Egyszeri magyar választó, attól tartok, nem ért már ebből egy kukkot sem. Tartozzon, mondjuk, a szavazókorú népesség azon feléhez, amely hol lanyhább, hogy vehemensebb hevülettel, de kormányváltást akar. Éljen dolgos hétköznapokat, neveljen gyereket, tartson kutyát és közben, csak mikor ráér, fogyasszon híreket.
A kormányváltó magyar választó, ha jól figyelt, eddig úgy tudhatta, hogy az MSZP nagyon össze akar fogni Bajnaiékkel, de szerintük ráérünk arra még, minek kapkodni. Azt hallotta, hogy Bajnaiék, akik nagyon össze akarnak fogni az MSZP-vel, kevésbé érnek rá, azt mondják, minek várni év végéig. Aztán pénteken azt olvassa, hogy Bajnaiék júniusban elkezdenének tárgyalni az MSZP-vel, hogy októberre megállapodhassanak, mire az MSZP azt mondja, hogy minek várni júniusig, tárgyaljunk már hétfőn, mire Bajnaiék azt mondják, arra a tárgyalásra ők nem mennek el, mert ráérünk arra még, kapkodni meg minek. Az egyszeri magyar kormányváltó választó meg áll a maga fene nagy türelmével, nyilván, és várja, hogy az ő kicsi kincsét, a bizalmát, beléhelyezhesse végre valakibe.
Hogy jobban értsük, mi folyik, tételezzük fel, hogy történetünk többi szereplője is racionálisan viselkedik. Bajnaiéknak az a nyilvánvaló érdekük, hogy legerősebb – ez idáig egyetlen látható – politikai terméküket, az ellenzéki összefogás gondolatát magunknál tartsák. Érdekük az is, hogy a vágyott összefogósdiban a lehető legjobb formában vegyenek részt, ehhez hálózatot kell építeni, aktivistákat és nem utolsósorban szavazókat gyűjteni. Tán okkal érzik, vannak még tartalékaik, több is, mint másnak ezen a térfélen. Ezért akarják előbb bejárni Tolnát és Baranyát, hogy bizonyítsák: képesek megszólítani azokat a középen álló bizonytalan és kormányváltást akaró szavazókat, akik a szocialistákra nem adnák voksukat, de rájuk igen. Ha vannak ilyenek, akkor igaz az állítás: rajtuk múlik a választási győzelem. Ha a májustól tervezett erőltetett menettel sikerül elérniük, amit terveznek, akkor júniusra a közvélemény- kutatók nagyobb támogatottságú pártként mérhetik az Együtt 2014-et és Bajnait, mint potens kihívót. Így azért tényleg könnyebb lenni tárgyalniuk a nagyobb és beágyazottabb(nak tűnő) MSZP-vel. Bajnaiék a maguk módján már összefogtak, az LMP-ből kivált PM-mel, a Millával, a Szolidaritással, ez az alkupozíciót erősítheti ugyan, de a politikában időnként sorsdöntő reakcióképességet nagymértékben csökkenti. Amit egyikük akar, ahhoz meg kell szerezni a másik beleegyezését, s ez kívülről tényleg gyakran tűnik konrádgyörgyi értelemben vett tötyörgésnek-mötyörgésnek. Macerás dolog ez az együttműködés, ebből is látszik.
Az MSZP eddig hitte, hogy választói bázisának növelésével egyedül is kormányváltó erővé növekedhet, ehhez kellett még kis idő nekik, annyi bizonyosan, míg kiderül, mennyi is a szufla Bajnaiékban, kifulladnak-e, avagy felszívják magukat, tőlük visznek-e, avagy más szavazói körből építkeznek. Mindebből logikusan következett az összefogás halogatása – ha egyáltalán. Elegendő volt időről időre egyeztetést kezdeményezni, így kerékkötőnek nem mondhatja őket senki, a többi meg legyen mások dolga, ők foglalkoznak a sajátjukkal. Egyre világosabb azonban, hogy a tartalékok kimerülőben vannak, a jelenlegi politikai folyamatokból nem következik az egyedüli váltópártiság 2014-re. Közben – csakúgy, mint Bajnaiékon – a szocialista párton is növekszik az értelmiségi és választói nyomás, újabban pedig a párteliten belüli véleménykülönbségek is kiszüremkedtek az együttműködés ügyében – ebből viszont már az összefogási tárgyalások sürgetése következik logikusan. A szocialistáknak vannak már jelöltjeik, hétről hétre mutatják be szakmai programelemeiket, az aktivistákat már tréningezik választásokra, a pártelnök pedig továbbra is erősen uralja a pártot – most vannak a legjobb formában ahhoz, hogy a nagyobbnak járó nagyobb szeletre igényt formáljanak a még meg sem sütött ellenzéki tortából.
A felek tehát tisztában vannak érdekeikkel és lehetőségeikkel, politikusan cselekszenek, mindenki a maga igaza szerint. Az egyszeri magyar kormányváltó szavazó pedig kikapcsolja a tévét, földhöz vágja az újságot, mordul egyet a gyerekre és leviszi a kutyát sétálni. Mi mást tehetne, szegény?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!