Biztos, hogy a kormánnyal van a baj, nem az országgal? Egy uniós diplomatától hallottam a kérdést, amikor szóba került, mit tehet az EU Orbánék fékevesztett tombolásával szemben. Szó bennszakad, hang fennakad ilyenkor, mert hát a válasz nem magától értetődő.
Még akkor sem, ha most Turai Eszter, Rózsa Milán, Misetics Bálint és társai mellé felsorakozott José Manuel Barroso, a német, a holland, a dán és a finn külügyminiszter, az amerikai külügyminisztérium, továbbá az Európai Parlament elnöke és az Európa Tanács főtitkára, a Financial Times vezércikkírójáról, a brit, német és olasz lapok szerzőiről nem is szólva. Persze lehetett volna, hogy a magyar választópolgár, mondjuk, a parlamenti vitából értesül arról, mi készül itt ellene, de hát istenem, lekötötte energiáinkat Öcsi néni jogdíjának és Habony tanácsadó személyiségi jogainak védelme. Így aztán néhány tucat egyetemista meg a fél világ volt kénytelen felhívni a figyelmet, hogy a gránitszilárdságú Alaptörvény immár negyedik módosításával eltörlik éppen az alkotmányos kontrollt a kormányzati akarat felett, megszüntetik a tisztességes választásokat, kriminalizálják a hajléktalanokat és tovább pusztítják a felsőoktatást, csak mert úgy tartja kedvük. És mert megtehetik. Meg hát, hiszen ha „most vasárnap lennének a választások” – miként azt a közvéleménykutatók kérdezni szokták –, nyernének megint.
Barroso, az Európai Bizottság elnöke bizonyosan megkapta a hírt, hogy egyetemisták foglalták el tiltakozásképp a Fidesz székházát a héten. Így hát a tény, hogy vannak ebben az országban, akik szerint az alkotmány mégsem játék, adhatott némi biztatást, hogy felhívja Orbánt és megkérdezze, mégis mit művelsz te ott? De a sajtószemlékből aligha olvashatók ki azok a finom kis részletek, amelyeket, mint afféle képeket, érdemes bekeretezni, kitenni, nézegetni, és gyönyörködni ebben az országban. Közben meg gondolkodni a válaszon, kivel, mivel is van itt a baj.
Ilyen kép például, ahogyan például a közszolgálati tévében egyszer csak feltűnik Boross Péter szép emlékű volt miniszterelnök – miért pont ő, ki érti? – és azt mondja a csütörtöki székházfoglalókról: ez csőcselék, már csak az kell, hogy „a kormány lágyabb szívű tagjai ne akadályozzák [a belügyminisztert] egy nagyon határozott, nagyon kemény, kimondom, elrettentő intézkedésben”. Ezek szerint az, amikor a gyilkosságért elítélt kigyúrt fradista egy nálánál úgy 90 kilóval könnyebb lányt rángat felfelé a lépcsőn, az nem elég elrettentő. Hogy is lenne, mikor ettől a kifinomult hombártól tudjuk, hogy ő csak erkölcsi kötelességét teljesítette ott a Fidesz-székháznál, egyben tíz év börtön után a törvények betartására szólította fel a részben jogi tanulmányokat folytató diákokat. Szóval, ha ez sem elég elrettentő, akkor Boross Péter szerint mi az? A gumilövedék nyilván szóba sem jöhet, hiszen az identitásképző elem a jobboldalon. Gumibot, esetleg? Vagy egy óra négyszemközt Kerényi Imrével? De akár Selmeczi Gabriella is jól teletömhetné ezeket a fiatalokat vaníliás karikával, úgyis ért a pékáruhoz, neki ebben múltja van. Csak azok a lágyszívű kormánytagok, azok ne lennének!
Pedig, olvasom, a vizuális elrettentés volt a Fidesz szándéka már az őrző-védők odaküldésével is, s most újakat toboroznak e nemes célra. Pedig sikerült nekik már elsőre is, nem a kopaszra gyúrt erkölcscsőszökre gondolok, hanem a békemenetes nyugdíjasokra. Bár esetükben az elrettentés inkább akusztikusan értelmezhető. A bácsi, aki sósavat akart önteni a provokációt tiszteletre méltó nyugalommal viselő fiatal arcába, vagy személyes kedvencem, a dühös polgár, amint azt ordítja: „az Eötvös József(!) egyetemre jártok, és azt sem tudjátok, ki volt”. De szimbólumértékében mégiscsak az a verhetetlen jelenet, amikor a fiatalok a Fidesz-székház mögötti szemetesben megtalálják a párt ’89-es programját, ebből részleteket olvasnak fel, mire a békemenetesek hangos zsidózással és buzizással válaszolnak erre a példátlan agresszióra.
De az igazán beszédes mégsem ez. Hanem ahogyan ülnek ott a földön a fiatalok pár tucatnyian a tavaszban, nyakukban táblák, kézzel írott mondatok követelnek jogállamot és demokráciát, kicsit kócosak, de tekintetük elszánt, ha másuk nincs is, jövőjük nekik van, ez jól látszik. Most tűnik fel, hogy ez a kép fekete-fehér, s mintha a rajta lévők is ismerősek lennének. Kövér, Deutsch, meg a többi fideszes ’89-ből. Akkor most kivel is van baj?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!