Régi történet ez, lassan húszéves már, bár hivatalos miniszterelnök-jelöltje akkor sem volt az ellenzéknek, volt viszont Horn Gyula és sok szépreményű szocialista képviselőjelölt, Zuglóban speciel sokak kedvelt színésznője, Pécsi Ildikó.
Nehéz kenyér a képviselőjelölté, néhány kiosztott műanyag toll és logós öngyújtó, pár kiló lépcsőházba belopott brosúra, és átérzi Churchill igazságát mindegyik: a demokrácia elleni legjobb érv, öt perc egy random választóval. Történt, hogy Pécsi Ildikó is tette a lakossági fórumon azt, amihez jól ért, szavalt, énekelt, a GDP-arányos államháztartási hiány problematikáját viszont nem érintette. A siker nagy, feláll mégis egy választó, hogy jó-jó, művésznő, mi nagyon szeretjük magát, de mi a Horn Gyulára szeretnénk szavazni. Vegyék tudomásul – így a művésznő –, itt én vagyok a Horn Gyula. Meg is nyerte a körzetet.
Hétfőn bemutatkozik a Fidesz 106 egyéni képviselőjelöltje, kiderül hát, melyik körzetben ki lesz az Orbán Viktor. Sokkal többet nem is lehet várni tőlük, per pillanat úgy tűnik, ez is elég lehet a győzelemhez. Bár ellenzéki politikusoktól egyre többször hallom, hogy bennük, vagyis a Fidesz egyéni jelöltjeiben van az ellenzék (utolsó?) reménye. Mert köztük sok akad, aki eddig is Orbánt játszott helyben, kiskirályt a nagykirály mintájára. És ez a kiskirályság még a royalisták közül is soknak csípi a szemét, hiszen jobban fáj lent a trafik, mint fent a Közgép, a tönkretett oktatás nem számít, de a kényszernyugdíjazott Ilonka néni nagyon is. Kétségtelen, hogy a fékevesztett kivagyiság okozta már a Fidesz vesztét, de mintha megszokta volna azóta ez az ország ezt is, idomul hozzá szépen és fegyelmezetten.
Lassan az ellenzék jelöltjei is bemutatkoznak helyben, mind az öten, de lehet, hogy még többen. Örömhír tegnapról, hogy Schmuck Andorról is kiderült, van neki legalább 106 barátja vagy üzletfele, el is akarja őket indítani mind. Ha mégsem lenne elegendő mennyiségű meggyőző erő a visszaléptetésükre valamelyik pártkasszában, akkor hiányozni fog az a két szavazat is, amit a szociáldemokratának nevezett induló a feleségétől és a kedves mamától kap, ha egyáltalán. Felkészül Szili Katalin. Tapsol Orbán Viktor.
Vagy huszadszor írom le ide, de mit tegyek, ha ez van: a kormányváltás nem lehetséges, ha a nyerhető egyéni körzetekben nem egyetlen ellenzéki jelölt áll szemben a Fidesz és a Jobbik indulóival. És ez akkor is igaz, ha ezt mondja Gyurcsány is, aki december 10-ét szabta a három komolyan vehető ellenzéki erő, az MSZP, az Együtt és a DK tárgyalásának határidejéül. Különben, irgum-burgum, ha jól értem. Akkor hát irgum-burgum lesz, más nem, mert nincsenek meg másnak a politikai feltételei. Azért nincsenek, mert a felek, de különösen az MSZP, még inkább annak pártelnökfüggő elitje nem akarja vagy nem képes ezeket a feltételeket megteremteni.
Laikus szemlélőnek például teljességgel érthetetlen, mi végre választott már magának főpolgármester-jelöltet és állított fővárosi közgyűlési listát az MSZP, anélkül, hogy akár saját szövetségesüket megkérdezték volna erről. Magyarázni a sietséget legfeljebb belső ügyekkel, párton belüli helyezkedéssel, pozícióféltéssel lehet, de az meg a választót teljességgel hidegen hagyja, ha nem taszítja. Pedig Budapest kulcsfontosságú az ellenzék számára, és nemcsak azért, mert itt él, virul és pulzál az Orbán-rezsimmel szemben álló ellenkultúra, nemcsak azért, mert a jelenlegi közigazgatási rendben a főpolgármesteré a miniszterelnökkel összemérhető egyetlen tisztség, hanem azért is, mert Budapestet még ebben a roncsállapotában is megnyerheti magának az ellenzék. Igaz, Széles Gábor nyalonclapja a héten biztos forrásból közölte, hogy a fővárosban is tarolna a Fidesz, de az Ipsos kutatása még most is ellenzéki fölényt mutat. Én balga meg valamiért jobban hiszek a közvélemény-kutatásoknak, mint Széles lapjának, igaz, én a gravitációban is hiszek, Széles meg nem. Persze Budapest ügyében is pont az a kihívás, ami országosan: ellenzéki többség csak összeállva érhető el, ehhez pedig közös főpolgármester-jelölt szükségeltetik, méghozzá olyan, aki személyében Budapestre mint sokszínű kulturális közegre reagál, arra, amivé ez a város jelentős részben magától, mindenféle közgyűléstől függetlenül lett. Ilyen jelölt az idejekorán tett jelölés ellenére sincs ma még pályán.
De legalább Budapest dolgában van még kis idejük visszatérni a józan ész birodalmába, az országos választás tekintetében erre csak néhány hetük maradt. Kivárja azt is a választó, mi mást tehetne szegény, közben, ha nem tudja biztosan, de sejti erősen, hogy ez, ami most van, úgysem lesz már sokáig, az ellenzéki térfél jelenlegi felállása bizonyosan érvényét veszti. Kérdés annyi maradt: ez a terepasztal csak a választás után borul, avagy előtte még?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
