Gál J. Zoltán: Nagy Mű

Ebben az újságban az állam – értsd: a kormány – nyilvánvalón politikai okok miatt nem akar, a gazdasági világ nagyobb része pedig éppen ezért nem mer hirdetni. Ez nem az a kiadó, amelynek egymilliárd forintos bevétele lenne reklámokból, nem kell hát megfizetnünk az új adót sem. Fizessenek csak a gazdagok, még ha médiavállalkozások is, normális lenne ez, ha ez egy normális ország lenne, a maga normális kormányával.

Csakhogy éppen a múlt heten írtam ezeken a hasábokon: ha igaz a hír, hogy a Fidesz – értsd: Simicska Lajos és köre – megkaparintja az egyik nagy kereskedelmi tévé tulajdonjogát is, akkor a kör bezárul egységsugarú magyar választó körül. Akkortól átlagos szavazó polgár szinte kizárólag azokról a hírekről értesül majd, amit a kormánypárti befolyás alatt álló média és az ő szerkesztőik neki szánnak. Amit nem szánnak neki, arról meg nem tud majd. Ez a frissen bejelentett reklámadó semmilyen más célt nem szolgál, csak ezt: bezárni minél több magyar választót abba az alternatív valóságba, amit eddig a Fidesz-hívők kaptak kitartásuk jutalmául. Ezzel az adóval olcsóban hozzá lehet majd jutni az amúgy veszteséges egyik kereskedelmi tévé tulajdonjogához, s vagy igazodásra, vagy távozásra lehet bírni a másikat. Az új adóból származó bevétel költségvetési értelemben elenyésző, a politikai haszon viszont felbecsülhetetlen.

Jövő héten ünnepli harmadik születésnapját a kormány, kezdődik tehát a visszaszámlálás, a választások előtti utolsó év, kulcsfontosságú az ilyen mindig, és ez a reklámadó megmutatja nekünk, mire is számíthatunk. Az utolsó akadályokat is eltakarítják majd a Nagy Mű megalkotásának útjából. Hogy mi ennek a kormánynak a Nagy Műve? Szerintem az, hogy ma ebben az országban legalább két valóság él egymás mellett, ebből az egyik napi tapasztalatokból épül, a másik viszont kizárólag Orbán Viktor politikai-hatalmi szándékaiból. S mára, három év kormányzás után e két valóságnak nagyjából azonos számú híve van. A választás előtti utolsó évben ezek a valóságok versengenek majd egymással, a kormány minden erejével, pénzével és befolyásával a sajátját fogja építeni persze. Ehhez két dolog kell még neki: még több média és az eddiginél is nagyobb mozgástér. A médiabefolyás további erősítésére alkalmas tehát a reklámtörvény, a kétharmadot korlátozó talán utolsó akadály megszűnését pedig éppen második kormánya harmadik születésnapjára kapja ajándékba Orbán Viktor: május 29-én bejelenthetik, hogy megszűnik a túlzottdeficit-eljárás Magyarország ellen.

Annak is lassan egy éve már, hogy Orbán minden gazdaságpolitikai lépést annak rendelt alá, hogy a választás előtti utolsó évben megszabaduljon a fokozott uniós felügyelettől. Még a stadionépítést is képes volt beáldozni a célért, nagyvonalú ember ő. Ha igazak a brüsszeli információk, most célt ért. Semmi meg nem akadályozza innentől, hogy újabb választói csoportokat rángasson bele, pontosabban vásároljon be a maga alternatív valóságába. Nem kell negyedévente jelenteni Brüsszelnek, jöhet az újabb rezsicsökkentés – október 10-től „legalább” 15, vagy akár 20 százalék –, felkészülnek a nyugdíjasok, tanárok, minimálbéresek. A recept a régi, a 2010-et megelőző válságkezelést leszámítva eddig minden választási évben megismétlődött. Az eredmény is ismert: több választó rövid távon, sokkal több gazdasági kényszer hosszú tavon.

Nem ússzuk meg hát most sem. Ha meg azon gondolkoznánk, hogy lesz ennek vége egyszer, akkor végképp nem vonogathatjuk a vállunkat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!