Én ezt még meg fogom egyszer köszönni Lázár Jánosnak, meg az ő kormányának. Érik már az elhatározás egy ideje, gyűjtöm hozzá az erőt, de kellett hozzá ez a finoman nagyvonalú államférfi, továbbá néhány barátja és üzletfele, hogy megtegyem. Leszokom a dohányzásról, le én!
Alakult már egy csoport is a Facebookon, az a nevük, hogy „Akik annyira utálják a Fideszt, hogy nem cigiznek többé”, de szerintem ők alulértékelik az ügy jelentőségét. Ez ugyanis nem érzelmi kérdés. Nem mintha nem éreznék velük érzelmi közösséget – a cigizés okán, mi másért? – de itt, kérem, elvekről van szó, jogelvekről. Törvénytisztelő állampolgárnak ugyanis mostantól aligha van más választása, mint a leszokás. Esetleg vásárolhat még dohányt a feketepiacon is, de az, lássuk be, felvet bizonyos kérdéseket a törvénnyel meg a tisztelettel kapcsolatban. Szóval, aki el akarja kerülni, hogy szem legyen a láncban, az eldobja a cigit. A korrupcióhoz ugyanis legalább három dolog szükségeltetik. Kell, aki korrumpál, kell, akit korrumpálnak és kell némi ellenszolgáltatás, esetünkben pénzmozgás. Na már most a Fidesz trafikbotránya per definitionem korrupció. Aligha lehet máshogy nevezni azt, amikor egy érdekcsoport saját gazdagodását szolgáló törvényeket gyárt politikai lekötelezettjei és/vagy barátai segítségével. Nehéz kibogozni persze, hogy éppen most az érdekcsoport korrumpálta a fideszes politikusokat, vagy fordítva, mindenesetre korrumpáló és korrumpált adott. Na de a pénz, amiből aztán gazdagodhatnak ezek az oda-vissza érdekeltek, azt bizony a dohányosok állják, amikor megveszik a cigijüket. A gondatlanság a jogban olyan magatartás, amikor az elkövető a lehetséges következményeket előre látja, mégsem tesz semmit azok elkerülésére. A nem is annyira lehetséges, mint inkább bizonyos következmény most az, hogy a Fideszhez és annak politikusihoz így-úgy köthető egyének és csoportok jól megszedik magukat mások kárára. Aki semmit nem tesz ez ellen, az dohányzik tovább és fizet, méghozzá egyre többet. Ez viszont felveti a gondatlanságból elkövetett korrupció alapos gyanúját, úgy bizony.
Lehetne ez vicc is, ha lenne még kedvünk röhögni.
„Ha nem magától értetődő, hogy ez a kormány mit miért tesz éppen – akkor lopnak.” Nem is emlékszem már, kinek a tollából olvastam ezt a némiképp leegyszerűsítő magyarázatot, mindenesetre okosabb nem jutott eszembe, mikor próbáltam megérteni, mire fel államosítják a dohányárusítást, miért haragítanak magukra tíz- meg százezreket, mi volt a baj eddig azokkal a trafikokkal. Magyarázattal a Fidesz valamely ismeretlen nevű szóvivője szolgált, szofisztikálttal, ahogy szokott, hogy asszongya: „a multikat támogatja, aki nem ért egyet a trafikok lenyúlásával”. A miniszterelnök maga is összeakadt egy ilyen multival a minap. Videó is készült róla, amikor bement az ormánsági Kémesen a helyi boltba, és ott szembe találta magát a multival. A multi fehér köpenyt viselt, tán kis bajuszt is és zavart tekintetet. Kérdezte a miniszterelnök a multit, mennyi a bevétele, mondta a multi, hogy így sem sok, de mivel nem nyert a trafikpályázaton, még kevesebb lesz. Látszott a multin, hogy nem örül ő ennek, kicsit tán az is, mit mondana szíve szerint a miniszterelnöknek, ha nem lenne ott kamera meg sok testőr. Ilyenek ezek a multik, tiszteletlenek. Bár nálunk a sarkon Erika néni másfajta, ő örült ennek a multizásnak, „na, így sem szólított még senki engem”, mondta, és látszott rajta, büszke rá. Igaz, a boltot becsukja ő is, de legalább lesz ideje az unokákra, ha pénze nem is.
De ha túltekintünk az egészséges emésztéshez nyilván elengedhetetlen multizás horizontján, akkor a trafikbotrány politikai dimenziói is felsejlenek ottan. Aki érteni akarja, olvassa el Mándy Ivántól A Trafikot. „A trafik esti fénye. […] A járdára hulló kedves, otthonos fény. […] Itt adtak találkozót egymásnak, hogy aztán együtt menjenek be. És beszélgessenek.” A trafik kultikus hely, mint ilyen, politikai érték, értékesebb a pártirodánál, de még az aláírásgyűjtő pultnál is. Kis városban különösképp, faluban meg nopláne. Ott a trafikos a második plébános, fontosabb tán a polgármesternél magánál, a helyi hangulat, meg a hangulat okozóinak jó ismerőse. Ezek lesznek mostantól a fideszes trafikosok: hangulatfelelősök. Ha kell, megkapják ehhez – terve van már véve úgyis – az alkoholárusítás jogát. Egy feles a pult alól, egy doboz cigi a hó végén hitelbe, és máris szebb a világ. Egy trafikosnak beszélgetnie kell az oda betérővel, mostantól nem is kérdés, miről, itt van például a rezsicsökkentés, órákat lehet róla eldumálni, ugyebár.
Ha jobban belegondolok, milyen cinizmussal van itt kitalálva ez az egész, tán még sincs kedvem megköszönni Lázár Jánosnak. Csak ideges leszek tőle.
Olyankor meg mindig rá kell gyújtanom.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!