„Ilyen egyszerű a kormányzás, látják” – mennyire eminensen magyar mondat ez, mennyire velejéig magyar, mondhatná a Nagy Magyar Író, ha szavára lenne érdemes. Máshol tán feltűnne egy ilyen hübrisszel telített kinyilatkoztatás, de minket ezek régen nem zavarnak már, bele vannak égetve a hétköznapjainkba. A miniszterelnök mondta, ki más, Tusványoson, hol máshol, és a magyarságnak, úgy is mint világnemzetnek azon szorongató sorskérdésére vonatkozott, hogy Erdélyben nem lehet fogni az új közszolgálati sportcsatorna focimeccs-közvetítéseit. A vezető ott helyben kiadta a feladatot a mindig tettre kész Semjén Zsoltnak, hogy oldja meg iziben, mert ha van kéznél – vagy más testrésznél – egy Semjén, akkor ilyen egyszerű a kormányzás, látják.
Látjuk, hogyne látnánk, egyszerű ez, mint egy barlangrajz, mifelénk ez a legfőbb értéke a politikának, még inkább a politikusnak, az egyszerűség. Itt van mindjárt ez a nagyon várt tusványosi beszéd, az például olyan egyszerű volt, hogy felért egy uszítással a menekültekkel szemben, a maga egyszerűségében kérdőjelezte meg a baloldaliak magyarságát és tartalmazott egyszerű félreértéseket, ha nem tudatos ferdítéseket.
Mondták is róla az elemzők, hogy milyen zseniálisan egyszerű is ez, hogy a miniszterelnök már megint tematizált, megszólította az alsó középosztályt, vagy mit, uralta a momentumot, jelentsen ez akármit is. Magyar elemző a politikát csak innen, a hatalom segge végiből képes vizsgálni, hogy amit mond és tesz egy politikus, nopláne, ha miniszterelnök, annak van-e bármi köze az országhoz, viszi-e azt előre, használ-e neki rövid, avagy hosszú távon vagy bárhogyan, az minálunk nem szempont. Ahhoz angol lapban publikáló, Athénban tanító holland professzornak kell lenni, hogy észrevegye valaki a lényeget ebben a beszédben: a Fidesz az új Jobbik, Orbán meg az új Vona, vagy lassan Zagyva Györggyel vegyes Pörzse Sándor. A bizonyos Cas Mudde radikalizmuskutató írta meg az igencsak tekintélyes Guardian online kiadásában, hogy Orbán a menekültellenes kampányával végképp elmosott mindenféle határvonalat, ami a szélsőjobbot a jobbközéptől eddig elválasztotta, és „a Fidesz mára egy olyan párt lett, amit a nacionalizmus, a tekintélyelvűség és a populizmus egyvelege tart egyben”.
És tényleg: Orbán faék-egyszerűségű mondatai mögött felsejleni látszik, mivel fordul majd rá a Magyarországon mindig forró őszre. Arról van szó, hogy a Fidesz számára a Jobbik az első számú ellenfél, az oda vándorolt szavazók visszahódítása az elsődleges cél. Ám a Jobbikkal nem nyílt politikai küzdelemre készülnek, az ugyanis csak összezavarná a hosszú évek gyurcsányozásával egybeterelt és a Jobbikkal együtt előszeretettel zsidózó-buzizó tábort. A Jobbiktól Orbánék az ideológiát – lásd feljebb – és a témákat viszik el, ezeknek egyfajta esszenciája a menekültellenesség.
Az eddig nagy szókinccsel szapult baloldal a retorikai ellenfél maradt, miként arra gyomorforgatóan egyszerű mondatával utalt is Orbán Tusványoson: „a baloldaliak nem szeretik a magyarokat, azért, mert magyarok”. Egyszerűség, ugyebár, simplicity. Van azonban ebben egy érdekes hangsúlyváltás, amit Orbán beszéde óta a szokott fegyelmezettséggel szajkóz tovább minden fideszes beszélő fej: már nem a magyar baloldal az epehányás célpontja, hanem az „európai baloldal”. Orbán tehát emeli a tétet, és nem hiszem, hogy pusztán hazai baloldali ellenzékének állapotából fakadó kegyeleti okokból teszi. Az egyik magyarázat, hogy miközben idehaza az Európai Unió szapulása neki politikai krédójává lett, addig ezért egyre nagyobb pofonokat kénytelen elszenvedni Hegyeshalomtól Nyugatra. E tekintetben fogyatkozik a hátországa saját pártcsaládjában is, kicsit finomít tehát a célzáson, és az EU mint olyan helyett az európai jobboldallal amúgy is heves politikai csatákat vívó európai baloldalra irányítja a köpetet. Az is lehet, tud valamit annak kapcsán, hogy megszaporodni látszanak az uniós források üzemszerű kormányzati lenyúlását érintő brüsszeli kifogások, olyannyira, hogy már a szent családot is elérték, hiszen az EU csalás elleni hivatala a miniszterelnök vejének ügyleteit is vizsgálni kezdte. Nem mellesleg Orbán két nehézsúlyú brüsszeli kritikusa, Frans Timmermans, az Orbánt házi feladatnak megkapó európai bizottsági alelnök és Martin Schulz, az Európai Parlament szókimondó elnöke is baloldali politikus. Így aztán könnyen lehet, hogy egyfajta megalapozása zajlik az ősszel felerősödő európai kritikákra és vizsgálati eredményekre adandó kormányzati válaszoknak: ez is csak az európai baloldal ármánykodása. Ilyen egyszerű ez, látják.
Ami pedig a nemzeti sorskérdéseket illeti: a magyar sportcsatorna focimeccseit azért nem lehet Erdélyben nézni, mert a jó pénzért értékesített közvetítési jogok csakis egy adott országra vonatkoznak, miként azt nemzetközi szerződések rögzítik. Persze holmi szabályok, továbbá a tény, hogy Erdély Romániában van, a kormányzás egyszerűségét nem érintik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
