Osztozom az indulatban és kajánságban, de munkahipotézisként nyugodjam meg – kezdte tavaly karácsonykor Esterházy Péter, mikor az akkortájt esedékes magyar politikáról írt, és ezzel kell kezdeni most is, nehogy egy veretes káromkodás legyen itt vezércikk helyett. Az mégsem lenne illendő az év utolsó lapszámába, még ha pontosan írná le a helyzetet, akkor se. Zárjuk inkább keretbe ezt a reménytelenül abszurd évet két mondattal. Az egyiket a frissen megválasztott kanadai miniszterelnök válaszolta arra a kérdésre, miért kaptak nők és férfiak azonos számban tárcát a kormányában: „Mert 2015 van.” A másik mondat meg ez: „a magyar kormány megtárgyalta a Magyar Telekom és Kovács Ákos zenész közötti szponzorációs szerződés ügyét…”

Nagy levegő, Esterházy, munkahipotézis. Pedig már ennyi is elég lenne, hogy rájöjjünk, a kanadai miniszterelnöknek nincsen igaza. Nálunk például nincs 2015, talán 1715 lehet vagy 1965, esetleg a kettő egyszerre, jó is, ha tudjuk, mire kell koccintani szilveszterkor. De hogy 2015 biztosan nincs, az egyenesen következik ennek a fent idézett mondatnak a folytatásából: a magyar kormány közszerződések felbontásával bünteti a Magyar Telekom nevű magáncéget, amiért az magánszerződést bontott Kovács Ákos szórakoztatóipari magánszeméllyel, mert ez a Kovács a cég nézeteivel össze nem illeszthető véleményt fogalmazott meg a nők szerepéről. Ma született ufók kedvéért teszem hozzá, hogy a Fidesz közeli dalcsináló Ákos úrnak a nők szerepéről alkotott véleménye, hogy tudniillik szülni tessék meg férfiemberhez tartozni, ne önmegvalósítani, nagyjából azonos egy másik ikon, Kövér László házelnök véleményével. És akkor szálazzuk szét ezt az ügyet, van ugyanis több rétege neki.

Először is: a magyar kormány nőkkel kapcsolatos álláspontja immár hivatalosan is az, ami kövérákosé, lásd még: 1715. Ezzel a kormány, de mivel olyan valójában nincs is, ezért mondjuk ki: a miniszterelnök felülírta saját családügyi államtitkárának meglepően épeszű nyilatkozatát, ellentmond Ferenc pápának, saját alkotmányának, európai alapokmányoknak, a józan észnek, a jó ízlésnek, értékeknek, elveknek, és csak remélni tudom, hogy megannyi miniszterné asszonynak, és tán saját feleségének is. A magyar kormány, ja, nem: a miniszterelnök egy füst alatt a piacgazdaságot mint olyat is tagadja immár hivatalosan, lásd még: 1965. Mert csak akkor, az á(t)kosban gondolták úgy, hogy az államnak köze van magáncégek és magánszemélyek magánszerződéseihez, továbbá, hogy a szponzoráció nem értékválasztás, hanem valamiféle kegyúri adomány. Lám, mennyi minden derül ki egy ilyen aljas kis kormányzati bosszúból.

A lényeg azonban mégsem ez. Mert a kövérákosi mondatok nem önálló gondolatnak(?) tekintendők, csupán a miniszterelnöki elvi alapvetés egy adott témára, esetünkben a női egyenjogúság kérdésére történő leképezésének. Az alapvetés a Fidesz múlt heti kongresszusán hangzott el: „Az európai szellem és az ő emberei ma felszínes és másodlagos dolgokban hisznek: emberi jogokban, haladásban, nyitottságban, újfajta családokban, toleranciában… Igen, Európa ma hisz a másodlagos dolgokban, de nem hisz abban, ahonnan és amiből ezek a dolgok származnak. Nem hisz a kereszténységben, nem hisz a józan észben, nem hisz a katonai erényekben, és nem hisz a nemzeti büszkeségben.”

Én, mint afféle HET – háború esetén túsz – sokat gondolkodtam, miféle katonai erények állnak szemben a nyitottsággal, toleranciával, emberi jogokkal. De a Telekom-bosszú ebben is segített: a parancs gondolkodás nélküli fegyelmezett végrehajtása nyilván ilyen lehet. Itt vagyunk akkor hát, a lényegnél, ami abban a pöffeszkedő gőgben, a dölyfös arroganciában keresendő, ami ennek az évnek a végére kinőtte már Magyarországot is. Most, hogy idén Orbán szőröstül-bőröstül lenyelte ezt az országot, itt áll már a nappalinkban, és még a cipőjét sem vette le, most látja elérkezettnek az időt, hogy csatáit európai színtérre vigye. Ezért tekinthető a német hátterű Telekom megfenyítése afféle hadüzenetnek, Németország, konkrétan Angela Merkel és az ő antiorbánista elvi politikája elleni kihívásnak. Vakmerő dolog ez egy olyan ország miniszterelnökétől, amely ország prosperitása azon múlik, hogy az ide települt német cégek hogyan teljesítenek. De Orbán valószínűleg jól számol azzal, hogy a rezsim megroppantását per pillanat egyedül előidézni képes válasz gazdasági érdekből elmarad, és nem pakol össze sem a Deutsche Telekom, sem az Audi, sem a Mercedes.
Pedig…

…pedig ezt sem fogja megoldani helyettünk senki, úgyhogy aki mégse látja szívesen a nappalijában, a hálószobájában, a gyereke fejében, a felesége méhében Orbánt és a kövérákosokat, annak marad a fent idézett Esterházy-írás igazsága: a dölyf, az arrogancia, a pökhendiség, ami az erő képzetét kelti, nem fakad másból, csak a bizonytalanságból és a félelemből. Félnek Európától, félnek a jogtól, félnek a modernitástól, félnek a haladástól, és igen, félnek a nyitott, a toleráns, a másik tiszteletén nyugvó korszellemtől. Tán még hazamenni is félnek, mert ami csak most derült ki feketén-fehéren: félnek, nagyon félnek a nőktől.

Akkor hát jöjjenek a nők, vagy legalább egy nő, aki mögött ott van még sok, nők is, férfiak is, hogy megmutassák, mégiscsak 2016 jön, és ettől nem félni kell, hanem felfogni végre, hogy békés legyen a karácsony és boldog az új év.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!