Hiányzott már nekünk, kedves Lajos, unalmasan telt ez a hét maga nélkül. Hamis pénzzel bukott le az ifjú fideszes, gazdagabbak lettek megint a miniszterelnök családtagjai és üzletfelei, kormányzati szinten uszítottak egy kiadósat a bevándorlók ellen, jön is föl a Jobbik, mint a talajvíz, szóval, semmi különös, csak ahogy lenni szokott. Nem akadt senki, aki ezt az egészet míves nyelvi keretbe helyezte volna, de majd most, hogy visszakerül a ródli a hidegkúti sufniba…
Míg Simicska szánkózott, mi nevetgéltünk egy sort múlt héten kibuggyant mondatain, ha másért nem, hát a mindig édes káröröm okán. Helyes kis viccekké, jópofa mémekké meg sok egyrészt-másrészt elemzéssé szelídült az indulatos kirohanás, mintha nem saját drámánk lenne, hogy a két lenyúlásba beleőszült szobatárs pszichopatologikus összetűzése határozza meg immár ennek a szerencsétlen országnak a közel s távoli kilátásait. Kezd úgy tűnni, mintha Simicskától lenne várható valamiféle megváltás, mintha elfelejtenénk, hogy neki személyesen úgy két évtizedes munkája van benne a magyar közélet fojtogató reménytelenségében. Tán többet tudnak nálam azok, akik most a szánkózásból megtért oligarchától várják Orbán Viktor svájci bankszámlakivonatát, én, fájdalom, Simicska dühödt kirohanása nyomán inkább ennek a reménytelenségnek láttam újabb jeleit.
Ha már képtelen vagyok rávenni magam, hogy a kétkezi milliárdosban fedezzem fel a demokratikus nyugatos polgári politikai alternatíva letéteményesét, gondoltam, megnézem, mit tett hozzá a parlamenti ellenzék ehhez az országos méretű gecizéshez. Mert ha Simicska volt oly kedves és elhúzta a függönyt a kormányzati kulisszák elől, hát mégiscsak lenne dolog azzal, hogy elmagyarázza valaki a tisztelt közönségnek, mit is látunk ezen a színpadon, nem? Kerestem, esküszöm, kerestem, legalább néhány értelmezhető mondatot a két legnagyobb ellenzéki erőtől, az MSZP-től meg a Jobbiktól. Biztos a Google a hibás, de csak a nagy büdös csendet, azt találtam. Ha Orbán – ahogy hírlik – ideges is a volt szobatárs elszabadulása miatt, aligha kell neki jobb nyugtató ennél a némaságnál.
Ha már alternatíva kerestetik, volt idő, amikor lehetett hinni abban, hogy ez azokból a jobboldaliakból tör majd elő, akik mégsem azonosítják a Putyinhoz törleszkedő illiberális kleptokráciát a mérsékelt konzervativizmussal. Számukra viszont az Orbán–Simicska háború azonnali igazodási kényszert teremtett. Szép példája ennek az egykor jobb sorsra érdemesnek tűnt Schmidt Mária e heti kétségbeesett bekéredzkedése a kormányfői ülepbe.
Van-e ezek után csodálkoznivaló a Jobbik e héten mért látványos előretörésén? A trendadatok azt mutatják, nincs már messze, mikor beérik majd a Fideszt, és ehhez pont semmit nem kell csinálniuk. Még az is belefér, ha a stratégiailag megfontolt cukiskodásuk közepette néhanap felsejlik valódi, zsidózóscigányozós, ostoba és gyomorforgató énjük. A baloldali némaság miatt őket erősíti az Orbán–Simicska háború, intaktságuk miatt nyertesei a minden következmények nélkül hagyott korrupciós botránynak és a mégoly érthető elmúlthuszonötévezésnek is. Ettől még az ország vezetésére nem tűnnek alkalmasabbnak, de a közéleti düh levezetésére nagyon is azok. Aki pedig, rövid távon legalábbis, nyer ezzel, az Orbán Viktor maga, aki a rá nehezedő európai nyomást csökkentheti a Jobbikkal való riogatással.
Ez történt hát, míg távol volt, kedves Lajos, bízunk benne, hogy jól telt a szánkózás, és kipihente magát mindannyiunk örömére. Ja, és várjuk szeretettel azt a bankszámlakivonatot.
----------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
