Gál J. Zoltán: Kísérlet

Ez utóbbiak üzenete egyszerű, mint a barlangrajz, Magyarország jobban teljesít, tudjuk, hát persze. A közvélemény- kutatások szerint a Fidesz még mindig közel áll a kétharmadhoz, ha most vasárnap lennének a választások. E két állítás egymást erősíteni, egyik a másikból következne, csakhogy a képet némileg árnyalja a statisztikai hivatal nemrég közreadott jelentése. Csak néhány tény ez utóbbiból: a magyar háztartások háromnegyedének nincs fedezete váratlan kiadásokra. A magyar családok közel egyharmadának kétnaponta nem futja húsra. Az egyszülős háztartások több mint fele, a sokgyerekesek közel fele él a szegénységi küszöb alatt. Magyarországon 3,2 millió embert érint a relatív jövedelmi szegénység, vagy a társadalmi kirekesztettség, a magyarok majd’ öt százaléka ragadt a nyomorban. A számok nem hazudnak: az Orbán- kormány regnálása alatt érdemben nőtt a nélkülözők száma és növekedtek a társadalmi egyenlőtlenségek is.

Mindebből, gondolnánk balga mód, az következne, hogy egyetlen kormányzati hirdetés sem maradhatna épen Simicska Lajos cégének óriásplakátjain, és a közvélemény-kutatásokban sem felfelé mutatnának azok a narancssárga nyilak. Hogy mégsem így van, azt szokták magyarázni sokféleképpen. Ha leszámítjuk ebből a Századvég bérlistáján lévőket, akkor is találunk az országkarakterről, esetleg az össznépi szorongásról, netán a félelemről, vagy a titkolózásról, de leginkább az alternatíva hiányáról szóló okoskodásokat. Még ha van is ezekben igazság, nem kevés, én kezdem azt hinni, hogy a megoldás a neves amerikai tudományos szaklapban, a Science augusztusi számában olvasható, s a 444.hu is közreadta a minap.

A valóban áttörésértékű kutatás bebizonyította: a szegénység megfojtja a gondolkodást. A nélkülözés akkora terhet jelent bárki számára, hogy szinte alig marad mentális kapacitása bármi mással foglalkozni. A kísérlet egyszerűen zajlott: egy bevásárlóközpontban kérdezték meg az embereket a kutatók arról, mit tennének, ha kocsijukat váratlanul meg kellene javíttatni, azt kérték, gondolják végig lehetőségeiket egy kisebb értékű és egy drágább szerviz esetén is. A kérdés feltétele után, de még mielőtt válaszolniuk kellett volna, még elvégeztettek velük egy IQ-tesztekből jól ismert feladatot. Az eredmény elgondolkodtató: a kisebb értékű javítás esetén a szerényebb és gazdagabb körülmények között élő válaszadók is ugyanolyan jól szerepeltek a tesztben, a jobb módúak a drágább javítás megemlítése után sem rontottak, a szegényebb körülmények között élő válaszadók viszont sokkal rosszabb eredményeket értek el egy nagyobb kiadás terhének nyomása alatt. A szegényebbek képességeit a kiadási szükséglettel való szembesülés annyira befolyásolta, mintha kihagytak volna egy egész éjszakányi alvást, ez olyan különbség, mint ami egy krónikus alkoholista és egy átlagos felnőtt eredménye között húzódik.

Ha így vesszük, Orbán Viktor laboratóriumában a választópolgárok felének, többek közt Orbán Viktor politikája miatt, nincs kapacitása foglalkozni Orbán Viktor politikájával. És nem foglalkoznak a szavaival és plakátjaival sem. És nincs módjuk foglalkozni senki más politikájával, szavaival és plakátjaival sem. Ennek pedig Orbán Viktor az egyedüli nyertese. Nem azt mondom, hogy puszta politikai számításból taszít nélkülözésbe és nyomorba milliókat adórendszerrel, szociálpolitikával, a munkahelyteremtésre képes befektetők elűzésével, de egyre több jel utal arra, hogy puszta politikai számításból nem tesz ellene semmit, miként az a most benyújtott adótörvényekből is kitetszik. Hiába minden plakát, a naponta százszor sulykolt szlogen: a családi adókedvezmény kiterjesztése vagy a rezsicsökkentés nem fogják ezeket a lesújtó folyamatokat megfordítani. Az előbbit eddig csak olyan családokban tudták teljesen kihasználni, ahol mindkét szülő az átlagnál jobban keres – és a kormányzati csodafegyver sem jelent érdemi változást a háztartások azon 15 százalékának, ahol nem tudták megfelelően fűteni a lakást.

Ebben a laboratóriumban az élet maga is tudomány.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!