Kampul a durvány. Kettővel ezelőtti választásról írta le ezt az örökbecsű szerző, azóta se mondta nála szebben senki.
Mert most már azok az idők jönnek, amikor leírjuk majd hétre hét, hogy nincs ennél már lejjebb, a magyar politikai közélet eljutott az abszolút mélypontra – aztán a következő lapban majd elnézést kérünk, hogy bocs, tévedtünk, mégis vezet még út lefelé. Én per pillanat elképzelni sem tudok ócskábbat annál, mint hogy egy felfüggesztett börtönre ítélt ellenzéki frakcióvezető bevallottan pénzért vásárol egy kandikamerás felvételt fideszes ellenfele kokainozásáról, mindezt a káros és bután szigorú drogstratégia elfogadásának hetén nyilvánosságra hozza, mire a megvádolt nyilvános vizelésre hívja a magyar sajtót, az eredmény persze ártatlanságát egyáltalán nem bizonyítja, de politikai értelemben azért a brunz is szépen csillog. Lesz még ennél ócskább is, tudom én, hiszen még csak most kezdenek belemelegedni a felek, ízelítő ez abból, ami ránk vár mostantól, nem több.
Amikor a Fidesz-kongresszus tegnapi szónokai a mikrofonhoz léptek, még nem tudhatták, hogy bíróság mondja ki róluk, csak csalással tudtak választást nyerni Baján. Így aztán nem is ült ki a pír az arcokra, amikor arról beszéltek, hogy ilyesmire készülnek jövőre is. Ha nem is, bevallottan biztosan nem, annak a láncszavazós, romavásárlós módjára – hiszen azt törvényessé tették a magukra szabott választási szabályokkal –, de arra biztosan, hogy elcsalják az észt meg az értelmet ebből a ránk váró választási kampányból, esélyt sem adnak az érvelésre, egyáltalán, a normális beszédre se. Nem könnyű műfaj a kongresszusi beszéd, tudom én, különösen nem az, ha saját tévedhetetlenségünkről és nagyszerűségünkről kell sokadikként hosszan beszélni, és hát a főnök poénjait sem szabad lelőni, mert még a végén ugrik az elnökségi tagság, ugyebár. Hanem azért ennyi közhely és marhaság, mint ami ott elhangzott, mégsem törvényszerű velejárója egy ilyen nagyszabású eseménynek. A kijelölt országos formátumú szónokok számára – mert a vita ezúttal is tilos volt, egyszeri Fidesz-küldött is csak tapsolni jár oda – a beszédírók valami furcsa elegyet kotyvasztották a székely viccek gyűjteményéből, a Szabolcska Mihály-összesből, valamint az 1965-ös kiadású Magyar Katonai Lexikonból. (Pokorni Zoltán a kivétel, és nem csak azért, mert a székely bácsi helyett nyuszikával poénkodott.)
Az igazi forrásmű mégiscsak a harcászati kézikönyv lehetett, mondatokat abból másolnak már, hiszen nem holmi kampányra meg választásra készül már a Fidesz, dehogy. „Aki nem tesz meg mindent a győzelemért, az jön nekem 25 évvel”, mondta Orbán Viktor, ennél magasabbra nem is tolhatta volna a lécet. Nem mást, csak az életet tette fel tehát erre a választásra, aki így tesz, az nem is készülhet másra, csak harcra, annak mégpedig a legdurvább formájára, amit életre-halálra vívnak, arra. Nem véletlen hát a túlfeszített militáns retorika, amelyben ismét kimondatott: az ellenzék nem ellenfél, hanem ellenség, mégpedig nem is a Fidesz, hanem Magyarország ellensége, így is kell vele bánni. Ez persze azt is feltételezi, hogy Magyarország nem más, mint a Fidesz és Orbán maga, viszont erre a tünetre van orvosi szakszó is. Az őrült tombolás mindenesetre garantált.
Háborúba indult tehát a kormánypárt, amelyről én csak hírből tudom, hogy ott kérdésnek, ellentmondásnak helye nincs, parancs van csak, egyszerű és kopogós mondatokból, a lövészárokba vezényelt katonák a legritkább esetben hajlandók az értelmes eszmecserére. Lőni kell, nem érvelni, eszköz nem számít, csak a győzelem, ezt üzente a Fidesz-kongresszus a magamfajta kívülállónak, a híveknek meg még ennél is egyszerűbbet: fegyverbe!
A magyar politika sok bajából szerintem a legnagyobb ez az ostobaságig leegyszerűsödő közbeszéd, a jelszóvá silányított mondatok sokasága, hogy a „mit mondott” helyett csak az számít, ki mondta. A Fidesz most arra a bravúrra készül, amit kormánypárt amúgy nem szokott a világnak szerencsésebbik felén: hogy együgyűvé teszi a választást a rezsicsökkentéssel, és együgyűvé a választót is a háborús retorikával. Nagy baj ebből csak akkor nem lesz, ha igaznak bizonyul a tegnapi kongresszus szlogenné tett tételmondata. Ha Magyarország tényleg nem hagyja magát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
