Éberség, polgártársak, éberség! Matatnak megint a választási szabályok körül.
Ausztriában a múlt hét végén a levélben leadott szavazatok változtatták meg a papírformát, így mégsem egy snájdig, de erősen nácigyanús pártember, hanem egy kissé szürke, de azért erősen zöld professzor lett a köztársasági elnök. Ez Európa, valamint, a józan ész felől nézve is kedvező fejlemény, de tárgyalt témánk szempontjából nem is az eredmény, hanem a választás módja, a levélben leadott szavazatok ügye a fontos.
Innen pár száz kilométerre a levélben szavazás lebonyolítása valamiért nem okoz akkora kihívást az államnak, mint nálunk. Ausztriában mintegy 700 ezren éltek ezzel a lehetőségükkel, túlnyomórészt olyanok, akik a voksolás napján az országon belül voltak távol lakhelyüktől, és csak kisebb részben a külföldön élő osztrákok. Minálunk levélben csak az szavazhat, akinek nincs bejelentett magyarországi lakhelye, de magyar állampolgárként benne van a választói névjegyzékben. Ők szinte kizárólag a határon túli kettős állampolgárok, akik a legutóbbi választáson 90 százaléknál nagyobb arányban támogatták a Fideszt. Ugyanez a lehetőség nem illeti meg a magyarországi lakóhellyel rendelkező, de külföldön élődolgozó magyarokat, hiába lett London a második legnagyobb magyar város, akkor sem. Nem is véletlen, hogy külföldre szakadt-kényszerült magyarok körében egészen alacsony volt a választási részvétel legutóbb: 2014-ben alig 24 ezren slattyogtak el valamelyik magyar külképviseletre szavazni – nekik csak ott lehet ugyanis –, míg zömében a határon túli kettős állampolgároktól több mint 128 ezer szavazat érkezett levélben.
Tán nem is igényel hosszadalmas levezetést, hogy ez az eljárás mennyiben szolgálja a Fidesz hatalmi érdekeit, amíg a kettős állampolgárságért járó hála és a Fidesz erdélyi befolyása kitart, addig biztosan.
Csakhogy időközben kiderült, hogy ez a rendszer illegitimmé teszi a következő választást. A határon túliak névjegyzékét ugyanis a törvény szerint csak 10 évente kellene frissíteni, vagyis 2018-ra abban sok elhunyt személy is szerepel biztosan, ez pedig, amellett, hogy lehetőséget ad a csalásra, érvénytelenné teszi a névjegyzéket, és, logikusan, az ennek alapján lebonyolított választást is. Erre nemrég éles ésszel a Fidesz főjogásza, Gulyás Gergely is rájött, meg is ígérte, hogy hozzányúlnak a választási szabályokhoz. És e ponton kezdjünk is el aggódni.
A Fidesz ugyanis minden alkalommal úgy nyúlt bele a választási rendszerbe, hogy az neki jó legyen. A magyar szabályok nem is biztosítanak egyenlő esélyeket, arányos választásról Magyarországon beszélni nem lehet. A jelenlegi politikai erőviszonyok alapján számolták ki például, hogy egy esetleges ellenzéki összefogásnak érdemben nagyobb arányú győzelmet kellene aratni a kormányzáshoz szükséges abszolút többség eléréséhez, mint a Fidesznek. De e számítás szerint leginkább olyan helyzet modellezhető, amikor a három politikai tömb – Fidesz, demokratikus ellenzék, Jobbik – közül egyik sem képes többséget szerezni. Ez pedig a ma nehezen elképzelhető koalíciók kényszerét, de inkább egy kormányozhatatlan országot, mint ilyen, kaotikus állapotokat eredményezne.
Lehet persze, hogy a káoszra nem is kell 2018-ig várni, lesz ugyanis voksolás nemsokára, népszavazás a betelepítési kvótákról Orbán Viktor örömére. Az utcákat elborító óriásplakátokból és a tévéket elárasztó hirdetésekből – közpénzből, mi másból? – arra lehet következtetni, hogy Orbánék is érzik: az általuk remélt politikai sikert csak egy érvényes és eredményes népszavazáson arathatják le. Ennyi sorosozás után nem elég már, ha a népszavazás pusztán eredményes, vagyis a többség a nekik tetsző választ adja a mégoly értelmetlen kérdésre, de érvényesnek is kell lennie, vagyis azon a választópolgárok több mint felének szavaznia kellene. Márpedig ez utóbbi kritériumot az ellenzék szerveződő bojkottján és a szavazás helyett a strandlátogatásra ösztönző nyárias időn kívül még valami teszi nehezen teljesíthetővé. Az Alaptörvény. Na ja, ilyen, ha azt egy fideszes politikus a tabletjén írja a vonaton…
A népszavazásról ugyanis ez a schmittpáli értelemben vett remekmű rendelkezik, mégpedig úgy, hogy „az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott”. Vagyis, mivel a választójog az állampolgársághoz társul a népszavazás érvényességéhez a világban élő összes – közügyek gyakorlásától el nem tiltott nagykorú – magyar állampolgár felénél több kell. És tudja valaki, hogy az pontosan hány ember? Úgy áll, hogy ma nincs az országban senki, aki erre választ tudna adni, mert nincs olyan nyilvántartás, ami hitelesen tartalmazná minden, kivétel nélkül minden magyar állampolgár adatait Sao Paulótól Ököritófülpösig. A probléma már fideszes jogászoknak is feltűnt, csak azon nem tudtak túllendülni, hogy a szabály megváltoztatásához kétharmadra lenne szükség, az meg nincs nekik a parlamentben.
Lesz itt nagy matatás, az éberség indokolt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
