Tisztelt Magyar Állam, Pártunk és Kormányunk,
annak Minden Kedves Vezetője!
Jelen levelemet mint államunk tudatos polgára írom Önöknek, olyanként, aki a kormány tetteit személyes életére vonatkozóan is eligazítónak, valamint iránytűnek, továbbá jelzőfénynek tekinti, vezetőinket pedig példaképnek, nem is, inkább fénylő csillagnak tartja. Követni és másolni igyekszem tehát mindazt, amit Önök felelősségük teljes tudatában, mérhetetlen bölcsességük birtokában elhatározni méltóztatnak. Ennek jegyében kérem, értesítsék az adóhatóságot, hogy a mai nappal az adófizetési kötelezettségemet felfüggesztem. (Bevallom, eleinte az adófizetési szabályok teljes felmondására gondoltam, ezt be is jelentettem a feleségemnek, ám ő a szavaimat félreértette, azt hitte, a felmondás, az felmondást jelent, kis buta, pedig felmondás alatt felfüggesztést kell érteni, ahogy azt a külügyminiszterünk is megmondta, ezért én is ezt a szót használom, jelentsen akármit is.)
Természetesen az adófizetésre vonatkozó szabályokat ezentúl is, mint eddig, maradéktalanul betartom, minden ezzel ellenkező állítás a nemzetközi balliberális körök aknamunkája. Mindazonáltal az adófizetési eljárások lefolytatása számomra technikai problémákat okoz, amelyek elhárítása folyamatban van. A technikai probléma lényege, hogy az adófizetéssel mint olyannal, megváltozott körülményeim közepette egyetérteni nem tudok. Tudniillik más terveim vannak a pénzemmel, itt a nyár, a család is nagy, kell-e magyaráznom? Azt hiszem, elegendő mennyiségű stadiont vettem már magamnak, hozzájárultam a köztévé pártszolgálatba állításához is, atomerőműből is lesz már nekem kettő, és ahogy elnézem, volt módom támogatni tisztelt kormányunk tagjainak tisztségükhöz méltó színvonalú külföldi elszállásolását is. Így biztos vagyok benne, hogy adófizetésem határozatlan idejű, technikai jellegű felfüggesztése különösebb gondot nem okoz.
Már csak azért sem, mert, miként azt Önök nyilván észrevették, jelen bejelentésem szövegezésénél kormányunk azon közlönyben kihirdetett határozatát vettem alapul, amely a Dublin III. elnevezésű nemzetközi egyezmény felmo… oh pardon, felfüggesztéséről szól, és az irodalmi igénnyel megfogalmazott „Rendkívüli bevándorlási nyomás kezelésével összefüggésben felmerült európai uniós kérdésekről” címet viseli. Úgy vélem ugyanis, s ebben aligha tévedek, hogy ha kormányunknak módja és lehetősége van egy Magyarország által aláírt, ratifikált, a magyar jogrend részévé tett nemzetközi egyezményt technikai okokból felfüggeszteni, mert azzal per pillanat nem ért egyet, akkor hasonló eljárásra a magyar állampolgároknak, nopláne kormányunk elkötelezett híveinek is lehetőségük van. Hiszem, s vallom, hogy egy olyan kormány számára, amely döntéseit nemzetével való konzultációra alapozza, mindez természetes. Állam és polgára minálunk olyan, mint borsó meg a héja, nemdebár?
Ha már itt tartunk, kormány és nemzet együtt lélegzéséből magától értetődően következik, hogy állampolgár és állampolgár között a jogszabályok betartása és a jogkövetkezmények érvényesítése tekintetében sem lehet különbség. Ezért kérem, hogy járjanak el a területileg illetékes közterület-felügyeletnél, valamint a rendőrségnél is ügyemben. Mindenekelőtt, a már hivatkozott kormányhatározat szellemében szeretném leszögezni: sajnálattal értesültem arról, hogy miként Ausztria és Németország a nemzetközi egyezményeket, úgy a közterület-felügyelet és a rendőrség a hatályos magyar jogszabályokat kívánja betartani.
Történt minap, hogy autóm fara belelógott abba az istenverte csíkos felfestésbe, s ezzel megvalósította a tiltott helyen parkolás tényállását. Szeretném ugyanakkor leszögezni, hogy autóm farának belógásából arra következtetni, hogy a tiltott helyen parkolást tudatom átfogta volna, nem lehet.
Jó, elismerem, ezt a mondatot én sem értem, így aztán csak bemásoltam abból az ügyészségi határozatból, amely Matolcsy György jegybankelnök urat mentesítette a jogszabályok betartásának kötelezettsége alól. Matolcsy úr ugyanis elfelejtette, hogy bruttó majd két és fél millió forintos alapbére mellett van neki még havi egymillió forintnyi jövedelme a maga által alapított alapítványtól, s minek utána elfelejtette, ezért bevallania sem kellett, vagyis nem követett el törvénysértést, világos, mint a nap. Vannak, akik ezt a határozatot, annak szövegét akként értelmezték, hogy az ügyészség szerint Matolcsy annyira hülye, hogy felelősségre vonni sem lehet. Én ezt természetesen mind a magam, mind a saját nevemben visszautasítom Matolcsy úrra nézvést. Ámbár, ha a határozat tényleg azt jelenti, hogy hülyeség esetén az ember nem büntethető, akkor én a parkolási bírság elengedése fejében készséggel elismerem: hülyeségem határtalan. Mint láthatják, állam és polgára között a határok e ponton elmosódnak.
Maradok, tisztelettel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
