Rendőrök és ügyészek egy évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni azzal, amiről a sajtó egy része szinte naponta cikkezett már, s ami a közvélemény szemellenzőt nem viselő fele számára régóta nyilvánvaló: egyértelműen gazdasági érdekcsoportok foglyává vált a politika. Addigra már az sem volt világos, ki irányít kit. Hogy a politikai érdekek érvényesülnek-e a gazdaságban, avagy a gazdasági haszonszerzés lett a politika leglényege?
A milliárdos vállalkozó került először látókörbe. Tudta róla mindenki, hogy ő afféle szürke eminenciás, a rejtőzködő fontos ember, legfelsőbb körök barátja, mint egy szobatárs, olyan, de lehet, hogy már ő az igazi főnök ott. Súlyos milliárdjai közbeszerzésekből, európai uniós és hazai pályázatokból származtak, ha ő indul, mindig nyer. Százmilliárdokban mérhető a bevétel, termel szépen a médiabirodalom is, harsogja a politikai üzenetet éjjel és nappal, harsogja minden hullámhosszon, cserébe sok-sok hirdetésért, államiért persze. Ahogy a nyomozók elkezdtek felfejteni egyegy ügyet, mindig újabbakba akadtak. Teljesen világossá vált, hogy a milliárdos vállalkozó dönti el, ki kerüljön az állami vállalatok pénzosztó helyeire, sőt még minisztert is csinált egykori munkatársából a tárcánál, ahol a legtöbb pénzről döntenek.
Gyűltek, egyre csak gyűltek az ügyek. Civilnek látszó szervezetről, amelynek Gipsz Jakab és Iksz Ipszilon mellett néhány volt kormánypárti képviselőjelölt a vezetője, ők tízmilliókat kaptak olyan honlapra, amelynek költségei valójában csak ezresekkel leírhatók. Most azzal védekeznek, hogy a nők érdekeit védik ebből a pénzből, pedig csak vonulnak, ha éppen biodíszlet kell a politikai paraván elé. Beleakadtak aztán olyan regnáló kormánypárti képviselőkbe, illetve a hozzájuk köthető vállalkozókba, akik kizárólag állami támogatásból csinálnak most nagy dohányt. Kaptak hozzá boltot, amit mástól vettek el, kaptak nagyobb árrést, hogy több legyen a haszon, és most kapnak pénzt a közösből, hogy még az alkalmazottaik fizetését se nekik kelljen kigazdálkodniuk. A nyomozás az agrártámogatások elosztása meg a földpályázatok kapcsán jutott a mezőgazdasági minisztériumig. Napnál világosabb, hogy földet ők csak saját klienseiknek, rokonaiknak és ennek a milliárdokat termelő gazdasági holdudvarnak adtak.
Minél vastagabbak lettek a dossziék a nyomozók asztalán, úgy kerültek egyre közelebb a helyhez, ahol a gazdasági érdekek összekeveredtek a politikai hatalommal: a miniszterelnök hivatalához. Egyértelmű lett, hogy a döntések nem ott születnek, ahol végül szignózzák őket, hanem egy helyen, a kormányfő legszűkebb környezetében. A miniszterelnökség vezetőjének engedelmeskedett a titkosszolgálat, és a dohányt is ő osztotta.
A nyomozók a legnagyobb titokban készítették elő az akciót. A nagy hal, a milliárdos vállalkozó így is meglépett. Egyszerre csaptak le, lefoglaltak rengeteg készpénzt, letartóztattak több embert, köztük kormánypárti képviselőt, minisztert, titkosszolgálati vezetőt és a miniszterelnök kabinetfőnökét is. Az államügyészség hét ember ellen vádat emelt. A miniszterelnök, bár lemondani egyelőre nem hajlandó és pártja is kitart mellette, aligha kerülheti el sorsát. Ha irányította, ha támogatta, de ha csak tűrte, akkor is: előbb-utóbb bekövetkezik számára is a bukás.
A történet kitalált, a cselekmény mégsem a fantázia szüleménye. A nyomozókra és az ügyészekre vonatkozó részt Csehországban írták, a többit Magyarországon. Ez a krimi európai koprodukcióban készül. Csehországban már ezt nézi mindenki. Nálunk még egy ideig nem vetítik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!