„Ha én egyszer kinyitom a számat! Ha én egyszer elkezdek beszélni!” Akinek még van kedve nevetni, annak eszébe juthat az örökbecsű magyar kabarétréfa az emberrel, aki ezzel a két mondattal zavarba tud hozni minden vezetőt a cégnél, merthogy vaj mindegyiknek van a fején dögivel. A vaj most ipari mennyiségben adott, a legendás Salamon Béla szerepét pedig, igaz, kevésbé színesen, inkább szikár kimértséggel, André Goodfriend amerikai ügyvivő játssza.
Ezekből a mondatokból a rendíthetetlennek hitt Orbán-rendszer legnagyobb botránya lett, lapzártakor az sem biztos, túlélik-e egyáltalán. Pedig alig tudunk valamit. Három hét alatt annyi derült csak ki, hogy az adóhatóság elnöke rajta van az USA-ból kitiltottak listáján, és hogy a vád valamiféle korrupció. Egy kétharmados, törvények tömegével, mamelukok hadával és oligarchák sorával védett, potens ellenfél nélküli rendszernek ez meg se kottyan – hihettük eddig. Csakhogy már tudás sem kell. Mert bármit el tudunk képzelni ezekről.
Úgy tapasztalom, nem vagyok egyedül a megizmosodott képzelőerőmmel. Én például simán el tudom képzelni, hogy Orbán Viktor gyakori svájci látogatásainak nemcsak Ráhel költséges tanulmányaihoz van köze, hanem ahhoz is, hogy a nyár elejétől lényegében megszűnt létezni a banktitok Európában és bizonyos pénzmozgásokhoz a kedvezményezett személyes részvételét igénylik a bankok. Aztán azt is el tudom képzelni, hogy amerikai hatóságok gyanúsan sok pénzt találtak bizonyos Fideszhez köthető embernél az USA-ban, amit aztán a NAV-ból gyanúsan gyorsan érkezett igazolás igyekezett legalizálni. El tudom képzelni, hogy a NAV székházát azért ürítik ki mondvacsinált ürüggyel a héten, hogy ne legyen tanúja a nyomok eltüntetésének. És azt is el tudom képzelni, hogy az amerikai nézőpontból politikai árulásnak is beillő Paks 2 beruházásnak nem az energiabiztonsághoz, hanem több százmilliárdnyi ellopható pénzhez van köze. El tudom képzelni, hogy ez egy velejéig korrupt rezsim, aminek minden hatalomban töltött perce megkárosítja Magyarországot.
De miért elég a képzelőerő egy ilyen stabilnak hitt rendszer szabad szemmel is jól látható válságához? Hiszen eddig is voltak ügyeik, szinte naponta derült ki aljasság vagy ostobaság, esetleg e kettő elegye, ám ezeket fegyelmezett kommunikációval, a gazdasági és szellemi(?) holdudvar csatasorba állításával, lássuk be, hatékonyan kezelték. Az eljárás unalomig ismert: az ügy felvetőjét és képviselőit elhitelteleníteni, bevinni a témát a politika díszletei közé, ott „mi”-re és „ők”-re osztani a szerepeket, „ők”-et ellátni jelzőkkel – baloldali, kommunista, gyurcsányista, buzi, libsi, ilyesmi –, kiadni az egységes üzenetet a lakájmédiának és annak segítségével túlkiabálni az amúgy is legyengített ellenhangokat. Csakhogy a kitiltási NAV-botrányban ez a technológia csődöt mondott. Legfőképp azért, mert most a kérdés nem úgy hangzik, mi az ügy, hanem így: melyik az ügy? Pont, mint abban a régebbi Mel Gibson-filmben, amiben a főhős szakmányban gyártja az összeesküvés-elméleteket, aztán kiderült, hogy egyik elmélete igaz, üldözni kezdik érte, miközben ő maga sem tudja, melyikkel talált. Ezek meg itt annyit lopnak, hogy teljes zűrzavart okoz annak kiderítése, vajon melyik lopásuk lepleződött most le.
Lett aztán ennek a botránynak egy olyan szereplője, akin nem fog a jól bevált karaktergyilkosság, mert egyrészt nem magát képviseli, másrészt nem ugyanazt az OKJ-s kommunikációs tanfolyamot végezte, mint a hazai ellenzék. Ő lenne Goodfriend ügyvivő. A mégoly nagyhatalmú vezér pedig nemhogy vele, de még saját beosztottjával, a NAV-elnökkel sem tud mit kezdeni. A politikai frontvonal mögötti, lopásra és korrupcióra trenírozott háttérvilágtól szabadulni már nem lehet. Pedig könnyebb lenne neki, ha rávenné a lemondásra Vida Ildikót, de az adóhatóság elnök asszonya, úgy tűnik, eleget tud a gazdáiról ahhoz, hogy visszabeszéljen.
Aki, mint én, alig leplezhető kárörömmel figyeli, hogyan vergődik saját elvetemült rendszerének csapdájában Orbán Viktor, jobb, ha leszámol azzal, hogy majd a Nyugat megoldja helyettünk ezt az egészet. Mert ha elege is van Európának, Amerikának, meg Putyinon és érdekzónáján kívül nagyjából mindenkinek az Orbán-rezsimből, ők megoldást legfeljebb a Fideszen belül kereshetnek. Hírlik is, hogy figyelnek erősen, hátha találnak olyan fideszest, aki még jobban hasonlít egy európai politikusra, mint egy Zs kategóriás maffiafilm mellékszereplőjére, így akár Orbán helyére is léphet. De mi, akik közelebbről nézzük, tudjuk, hogy nincs ilyen.
A megoldást elképzelni ezért csak úgy lehet, hogy a netadó elleni tiltakozáskor magát megmutató magyar középosztály utcára megy például amiatt, mert a gimnáziumok szétverésével Orbán Viktor helyettük készül eldönteni a gyerekeik sorsát. Meg amiatt, hogy a szociális rendszer átalakításával a teljes kilátástalanságba taszítanak több millió szegény magyart, cigányt és nem cigányt, és egy ilyen ország a középosztály számára is élhetetlen. Lehet melegíteni vasárnap a NAV-előtt, a többihez, a politikába belefáradt magyar polgárság lázadásához, tudom én, most még kell képzelőerő. Pedig ha ők egyszer kinyitják a szájukat. Ha ők egyszer elkezdenek beszélni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
