Talán most, az Origo főszerkesztőjének statáriális kirúgásával csordult túl a pohár. Mert négy év alatt már színültig telt, azért. Mentek ugyan utcára korábban is jóérzésű magyarok a sajtó szabadságát féltve. Voltak fehér címlapok és voltak vállalt csöndek.
De a rögtönzött tiltakozás ereje most valahogy erősebbnek tűnt, és a szakma szolidaritásának széles köre is új. És ez még akkor is üdvözlendő, ha azok is bekéredzkedtek ezúttal a sorba, akik kritikátlan kiszolgálói a helyzet előidézőinek. Azok is, akiknek elvek, eszmények eddig nem voltak fontosak. De most, hogy már pénzről, az ő bevételeikről is szó van, most már tiltakoznak ők is. Nem baj, fontos, hogy tegyék. Mert így legalább széles körben válik világossá az, amit eddig csak az érintettek éreztek nap mint nap a bőrükön: a sajtó szabadságát korlátozni jogi, szabályozási eszközökkel képes a hatalom – meg is tették –, de a sajtó szabadságát megszüntetni gazdasági eszközökkel tudja. Ez utóbbinak a végkifejlete zajlik most.
A végkifejlete, hiszen a folyamat négy éve tart már. Nem panaszkodásként, hanem a helyzet szemléltetéseként érdemes szólni például ennek a lapnak a helyzetéről. Egy ilyen újságnak, mint a Vasárnapi Hírek, két forrásból lehet bevétele: abból, amit az Olvasó fizet a lapért, és hirdetésből. Az Olvasón most sem múlik. Csakhogy minálunk hirdetés elvétve akad. Hogy kevesebb van belőle, azt magyarázhatnánk válsággal, a nyomtatott sajtó egyre nehezedő helyzetével. De hogy lényegében nincs hirdetés, annak más az oka: a kormánytól való félelem.
A kormánnyal kritikus, nopláne markánsan kritikus lapban nem mer hirdetni a piaci szereplők túlnyomó többsége. Rajtunk kívül is van jó néhány orgánum, ahol tudnának mesélni erről. A feketelistákról meg az utánanyúlásokról. Arról, hogy az állam, amely minden eddiginél többet költ az adófizetők pénzéből hirdetésre és kiharapta a reklámtortának a felét is már, a saját politikai kiszolgálóit példányszámtól, nézők-olvasók-hallgatók elérésétől teljesen függetlenül tömi tele pénzzel, a kritikusokat pedig elzárja a bevételektől.
A magyar médiavilág helyzete e tekintetben semmiben nem különbözik a gazdaság többi szereplőjének helyzetétől. Ami most túlcsordult, az sokezernyi vállalat és vállalkozó számára régóta jól ismert már. Cégek lenyúlása hatalmi hátszéllel, fenyegetések sora, a barátokkal való kivételezés, az ellenállók vagy csak vitatkozók kiéheztetése, a cégre, személyre szabott szabályozás, az állami és pártemberek erőszakos befolyásszerzése gyakran költségvetési pénzek felhasználásával. A félelem a gazdaság államnak kiszolgáltatott világában olyan fokú, hogy tiltakozás onnan alig hallatszik. A túlélés ára a kussolás.
Nincs bizonyítékunk arra, hogy az Origo főszerkesztőjének eltávolítását a mindenért felelős csúcsminiszter, Lázár János rendelte meg. De a Békemeneten és pitypangos krónikán túl aligha akad valaki ebben az országban, aki ezt ne tudná elképzelni. Mert Lázár János kormánya így működik. Nem tudjuk biztosan, hogy a Deutsche Telekommal tervezett 300 milliárdos kormányzati biznisz miatt dobták-e oda a tulajdonosok a hírportál függetlenségét a kormánynak. De azt tudjuk, hogy ez a kormány így szokott egyezkedni piaci szereplőkkel. Csak találgatjuk, hogy az RTL megregulázásán túl vajon a fideszes oligarchák közötti háború jele-e a bevezetni kívánt reklámadó, de azt tudjuk, hogy ezek a fideszes oligarchák bekebelezték már a fél országot, benne lapokat, rádióadókat, tévécsatornákat, reklámcégeket, mindent. Tudjuk, hogy így működnek.
Hát ezért is van nagy jelentősége a médiavilág mostani széles körű tiltakozásának. Mert az – lehet, hogy az abban részt vevő némely szereplők ezt észre sem veszi? – valójában nem a reklámadóról és nem is egy jól működő orgánum gazdasági eszközökkel történő politikai einstandjáról szól csak. Hanem ennek a kormánynak a mindennapos gyakorlatáról, a működésének lényegéről.
Ha a sajtó szabadságát megszüntetni gazdasági eszközökkel lehet, akkor a sajtó szabadságának megvédéséhez is szükség van ezekre a gazdasági eszközökre. Igen, pénzre. Ha akad majd valaki, aki áldoz arra, hogy a most állás nélkül maradt és a korábban kirúgott kitűnő újságírók újra felületet kapjanak a munkájukhoz, ha lesz, aki kifizeti a bérüket, a működés költségeit, és ha lesz majd legalább néhány ezer olvasó, aki ezért a tartalomért zsebébe nyúlni is hajlandó, akkor fogjuk majd tudni, hogy ennek a kormányzati működésnek befellegzett. Ameddig ilyen befektetésre nincs mersze egynek sem, aki megtehetné, addig ők töltögetik tovább a már túlcsordult poharat. És akkor lassan elsötétedik itt minden.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
