A magyar állampolgároknak a jövőben bőr alá beültetett chipet kell viselniük, hogy kontrollálni és befolyásolni lehessen minden lépésüket – nincs hét, hogy ez a „hír” ne bukkanna fel valahonnan az internet bugyraiból.
Sokat elmond erről az országról, hogy hányan vannak, akik ezt (is) simán el tudják képzelni erről a kormányról. Pedig dehogy, úgy hülyeség, ahogy van. A módszerek ugyanis kifinomultabbak. Egységesíteni, központosítani, államosítani – ennek a kormánynak majd’ minden problémára ezek a megoldások jutnak csak eszébe.
Mindez kezdetben még csak az erős állam, újabban már az erős vezető víziójába ágyazódik, aki az akarat mindenhatóságába vetett hittel kezel mindent, az oktatástól a közműveken és az elővárosi közlekedésen át az úszóválogatott személyi kérdéseiig. Miközben a rendszer akadálytalanul terjeszkedik, rendre bizonyságát adja alkalmatlanságának is. Hogy ha a kormányzást nemcsak a hatalmi politika szemszögéből, hanem a hétköznapi ügyintézés oldaláról vizsgáljuk, akkor az állam adekvát jelzője az erős helyett inkább ez: töketlen. Aki nem hiszi, próbálja meg elintézni lejárt személyijének cseréjét, a bátrabbak megpróbálkozhatnak egy vállalkozás bejegyzésével is.
Ha mindent maga alá söpör, értelemszerűen nagyra is dagad az orbáni állam. Nemzeti szinten régóta többet költünk adminisztrációra, mint az egészségügyre és a közoktatásra, és ez a szám az Orbán-kormány regnálása óta csak növekedett. Mára a GDP 9-10 százalékát emészti fel az állam működése, nem függetlenül attól, hogy soha nem látott méretűre duzzadt az állami vezetők száma. Közben színes történetek szólnak a minisztériumokban tapasztalható, megfélemlítéssel vegyes fejetlenségről, hiszen ahol minden legfelül dől el, ott törvényszerűen alakulnak ki a felelősség hárításának technikái is. Ezért aztán elvben támogatható is az a nekibuzdulás, amivel Lázár János most újra ráront az állami bürokráciára.
A bennem serkenő lelkesedést némileg beárnyékolja, hogy ez a kormány már 2010-ben is megígérte az államapparátus csökkentését, és a büroszörny legyőzésének maga Lázár is sokadszorra fut neki. Most azonban, úgy tűnik, feltette rá karrierjét is. A több mint hetven háttérintézmény megszüntetésével komoly konfliktusokat vállal kormányon belül, és lehet, a miniszterelnök éppen ezt a pillanatot várta, hogy odadobhassa a fideszes farkasoknak a kormány utolsó olyan tagját, aki némi önálló politikai arcéllel rendelkezik. Hogy kár lenne-e Lázárért, az persze más kérdés…
Azt tehát, hogy a kormány megritkítja a háttérintézmények számát, lehet helyeselni, még inkább, hogy olyanokat is feltett a feketelistára, amelyeket maga alapított ész és értelem nélkül. Mert az Orbán-kormány létrehozott ugyan jó pár kifizetőhelyet a klientúrájának, de a túlburjánzó hivatalokat mégsem lehet csak az ő nyakukba varrni. Emlékszem én még arra a miniszterre, aki egyszer véletlenül vette észre, hogy tárcájához tartozik a háttérintézmény, amelyik amúgy Buda elegáns kerületének drága villájában székelt. A miniszter magához kérette az intézmény vezetőjét, aki mélyen meg volt hatva a gesztustól: már tíz éve ült székében, de vele még egyetlen főnöke sem beszélt soha…
Szóval, van mit megszüntetni, még akkor is, ha a lista sok indokolhatatlan bezárást is tartalmaz. A valódi veszélye ennek a programnak mégsem ez. Hanem egyrészt abban rejlik, hogy a most belengetett átszervezések az amúgy is tökéletlenül működő államot csak még nagyobb zűrzavarba taszítják majd, aminek elszenvedői persze mi, az állampolgárok leszünk. A másik veszély, hogy Lázárék a jelek szerint szakmányban akarják kirugdosni az embereket, a bődületes, 150 ezres számot is kiejtették a szájukon. Ennyi ember visszavezetése a munkaerőpiacra lehetetlen feladatnak látszik, ami sok tízmilliárdos állami támogatás mellett is komoly társadalmi konfliktusokkal fenyeget.
Hogy miért vállalja ez a kormány rá nem jellemző módon a közszféra tizedelésének politikai kockázatait, az a lapunk által megszerzett kormányzati előterjesztésből derül ki. Az ugyanis a mesterterv, hogy a jövőben csak olyanból lehet az államapparátus tagja Magyarországon, aki az Orbán-kormány által létrehozott Közszolgálati Egyetemen szerezte meg az Orbán-kormány által meghatározott tananyag szerinti tudását. Vagyis immár hivatalos, hogy az államigazgatásban az alkalmazás elsődleges feltétele a lojalitás, a köztisztviselőktől pedig nem a kormányzati akarat szakmai alakítása, hanem csak fegyelmezett végrehajtása az elvárás. És akkor eszünkbe juthat, hogy a magyar közoktatás mára összeomlással fenyegető központosítását sem tudta mással magyarázni a hozzáértők sora, mint hogy önálló gondolkodók helyett alattvalók nevelése a kormány célja. Ha az államosított iskolákból kikerülő kis alattvalókból a kormányegyetem gyárt majd nagy alattvalókat, úgy lesz a közszolgálatból szolgaság.
És akkor Mészáros Lőrinc vagy esetleg Garancsi István lassan megfontolhatja a chipgyártásba történő befektetés lehetőségét.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
