Méltatlanul kevés figyelmet kapott a héten a hír, amely újfent tanúbizonyságát adja, hogy Magyarország jobban teljesít, valamint rezsicsökkentés, továbbá maffiabaloldal.

Megmentjük most az információt az enyészettől: Rétvári Bence igazságügyi államtitkár bejelentette, hogy korrupciómegelőzési és etikai tréningeket tartanak nyolcszáz közigazgatási vezető és 8500 kormánytisztviselő számára. Meg lesz hát előzve itt a korrupció, miért nem kapott mégsem ez a paradigmatikus bejelentés nagyobb visszhangot? Valószínűleg más hírek vették el a befogadáshoz szükséges figyelmet előle. Például, hogy Simicska Lajos cége megint nyert több mint 30 milliárdnyi közbeszerzést, és korábbi érdekeltsége vitte el a pénztárgéptendert is. De elhomályosította a korrupciómegelőzési tananyag hírértékét az is, hogy a felcsúti polgármester három év alatt megötszörözte a bevételeit, ki is fizetett magának 800 milliónyi osztalékot. Nem is csoda, hogy Rétvári Bence és az ő kis ügye elbukott az ingerküszöbben.

Pedig milyen érdekes lenne tudni, mit tanít korrupciómegelőzés címén a kormánytisztviselőknek Simicska Lajos házi miniszterelnökének kormánya? Hogy a korrupció az, amit nem a mieink nyernek? Hogy a közbeszerzés jelentése nem más, mint a köz pénzéből a mieink beszerzik, amire szükségük van? Tényleg, vajon érvényben van még a korábbi orbánviktori alapvetés, miszerint „ne mi nyerjük a legtöbbet”, vagy az már idejétmúlt gondolat?

„Semmit nem tesznek anyagi haszon nélkül. Semmit. Sőt, gondosan ügyelnek arra is, hogy senki másnak ne legyen jó” – így beszélt néhány héttel ezelőtt ennek a lapnak a hasábjain Csepeli György szociálpszichológus a kormány, úgyis mint maffiaállam működését elemezve. Gondolhatnánk indulatos, túlzó mondatoknak is. Azok lennének? Jelentkezzen, aki emlékszik olyan jelentősebb kormányzati lépésre, amelyről ne derült volna ki hamar, hogy így vagy úgy, de Fidesz-közeli gazdasági érdekeket szolgál. Szép példája ennek a kormánypárti kommunikációs gépezet által előállított újabb elmeháborodott összeesküvés-elmélet, amelynek célpontja ezúttal a finn tulajdonú nemzetközi médiavállalat, a Sanoma magyar részlege. Kormánypárti lapok Kocsis Máté- és Zsigó Róbert-sajtótájékoztatókkal súlyosbítva tömik a békemenetes fejeket azzal, hogy a Sanoma lapjai – és nem mellesleg az RTL híradói – csúnyákat készülnek közölni a kormányról, nem úgy, ahogyan azt a közszolgálati híradók és más Simicska-befolyású orgánumok teszik. Hogy mégis miért? Hát, mert a Gyurcsánynak meg a Bajnainak a haverjai, azér’. A Sanoma akár reagálhatna erre egy mondatban is, miszerint nyaljatok sünt, mi addig is próbálunk megélni a piacról, de ehelyett a gyógypedagógus nyugalmával válaszolgatnak a dühöngő őrületre. Tekinthetnénk orvosi problémának is, ha nem lenne valószínű, hogy emögött az akció mögött megint csak tetten érhető az a bizonyos anyagi érdek. Hírlik ugyanis, hogy a Sanoma magyar cége eladósorba került, Simicska Lajosnak pedig éppen jól jönne még egy kiadóvállalat, pénze is lenne rá ugyebár, de sokat mégsem akar költeni így a kampányidőszak közeledtével, ezért a zsoldjában álló, pillanatnyilag kormányzó politikust alakító alkalmazottaival ráijeszt kicsit a tulajdonosokra, hátha azok engednek az árból.

Így működött ez mindig is, anyagi érdekeket szolgál a politika a rendszerváltozás óta – legyintenek minderre sokan, tán a többség is, ha magyarázni akarjuk, miért veszi körül a közöny csendje az egyre nyilvánvalóbb, és a miniszterelnök személyéhez egyre közelebb kerülő korrupciógyanús ügyeket. Pétervári Zsolt elemző például az Élet és Irodalomban minap közölt figyelemre méltó írásában többek között a '90-es években kialakult pártpénztárnoki Magyarországról értekezik, ahol is az informalitásba burkolózó hatalom mélyrehatóbban befolyásolja közelmúltunk történelmét és pártrendszerét, mint azt a legmerészebb álmainkban gondolhatnánk. A pártfinanszírozás máig fennálló rendszere – írja – kartellbe tömörítette a pártok holdudvarait. Ha valamin, hát ezen kétségtelenül változtatott a Fidesz. A pártpénztárnokok országából, ha létezett is ilyen, kitörölték a többes számot, ez már csak egyetlen gazdasági érdekkör országa immár. Létrejött – Pétervári szavaival – a Fidesz-művek, amelynek alkalmazottja minden köztisztviselő és közalkalmazott, a török szpáhirendszer vagy az orosz bolsevik párt mintájára kiépülő Fidesz-hierarchia nem ismer már autonóm mezőket: a pártelit tagjai bármikor áthelyezhetőek, leválthatóak, új feladatra küldhetők az általuk kritikátlanul szolgált rendszeren belül.

És akkor belép majd a tanár a kormánytisztviselők számára megtartandó korrupciómegelőzési órára. Vajon benne lesz-e a tananyagban, hogy a korrupciót megelőzni már csak kormányváltással lehet itt, feltéve, hogy a kormányváltók legfontosabb és legelszántabb ígérete a pártfinanszírozás átalakítása?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!