Gál J. Zoltán: Felvonulók kérik

Akár az újratöltött Békemenetre is október 23-án, mi is lenne abban kivetnivaló. Ha jól értem, most az adósság béklyójából akarnak kitörni az egészségügyi séta eszközével. Ezzel csak egyetérteni lehet. Nosza, törjünk ki. Fejlődés van ebben, a felismerés diadala, afféle finoman pironkodó beismerés: hiszen ha idén már az adósságrabszolgaság a fő ellenség, akkor tavaly nyilván csupa hülyeséget beszéltek, kiabáltak és írtak transzparensre az EU, meg az IMF, és mindenki más ellen, aki nem Orbán Viktor. Most meg rájöttek, hogy a megállapodás az EU-val és az IMF-fel erősítené a forintot, olcsóbbá tenné az adósság finanszírozását, önmagában is lazítaná azt a béklyót, vagy mit. Követeléseiket nyilván jó helyre címzik, azoknak, akiknek dolga lenne megállapodni, és úgy általában csinálni valamit, merthogy kormányon vannak már egy ideje. A vonulás tehát valószínűleg a Kossuth térről a József nádor tér érintésével a Cinege utcáig tart, ott kell majd kifeszíteni a tavalyi transzparens költséghatékonyság okán csak kicsinykét módosított változatát: hadd legyünk gyarmat! Jó programnak ígérkezik. Ha azonban valaki mégsem akar az Orbán Viktor rajongói klub székelyföldi tagozata, továbbá lengyel szélsőkatolikusok, valamint Pataky Attila közé keveredni, az keressen magának más programot.

A Szabad sajtó útján például szerintem sokkal jobb lesz a társaság, de lássuk be, az előkészületek mutatnak némi zavarodottságot emitt is. A cél világos: akinek nem, továbbra sem, vagy most már aztán végképp nem tetszik a rendszer, azt odavárják. Fejlődés van itt is: a kávéházi politizálás ideje lejárt, ezt a rezsimet politikusok, politikai pártok támogatásával, politikai eszközökkel tudják csak leváltani. Ehhez kívánok jó reggelt! Na már most ez mégsem lesz holmi pártrendezvény, ide pártok nem mehetnek, illetve a tagjaik mégis, pártvezetők végképp nem, de a pártok egyes vezetői mégis. Politikusok egyelőre nem állhatnak színpadra, illetve aki odaáll, arról ott és akkor kiderül, politikus-e mégis. A pártokat cizellált szókinccsel ekéző szervezők is éppen a párttá alakuláson törik a fejüket, de lehet, hogy mégsem, csak egyesület, de füvet szívni már ebben a szervezeti formában sem komilfo, fokozódik a helyzet, ebből is látszik. Így készül a rendszert egyedül leváltani képes ellenzéki összefogás mifelénk.

És ez így van jól, ez így normális, így, ahogy van, kicsit sárgán, kicsit savanyún. Megúszhatatlan.

Október 23-án, a Szabad sajtó útján meggyőződésem szerint ki fog derülni, az ellenzéki választók öszszefogása már rég megszületett, és ha erre a pártjaik és egyéb szervezeteik is rájönnek, szerteárad bennük is a pőre racionalitás, véget ér a most még teljesen érthető taktikázás és pozíciófoglalás. Ezeknek a választóknak, többségüknek biztosan, kevesebb bajuk van az elmúlt húsz évvel, mint az elmúlt kettővel, és ha ez a felismerés megfogan a nevükben beszélőkben, hamar lejönnek majd erről a szerről is – ha meg nem, hát nem fognak hiányozni a közéletből. Azzal meg a felkért szónokok nyilván tisztában vannak, hogy 2014-ben nem ott kell majd folytatni, ahol 2010-ben abbahagyták, más kell, másként, de ettől még az a gyerek benne maradhat a fürdővízben.

És hát, fájdalom, valójában az is teljesen mindegy már, ki áll ott és mit mond azon a színpadon Bajnai Gordon előtt, netán után. Csak a hír, hogy színpadra áll, fellőtte a várakozást a sztratoszférába, nem is lesz könnyű megfelelni ennek, mert mondjon bármit is, október 24-én még Orbán Viktornak fogják hívni a miniszterelnököt. Szerintem jó helyre, jókor áll ki, nem stratégiai hiba ez, hanem tisztességes, hogy ne mondjam, normális dolog. A hely, a Milla színpada, tetszik vagy sem, gondoljunk bármit is a szervezetről és annak vezetőiről, pillanatnyilag a leghitelesebb porond a politika innenső felén, nem mellesleg az előtt a színpad előtt jó néhány tízezer ember szokott álldogálni. Ha mondandója van, nekik kell beszélni. Jól teszi, ha kilép az örök reménység szerepéből és világossá teszi, mit, hogyan gondol erről az országról. És ha nem lesz gyújtó hang, csak olyan csendes, az se olyan nagy baj. Jókor is teszi, hiszen úgy fél év múlva már kampány lesz itt, a választási regisztráció felgyorsítja az eseményeket, az addig hátralévő pár hónap pedig szükséges ahhoz, hogy kiderüljön: ki, mire képes ezen a térfélen. Helyesen mondta Mesterházy Attila is: legyen az, aki győzni tud. De ezt a győzni tudást bizonyítani is kell, netán megharcolni érte, mert a politika már csak ilyen.

Lesz hát program október 23-án bőven, mehet, ki hova akar. De az a Szabad sajtó útján fog eldőlni, elmennek majd innen sokan, arra, amerre látnak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!