Mint oly sok egyéb szabadidős tevékenység esetén, a másnapot most vasárnap sem szabad kihagyni a számításból. Ki ne ismerné a tüneteket: fejfájás, ingerlékenység, émelygés. Elkerülni talán már nem is lehet, legfeljebb enyhíteni azzal, ha megcselekedjük, amit megkövetel, ha nem is a haza – az ugyebár úgysem lehet ellenzékben, ez eldőlt –, de legalább a nyugodt lelkiismeret. Jó, bevallom, most már belőlem is csak akadozva bújnak elő az érvelő mondatok, amikor a saját környezetemben is többségbe került szkeptikusok, fásultak és unottak kérdezik: miért is kellene ma elmenni szavazni? Induljunk hát ki a másnapból.

A miniszterelnök már holnapra összehívta a kormányát, és a készülődés jeleiből egyre világosabb, mire készül: át akarja formálni az országot, és ehhez mintaként a tükröt használja. Terveit eddig nem kötötte az orrunkra, gondolta, az ingyenkrumpli, meg a 7 forintos Fidesz-tej pont elég az ő szeretve lenézett népének ahhoz, hogy megadja neki a felhatalmazást. Mert ne legyen kétség, az eredményt ekként fogja értékelni, fixa ideáinak megvalósításához szükséges legitimációként. Még az is lehet persze, hogy a nagy átalakítási hevületbe becsúszik támogatásra méltó javaslat, de e pillanatban még csak az irány látszik, és ez a hatalmi struktúrák átszabásakor, a bizonyos fékek és ellensúlyok ledózerolásakor már megtapasztalt törekvést sejteti: a központosítást. Az elsőként kiszivárgott konfliktus is erre utal: a szakmai javaslatait felvállaló egészségügyi államtitkárt lenyomni látszik a kormányzati akaratot képviselő Lázárkegyelt. A szokásos pénteki rádióinterjú nyomán is kezdhetünk aggódni például az oktatásért. Orbán szerint majd a legjobb képességű diákok is szakmunkásnak tanulnak majd – az eddig tapasztaltak alapján ebből felsőoktatási pénzkivonás, további közoktatási központosítás és tervutasításos szakképzés állhat elő. Közben lassan érthetővé válik, miért is hagyta ott például oly könnyű szívvel a debreceni polgármesterséget minden medencék legádázabb ellenfele, Kósa Lajos: az asztalon olyan tervek hevernek, amelyek a polgármesterek helyett a kormány hivatalnokait teszi a települések valódi uraivá.

Létezik tehát Orbán Viktor fejében egy ország, ami ugyan nem is hasonlít a mai valóságoshoz, ahhoz meg végképp nem, ami élhető lenne, de mivel meggyőződése, hogy ő úgyis jobban tudja az érintetteknél, a szakértőknél, Európánál, a világnál, meg úgy általában mindenkinél mindent jobban tud, hát az elkövetkező három és fél választásmentes évben levetkőzi a kételynek a maradékát is. Érdemes hát most elküldeni az utolsó apró kicsi jelet, erre a kijózanító másnapra figyelemmel, hogy ezt így velünk talán már mégse tessék. Hogy úgyis tesz rá majd magasról? Nyilván, el is kezdte már pénteken, „szeretném az egyetértés politikáját folytatni”, mondta a rádióinterjúban. És aki nem megy ma szavazni, azt bizony bele is számolja ebbe a fene nagy egyetértésben, neki ugyanis a nem szavazással kifejezett hallgatólagos jóváhagyás pont megteszi. Aki meg nem ért egyet, vagy csak közölni szeretné, hogy vele így bánni nem lehet, mit tehet más, csak behúzza azt az ikszet vasárnap.

Könnyebb annak, akinek van jól teljesítő polgármestere, alkalmas jelöltje, esetleg barátja, vagy üzletfele a szavazólapon. Ám a fentebb már hivatkozott fásultak és kiábrándultak körében általános vélemény, hogy az egyet nem értés közvetítésére leginkább alkalmas baloldali ellenzék az önkormányzati kampányban végképp elvette a kedvet a választástól. Nehéz ezt vitatni, én például nem is tudom. Csak a másnapra hivatkozhatok megint. Mert sokan mondják, azért keresnek jobb szabadidős programot mára, mert a jelenlegi ellenzéki konstellációnak is üzenni akarnak: nehogy azt higgyék, maradhatnak úgy, ahogy most kinéznek. Csakhogy ezen már túl vagyunk szerintem. Hétfőtől megúszhatatlanul elkezdődik a dominanciaharc az ellenzék pártjai és azok vezetői között, és ennek most már így is kell lennie. Biztos hivatkoznak majd a vasárnapi eredményre pár napig, de mindez a lényegen már úgyse változtat: az ellenzéki politikai térfél átrajzolása elkerülhetetlen, s hogy ebben kinek milyen szerep jut, az nem a mostani választáson fog eldőlni. Nopláne, hogy ez a következő szélcsendes három és fél év pedig akár új szereplők feltűnésére, és új formációk létrehozására is alkalmas idő. Majd elválik, mindenesetre most úgy áll, hogy a távolmaradás ellenzéknek szánt üzenetét legfeljebb Orbán fogja (félre)érteni, abból pedig csak a durvább fajta másnap következhet, az a letört, fejfájós, émelygős.

Jobb gyógymód épp nem lévén, szavazni kell ma ellene.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!