Történt már vele ilyen, kutatott az emlékeiben, hogy legyen miből merítkezni. Az apja volt a házfelügyelő ott, ahol most ő a közös képviselő. Oda született, abba a földszinti szuterénbe.
Ott készült az öreg is ezekre az alkalmakra, ünneplőt húzott az egész család, neki még az úttörőnyakkendőt is fel kellett kötnie, úgy emlékszik. Napokig gyakorolt az apja, nem volt ő a nyilvánossághoz szokva, még ha csak lépcsőházi is a pódium, akkor se. Tükör előtt próbált, hogy el ne vétse a felolvasást. Mi is lenne abból, ha hibázna?! Elég volt neki az vegzálás a pártbizottságon, amikor Falussyék a másodikról Bécsbe disszidáltak. Hiába, a házfelügyelő nem csak fül, nem csak szem, de száj is, nyilván ezért kapták feladatul, hogy ők olvassák fel a lakóknak a párt aktuális határozatait, valamint a kijelölt cikkeket a Szabad Népből. Akkurátus ember volt az apja, a római számokra külön tréningezett, nem mindegy, hogy a IX. vagy a XI. kongresszus határozatáról van szó, ugyebár. Nem is hibázott soha, mikor nyugdíjba ment, megköszönte neki a tanács egy oklevéllel, ott lóg az előszobában ma is.
Megörökölte a szuterént, megörökölte a pozíciót, s úgy látszik, a feladatot, meg az ezzel járó felelősséget is az apjától. Nyomja is a vállát rendesen. Most neki kell felolvasást tartania a lakógyűlésen. Előírta a párt, jaj, dehogyis, a kormány, hogy számolja ki pontosan, ki mennyit nyer a házból a rezsicsökkentéssel, tegye ki a faliújságra és ismertesse az eredményt lakógyűlésen. Mert a Lenhossék utca 25, kérem, jobban teljesít, azért. Ha fentről szólnak, nem szokott ő vitatkozni, ezt is az apjától örökölte, a kérlelhetetlen kötelességtudatot, azt. Hanem a feladat mégsem olyan egyszerű, ahogyan azt odafönt elképzelték. Mi legyen például a szemétdíjjal? Ha azt is beleszámolja, kalkulál az idei emeléssel is, akkor huss, oda a csökkenés. Most tegye ki a faliújságra, hogy úgy összességében többet fizet a ház? Nem ez az elvárás, arra rájött magától is, igaz, a híradó is bemondta, a közszolgálati.
De ez a személyre szabott átlagolás, vagy mi, ez sincs rendben. Bezzeg az apját pisszenés nélkül hallgatták a lakók a maguk idejében, a negyediken lakó szakállas bölcsészen kívül még pofát sem vágott senki. De ezek itt már mások. Tesznek ezek a rendre meg fegyelemre. A Békementre is csak Polgárék mentek a harmadikról. Mióta teleragasztották a postaládájukat Nagy- Magyarország matricával, azóta nem politizál senki a lépcsőházban hangosan. Azért tudja ám, hogy van, akinek ellenzéki újság jár, a postás mesélte. Titkon bízott a békemenetesekben, hogy megtapsolják majd a beszámolóját. De a többiek? Még az is lehet, hogy gúnyosan kikacagják. Pedig mit tehet ő arról, hogy a precíz számítások szerint a rezsicsökkentéssel a legtöbbet a Vásárhelyiek nyerték az ötödikről. Róluk meg minden lakó tudja, hogy tök törvénytelenül kezdték a tetőtérráépítést, csak a pasi iskolatársa volt valamelyik államtitkárnak, azért úszták meg. Most meg ott laknak a szép kis penthouse-ban, szaunájuk is van, meg jacuzzi a nappaliban, az ember építési cége szakmányban nyeri az állami megrendeléseket, az asszony meg állítólag trafikot is kapott egy strómanon keresztül. Utálja őket a ház rendesen, most örüljenek, hogy megtakarítanak pár ezret a szauna fűtéséből? És a Tóth néni mit fog szólni? Két szobában laknak a fiával, meg annak a családjával, egyetemet végzett a gyerek, még sincs munkája egy éve már, Tóth néni nyugdíjából élnek négyen, a kisunokával együtt. Hát ők minek örüljenek? És Szabóék a másodikról? Akkora a hitelük a lakáson, hogy csak a hálószobát fűtik évek óta. Mit spórolnak ők ezzel a fene nagy rezsicsökkentéssel?
Össze is zavarták a héten rendesen. Hallott valamit a rádióban, hogy narancssárga betűkkel lehet csak nyomtatni a kimutatást, és hogy nem szabad románul, csak Ariellel. Nem értette, felhívta a lányát, titkárnő egy minisztériumban, csak tudja, mi a dörgés. Nem román, apuka, hanem Times New Roman, és nem Ariel, hanem Arial. Valami betűtípusok ezek, nem ért ő már a modern technikához. Szerencsére a lánya tud nyomtatni ott a minisztériumban, ingyen persze, majd beleszámolja a repikeretbe. Szóval, megírta szépen kézzel a beszámoló szövegét, dolgozott vele két nap, két éjszaka, vett narancssárga rajzlapot a játékboltban, a lány meg legépelte szépen azzal az arieles betűvel, rányomtatta a narancssárga papírra, akármi is az előírás, ebből már baj nem lehet. Begyakorolta ő is a szöveget, felmondta a tükörnek háromszor, az asszonynak is egyszer. Itt áll most a lakók előtt – persze a Vásárhelyiéknek is most kellett Floridába utazniuk – istenem, csak el ne szúrja, csak hibát ne vétsen, mit szólna ahhoz a pártbizottság, jaj, dehogy, a kormányhivatal, te jó ég, nyugalom, higgadtság, csak ahogy az apjától tanulta.
„Tisztelt Lakógyűlés, Kedves Elvtársak…”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
