz egál, csak a főnöknek nagyobb a szókincse. Na már most érdemtelen magyarból úgy lesz érdemes magyar, ha megdolgozik érte, megdolgozni mostanság jobb híján a közmunkában tud, ahonnan kormányzati közlés szerint egyenes út vezet vissza a munkaerőpiacra, hát persze. Az utat a kormány egyengeti több mint 20 milliárdból, aminek nagy részét a naponta többször is legyőzött EU biztosítja, ki más. A felemelkedéshez tudás kell persze, hogy milyen azt megmondja a kormány, belefoglalta tesztekbe, meg tananyagba. A közmunkás boldogulását először is napocska adott négyzetbe történő rajzolása, saját nevének leírása, egyszerű magyar szavak szótagolása, valamint leírt szöveg megértésének képessége biztosítja. Hisz ezek vannak a kormányzati intézmény által előállított tananyagban. Az érdemességhez ez még nem elég, de arra a 47 ezer forintra igen, amiből – szintén kormányzati közlés szerint – meg lehet élni. Valójában az év kétharmadában havonta csak 22 ezer 800 forint jut nekik, de ennek helyes beosztása sem okozhat gondot egy képzett közmunkásnak, hiszen a számukra előírt tananyagból megtanulható, hogy „a legkedvezőbb, ha naponta ötször étkezünk (…) a napi ötszöri étkezés a tápcsatorna egyenletes terhelését, az emésztés és a felszívódás tökéletességét biztosítja”.

Szerintem ezzel a képzési programmal a kormány sem tesz mást, mint saját tudását gyarapítja. Kipróbálja, hol van az érdemtelenségben tartott magyarok tűréshatára. Hogy hányszor lehet még őket megalázni, megszégyeníteni. Hogy mikor jön el a pillanat, amikor a fényes sikerekről éppen sajtótájékoztatót tartó kormányférfiút valaki hólapáttal vág hátba, csak mert a téli szezonja kezdődött a közmunkának, azért.

Amíg ilyen érthetetlen okból nem történik, addig a kormány törődhet választott célcsoportjával, az érdemesekkel, akikkel kapcsolatban per pillanat a legfontosabb, hogy ne meneküljenek el ebből az országból. Lehetne ennek érdekében csinálni például egy prosperáló, normális Magyarországot, de mivel az egyrészt macerás, másrészt Simicska Lajosnak nem kifizetődő, ezért más eszközökhöz nyúlt a kormány. Kapóra is jött, hogy a harmadik legnagyobb magyar városban, Londonban előírják, hogy bevándorlót csak akkor fogadnak be, ha jól beszél angolul. Mi a teendő tehát? Meg kell nehezíteni az érdemes magyarok nyelvtanulását. Más magyarázata nincs annak a kormányötletnek, hogy Magyarországon csak akkreditációval, milliós kaució befizetésével és rengeteg adminisztrációval lehessen nyelvet tanítani a jövőben. Kiiktatnak ezzel egy csomó nyelviskolát és ellehetetlenítik nagyjából az összes nyelvtanárt, abban az országban, amely nyelvtudás tekintetében az utolsó helyek egyikén leledzik Európában.

A feltételezést, hogy az eszement javaslat a nyelvtanárokra is vonatkozik a nemzetgazdasági minisztérium kikérte magának, de felháborodásuk erejéből némiképp elvesz, hogy állításaikat saját előterjesztésük szövege cáfolja. És ezen a ponton összekapcsolódik érdemesek és érdemtelenek sorsa, pont úgy, ahogyan azt a keresztényi értékek jegyében elképzelték: a szövegértés, ami elvárható egy közmunkástól, nem feltétele a kormányzásnak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!