„…Könnyű azt mondani. Hogy szerettessem meg magam. Egy hónapot adott erre a Főnök, ha jegybankelnök akarok lenni. Még szép, hogy akarok. Bár most már bánom, hogy úgy lenyomtuk az elnöki fizetést, de legalább biztos állás 2019-ig. És nem is olyan nagy kunszt. Majd a Főnök megmondja, mit hogyan csináljak. Egy jobbkéz messzire elér, és mindig tudja, mi a dolga: támogatjuk majd a rezsicsökkentést, meg a 13. havi nyugdíjat a devizatartalékból. Na, majd akkor megszeretnek. De addig? Mindenki olyan furcsán néz rám mostanában. Vagy csak én nézek ki furcsán jelöltként? Azért azt megérthetnék végre, hogy én más vagyok. A zsenik tudniillik nem a mának élnek. Engem ma nem könnyű szeretni. Ezt bárki megerősítheti, ha meg közgazdász, hát végképp. De majd holnap. Igaz, ezt mondtam tegnap is. Az én zsenim ma még a tanulatlan többség számára láthatatlan. Hogy láthatóvá váljék, kell hozzá egy miniszterelnök, egy frakció, egy kormány, egy nemzet, egy nép, egy békemenet és még néhány egyéb dolog. Olyan ez, mint a jéghegy: alul nagyon nagynak kell lenni, hogy látszódjon. És alul csak a Főnök elég nagy. Szellemi értelemben, persze. Csak ő érti, meg persze én – ja, és a Szijjártó –, hogy a megírt tankönyvek, a számok, meg tények, ez mind csupa idejétmúlt dolog. Én nem számokban, meg adatokban, hanem simplicityben és kék banánban gondolkodom. Honfoglaló őseink sem lettek volna olyan kiváló agysebészek, ha csak a rögvalóval foglalkoznak. De hát alacsonyan van ezeknek a horizont, miért is szeretnének engem, aki fáradhatatlanul tolom, feljebb, egyre csak feljebb. Nem az inflációt, a horizontot. Hát nem értik?! Nem a valóság számít. Hanem a vízió. Az nyitja meg a növekedési ösvényt. De mit értenek ezek ebből? Még a negatív növekedést sem értik. Pedig világos: ami kisebb nullánál, az nem csökken, hanem negatív irányban növekszik. Most éppen így növekszik a GDP, a beruházás, az ipari termelés, az export és a fogyasztás. De jövőre 10-15 százalékos lesz a GDP-bővülés. Upsz, ez még a 2010-es beszédem, hogy került most a zsebembe? De higgyék el, nem könnyű szerénynek maradnom ennyi siker után. Az vesse rám az első követ, akinek sikerül olyankor, amikor csak a háborús újjáépítéshez mérhető sikereket arat. És közben nincs megszorítás. Semennyi. Egyetlen apró megszorításocska sincs. Vagy ha van is, hát nem úgy hívjuk. Mi ez, ha nem siker? Mit siker? Tündérmese! Hát nincs kiemelve narancssárgával – istenem, de kitalálta ezt a Habony –, hogy mekkora a rezsicsökkentés? Narancssárgával, muhaha. Na, milyen? Kötelezővé tettük, hogy ki legyen emelve, csak a Posta szórakozik, hogy nem tudja kinyomtatni. Majd beleírjuk az Alaptörvénybe, hogy nyomtassa ki, oszt jó napot. Ha ettől nem szeretnek még, hát semmitől. Mert a telefonadó, az nincs ám kiemelve a telefonszámlán. Meg a bankadó sem a bankszámlán. És Európa legnagyobb áfája sem a bolti számlán. Az nem narancssárga. Ugye-ugye? Mondom én. Hát hogy megtaláltuk azt a különleges forrást is, tudják, a maguk félretett pénzét. Na, az volt kérem szépen a költségvetési trendforduló. Amikor fogtuk, és elvettük. Ezt nevezem én pénzügyi innovációnak. Hiába beszél itt nekem Chikán, meg Mellár, meg Járai, meg Bod Péter Ákos, hogy ez rossz irány. Komenisták. Vagy liberálisok. Hogy mind dolgozott korábban a Főnöknek? Ugyan, akkor még a Főnök nem értett a gazdasághoz. De már ért hozzá. Mert elmagyaráztam neki, a többit meg elolvashatja a Heti Válaszban. Persze lehúz minket az a sok hárombetűs intézmény. Vagy kétbetűs? Ah, ezek a fránya számok megint. Ilyenekkel nálunk, csak a feleségem foglalkozik. Mióta én csak a jobb agyféltekémet használom, nem törődöm ilyen földhözragadt dolgokkal. Akinek nem tetszik, megnézheti a seggemen a piros pöttyöt!
Szóval, azt mondta a Főnök, szerettessem meg magam egy hónap alatt. Van még 21 napom. Eddig ennyi..."
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!