Elkészült végre az akadálymentesített látogatóközpont, mélygarázzsal, kis ajándékbolttal, itt kapható a színes-szagos brosúra, van belőle angol, német és francia nyelvű is. A nagy érdeklődés nem függetlenül attól, hogy az új Nemzeti Alaptanterv előírása szerint ide a felső tagozatos diákoknak, valamint a jogi, közgazdasági és társadalomtudományi szakokon hallgató egyetemistáknak évente legalább egyszer el kell jönniük, okulásképpen.

A kiszolgáló tevékenységek munkaalkalmat jelentenek a helyieknek, ha már más beruházó úgysem jut el hozzájuk ezen az elátkozott halálúton, na de a tárlatvezetés, az komoly szakértelmet igényel. Veszélyes dolog hatalmas vasbeton oszlopok, kiálló fém alkatrészek és egy félig kész híd rozsdás pillérei között magyarázni, hogyan és miért tették ilyenné, amilyenné ezt az országot, akkor, amikor, a 2010-es évek derekán. Ott, ahol az Orbán-kormány működésének monumentális emlékhelye található, Abony és Fegyvernek között, a félbehagyott M4-es út építésének helyszínén.

A látogatók ipari védősisakban kerülgethetik egy letűnt, de soha el nem felejthető kor emlékeit – a szélben feslett közgépes takarófóliák lengedeznek. A felkészült idegenvezetők kétféle előadással készülnek: egy ifjúsági változattal az iskolások számára, és egy történelmi áttekintést sem nélkülöző alaposabbal az érdeklődő felnőttcsoportoknak. A lényeg ugyanaz, a 2010-es évek Magyarországának esszenciája ebbe a vasbeton torzóba sűrítve.

Történt ugyanis – kezdi előadását a tárlatvezető –, hogy olyan kormánya volt az országnak, amely előszeretettel és rendszeresen lopott, aztán, ha lebukott, azt megpróbálta hazugsággal elkenni. Bár lehet, ennek kimondásával megelőlegeztem a jelenleg is folyó büntetőeljárásokat, bocsánat. Mindenesetre, kérem, fogják kézen a gyerekeket, nehogy elbotoljanak abban a vastraverzben. Szóval, történt, hogy ez a kormány úgy döntött, az Abonyt Fegyvernekkel összekötő tragikus állapotú út kiváltására megépíti az M4-es autópálya két település közti szakaszát. Az erre szánt pénzt el akarta kérni az Európai Uniótól, ám az nem adta, mert a beruházást indokolatlanul drágának ítélte, és bűzlött neki a közbeszerzési eljárás is, tegyük hozzá, nem először és nem ok nélkül. Kérem, ne másszanak fel arra a hídpillérre, köszönöm. Hol is tartottam? Ja, igen, a kormány fittyet hányt ezekre az uniós kifogásokra és belefogott az építkezésbe az adófizetők pénzéből, mert akkor még a miniszterelnök jó barátja, egykori szobatársa építtetett ebben az országban szinte mindent, az sem számított, milyen drágán, mert hát a többlet egy része vissza lett, kérem, csorgatva, ha értik, mire gondolok.

Igen ám, de a miniszterelnök második ciklusának elején összeveszett a fejére nőtt nagyhatalmú barátjával, el is határozta, hogy meg… hogy is mondjam, szóval, megfingatja őt keményen, már bocsánat a fogalmazásért, csak a közérthetőség kedvéért teszem. Szóval, egyszer csak leállították ezt az építkezést, amikor megszorultak kissé anyagilag, nem baj, gondolták, majd ráfogjuk az Európai Unióra, ahogy azt akkortájt rendszeresen tették. Hamar kiderült azonban, hogy az EUnak semmi köze az építkezéshez, így annak leállításához sem. Egy ideig ragaszkodtak még ordas nagy hazugságukhoz, ám akkor már egyre kevesebben voltak, akik hittek nekik. Ne vegyék le a védősisakot, azt a tárlat végéig tartsák a fejükön, köszönöm. Szóval, maga az unió sem hitte már egy szavukat sem, akkoriban például több százmilliárd forintos támogatás visszavonása is szóba került a sok magyar kormányzati stikli miatt. Persze mindez különösebben nem érdekelte a kormányt, mert éppen szabadságharcot folytatott, ha jól emlékszem, így mondták akkoriban, szóval küzdött az EU ellen, mert nem szerették az átláthatóságot, ugyebár, és vissza akarták hódítani a szélsőjobbhoz vándorolt szavazóikat is.

Mint láthatják, kedves látogatóink, a két szobatárs purparléjának idejére ebbe az útba már beépítettek úgy 50 milliárd értékű vasat, ezek kivétele szintén belekerült volna néhány milliárdba, így nagyjából akkora összeg lett itt elpazarolva, amennyivel akkoriban konszolidálni lehetett volna a magyar kórházakat, hogy a lélegeztetőgépek árával való összevetést ezúttal kerüljem a jó ízlés okán. A kormány megpróbálta még visszakérni az el nem költött pénzt az egykori szobatárstól, ennek aztán hosszú pereskedés lett a vége, tegyük hozzá, nevezett egykori szobatársat sem kell nagyon sajnálni, hiszen volt barátjával és eltartottjával való összeveszés első évében is ki tudott venni tízmilliárdnál több osztalékot a cégéből.

Végére is értünk mai tárlatvezetésünknek, amely egy felelőtlen és korrupt kormányzás következményeit volt hivatott bemutatni önöknek. Köszönöm, hogy velem tartottak, ajánlom figyelmükbe az ajándékboltban kapható M4-es hűtőmágnest. Van kérdésük? Igen? Ha jól értem, az úr ott a hátsó sorban az iránt érdeklődik, hogy lett ennek vége Magyarországon. Nos, az úgy történt, hogy a korrupcióba és hazugságokba belefásult magyar polgárok… (A tárlatvezető szavait elnyomja a látogatóközponthoz érkező turistabusz motorzaja.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!