Kapaszkodjunk össze mi, magyarok, fogjuk meg egymás kezét, így szorítsunk közösen Simicska Lajos sikeréért, hogy legyen neki minél több bevétele, még több nyertes közbeszerzése, még sok milliárdja, nőjön, hízzon, dagadjon az a birodalom, mindannyiunk örömére. Akinek fontos még ez az ország akármennyire is, az szurkol Lajosért, más választást úgysem hagytak neki.
Lajos nélkül szarban lenne a haza, ez e héttől hivatalos immár. A statisztikai hivatal közzétette pár napja, hogy szabad szemmel alig látható mértékben nőtt a magyar gazdaság, a második negyedévben a tavalyihoz képest 0,5 százalékkal, az előző negyedévhez képest 0,1 százalékkal. Hogy ez az adat valamicskét nagyobb a nullánál, hogy ez már nem töpörödés, hanem a bizonyos jobban teljesítés, az a mezőgazdaság mellett csak az építőiparnak köszönhető. Jelentősebb építkezés ebben az országban viszont kizárólag EU-forrásból történik jó ideje már, uniós pénzt viszont leginkább Simicska Lajos cégei szoktak itt nyerni nagyobb, úgy néhány százmilliárdos mennyiségben. Ahol feltűnik a Közgép, ott mindenki más esélytelen, ha elsőre nem nyernek, akkor legfeljebb kiírják a pályázatot újra, ha akkor se megy, akkor törlik az egészet, így megy ez mifelénk, lassan ez lesz a norma, a magától értetődő, legyint a kuruc nemzet ilyenkor, hogy persze. Mindezek alapján az összefüggés a napnál világosabb: ha nagyot nőnek Lajos cégei, akkor egy kicsit, egészen kicsit nő az ország is. Miután pedig evidencia, hogy nyomorúságot kezelni, munkahelyet teremteni, kilátástalanságot túlélni csak gazdasági növekedéssel lehet, az meg nincsen Simicska nélkül, ezért kiáltsuk hát együtt: hajrá, Lajos!
Mert képzeljük csak el, mi lenne itt, ha úgy maradna, ahogy most kinéz! Hogy 15 uniós programból 13-nak leállították a finanszírozását, hogy elesik Magyarország 1200 milliárd forintnyi beruházási pénztől. Mi lenne akkor Lajossal, mi lenne akkor velünk?! A héten a hercig kis borostát növesztett Lázár János is kénytelen volt beismerni, hogy az uniós pénzek a kormányzati bénázás miatt csordogálnak úgy, mint kánikula idején közkútból a víz az ózdi cigánytelepen. Pedig a fejlesztési ügynökség élén évekig éppen Lajos egykori beosztottja ült, de még ez a nyilvánvaló szakértelem is kevés a szőrösszívű brüsszeli bürokratáknak. Ám a két csányizás között megvallott kormányzati elszúrás csak az egyik oka a pénzcsapok elzárásának. Amikor ugyanis az uniós diplomaták az átláthatóság, meg az ellenőrzések hiányáról szólnak, és közbeszerzési szabálytalanságokat említenek, akkor valószínűleg hősünkről beszélnek, nem véletlenül vizsgálódik egy Közgép-beruházásnál az EU csalás elleni hivatala. Nagy dolgok várnak hát Lajosra és az ő cégbirodalmának politikai ügyosztályára, amit per pillanat kormánynak kell hívni: meg kell győzniük Brüsszelt, hogy ahol Simicska, ott az átláthatóság, az ellenőrizhetőség, no meg a szabályok akkurátus, már-már szőrszálhasogatóan pontos betartása. Ha ez nem sikerülne, akkor mi lennénk szegényebbek azzal az 1200 milliárddal, azt meg nem kívánja senki magának, drukkolni tehát önérdek, hajrá, Lajos!
Ha azokat a brüsszelieket az EU miniszterelnöki szintű színvonalas szapulása és kifinomult békemenetes kárhoztatása ellenére sem sikerülne meggyőzni az igazunkról, akkor kell csak igazán szorítani Lajosért. Mert még a végén az is lehet, hogy nem jut hozzá a pénzéhez, amit egykori kollégiumi szobatársa, jelenleg kormányfő neki szánt. Hiába a sok elnyert közbeszerzés, a sok tízmilliárdos megbízás, az unió utófinanszírozással, vagyis az elvégzett munka után fizet. Ha az imént említett anomáliák miatt esetleg mégsem jönne meg a közbeszerzéssel elnyert pénz Brüsszelből Lajos számlájára, akkor előállhat a helyzet: több a kiadás, mint a bevétel. És akkor nem csak a gazdasági növekedés áll le, de – borzalom – a pártfinanszírozás is. Olyan pedig nem történhet, kampányidőszakban különösen nem, arra a szobatársnak nyilván gondja lesz, Lajosnak tehát újabb bevételtermelő cégeket és további földbirtokokat kell majd megkaparintania. Ennek a módját pedig mostanában egyre gyakrabban láthatjuk: előbb politikai lejáratással, esetleg némi zsarolással, továbbá személyre szabott törvénymódosítással előkészítik a terepet, aztán jöhet a visszautasíthatatlan ajánlat. Akinek tehát már az eddigi lenyúlásoktól is felfordult a gyomra, esetleg mostanra kezdi kerülgetni a heveny hányinger, az abban érdekelt, hogy Simicskát messze kerüljék a gondok, homlokát ne szántsák redők soha már, hogy megkapja egyszer ő is, ami azért jár, amit ezzel az országgal többedmagával tett.
Hajrá, Magyarország! Hajrá, Lajos!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!