Ez biztos benne lesz a híradóban: „valóban megrendítő ezeknek a kis madaraknak a bátorsága… megdöbbentő, hogy egy ilyen kis madár micsoda képességekkel rendelkezik, ami segít minket arra, hogy rácsodálkozzunk a természetre, a teremtésre”. Azért ebből már lehet csinálni egy 3-4 perces tudósítást, nem? Megszólalhat benne az utca elégedett embere, ha ilyen nincs, a fizetett statiszta is megteszi, mint annyiszor korábban. És persze külön is meg kell majd interjúvolni a fent idézett korszakos gondolatok atyját, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, hogy ugyan ágyazza már bele a postagalambverseny megnyitójának fényes ünnepét az erősödő Magyarország víziójába.

Mindez a hírfolyam élére kívánkozik, feltéve, hogy Orbán Viktor nem épp aznap ment ki enkezével egy kiskutyát Szijjártó megáradt úszómedencéjéből, bár ezt inkább a bulvárcsatornán kellene feldolgozni az egész estés magazinműsor keretében, sztárvendégekkel. Lesz mire költeni azt a 80 milliárdnyi közpénzt, ennyiből farag propagandaeszközt a közszolgálati tévéből a miniszterelnök.

A Habony Árpád Gucci táskájából előkerült mesterterv új hírcsatorna meg bulváradó indításáról a jobboldali sajtófinanszírozás átalakítását is szükségessé teszi, ahogy hírlik, erről tájékoztatta a miniszterelnök a minap az eddig őt hűséggel szolgáló főszerkesztőket. Ernyedten lóghatnak most a hosszú évek munkájával megizmosított nyelvek, pedig, lássuk be, a bejelentett változás hozzájárul az átláthatósághoz. Mert miután a miniszterelnök azt közölte a jobboldali főszerkesztőkkel, hogy nem tömi tovább őket állami hirdetésekkel, enélkül pedig mindegyik veszteséges lesz hirtelen, immár hivatalos lett a nyilvánvaló: a közösből elvett pénz működtette eddig a lakájmédiát. Hanem a főszerkesztőket sokkírozó bejelentés más szempontból is szolgálja a transzparenciát, leegyszerűsödött tudniillik a folyamat. Eddig úgy volt, hogy a kliensek és a szobatársak lenyúltak súlyos százmilliárdokat a közpénzből, ebből csurgattak vissza néhány milliárdot a baráti médiának, amihez hozzáadódott még pár milliárdnyi politikai alapon kiosztott állami hirdetés, így volt jól jövedelmező a hűséges pártszolgálat. Csakhogy ebben a rendszerben a miniszterelnök közösködni volt kénytelen másokkal, leginkább Simicska Lajossal, a jobboldali orgánumok többségének valódi tulajdonosával. Mivel azonban az egykori szobatársak összerúgták a port, Simicska pedig nem akarta önként átadni médiabefolyását, ezért most Orbán saját kormányfői kezével nyúl bele a közös kasszába: egyrészt a Miniszterelnökség alá centralizálta az állami hirdetések 50 milliárdját, másrészt a költségvetésből juttat 80 milliárdot a köztévének. Így a közpénzből már nem (csak) magáncégeket finanszíroz, hanem közintézményt kezel magántulajdonként. Így lesz a Simicska-féle Hír Tv helyett az Orbán-féle hírcsatorna a fő kedvezményezett. Ahhoz, hogy elképzeljük, hogy is fog ez működni március 15-től, elég csak este belekukkantani az M1 híradójába. Aztán azt megszorozni kettővel.

Van ennek a nagy büdös jobboldali sajtópiaci paradigmaváltásnak politikai olvasata is. Úgy tűnik, Orbán is azzal reagál sokasodó politikai gondjaira, a fél év alatt elvesztett egymillió szavazójára, ahogy azt minden elődje tette lejtmenetének egy adott pontján: „rossz a kommunikáció”. Mondta ezt már Horntól Gyurcsányig minden miniszterelnök.

Orbánnak sem a minősíthetetlen kormányzati teljesítménnyel, a rendszerszintű korrupcióval van baja, hanem azzal, hogy mióta rosszban van Simicskával, az egykori szobatárs által uralt médiában is meg-megjelentek kritikaszerűségek. Ezek sosem bántották a miniszterelnököt magát, dehogy, de azért kis lázározás meg rogánozás be-becsúszott, úgy tűnik, van a lenyúlásnak olyan szintje, ami a közpénzből táplált jobboldali újságírói gyomrot is megfekszi. Persze ilyen az M1 híradójában elő sem fordulhatott eddig sem, hiszen a hírfőszerkesztőnek papírja is van a hírhamisításról, a bíróságtól kapta. A jelek szerint Orbán számára ez, vagyis a silány, tökéletesen szakmaiatlan, teljességgel kritikátlan és manipulatív politikai propaganda a hatékony kommunikáció. Ennek a hangerejét tekerik most föl, hogy ne csak az esti műsorsávban, hanem hazudjanak reggel, hazudjanak este, hazudjanak még több közszolgálati hullámhosszon. Hogy a minderre elköltött 80 milliárd mekkora politikai hasznot hajt majd Orbánnak, az erősen kétséges annak fényében, hogy a közszolgálati tévé hírműsorai jelenleg a magyar tévénézők öt százalékát érdeklik, és ebben azok is benne vannak, akik édesdeden alszanak az átalakítást levezénylő Rákay Philip rendszerváltozást magyarázó sorozatának háttérzajára. Azt meg már saját tapasztalatomból tudom: amikor egy miniszterelnök a kommunikáció átalakításába kezd, az rendszerint a politikai vég kezdetének csalhatatlan jele.

De legalább mostantól nem hivatkozhatnak arra, hogy nem értik. Hogy nem értik, mire gondolhatnak az amerikai meg mindenféle európai diplomaták – és még oly sokan mások –, amikor a rendszerszintű kormányzati korrupcióról beszélnek. Hát mit nem lehet ezen érteni? Benne van a híradóban.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!