De megnéztem volna, amikor ezt eldöntötték! Igaz, elég kínossá vált velük egy társaságban mutatkozni, ám ez mégiscsak kivételes alkalom. Lehetőség annak megértésére, mi a fészkes fene folyik itt kormányzás címén.
Nem zavartam volna az asztal köré gyűlő nagyurakat, dehogy, jó nagy az a Nándorfehérvári terem az Országházban, behúzódtam volna a sarokba csendben, csinálják csak nyugodtam, ahogy szokták. A pillanat az érdekes, amikor eszükbe jutott. Előbb nyilván áttekintették a helyzetet, elemeztek, rámutattak, leszögeztek, és aligha juthattak másra, minthogy nyakig ülnek már saját mocskukban. Esik a népszerűség, minden héten ezrek mennek az utcára, külföldön velük ijesztgetik az engedetlen kisdedeket, a költségvetésből hiányzik még kábé 150 milliárd, Simicska pedig ante portas. Tiszta szerencse, hogy a magyar gyerekek nem éhesek reggelente és Tóninak is magától nő a lakása. De a córesz ettől még nagy, ki kell hát találni valamit. Vajon melyiknek jutott eszébe a mindent vivő ötlet? Hogy most jött el a pillanat: be kell zárni a boltokat a vasárnap. Na, nem mindegyiket, csak ahová az emberek járnak, és ahol sokan dolgoznak, azokat. Hallgattam volna, ahogy egymás szavába vágva lelkesednek: mondjuk azt, hogy a családok miatt, elájtatoskodhatnak ezzel a kereszténydemokraták, igazuk is van, elvégre hogy bejött ez a családi összefogás dolog a Szijjártónak meg a Lázárnak is. A hülye magyar úgyse tudja, mit kezdjen magával hétvégén, itt van az ideje, hogy megmondjuk neki. Pont ezt ne tudnánk jobban náluk? Ott a sok szép stadion meg a templom, tessék oda járni, vagy legalább otthon javítani a demográfiai mutatókon. Ha megvédtük a magyarokat Európától, Amerikától, akkor most van itt az ideje, hogy megvédjük saját maguktól is őket.
Jó, bevallom, ez itt most nem az ilyenkor helyénvaló távolságtartó elemzés, hanem a kormányzati dúlás személyes érintettjének dühe. A vasárnapi boltbezárás elrendelése ezt a lapot is szinte beláthatatlanul nehéz helyzetbe hozza. A hirdetési feketelistázást kibekkeltük nagy nehezen, az oktrojált trafiktörvénnyel megtizedelt újságárusokat is túléltük valahogy, de az valódi újratervezést igényel, ha a kormányzati akarat becsukatja a boltokat, ahol minden második olvasónk hozzájut ehhez az újsághoz. Persze tudom én, a Vasárnapi Hírek gondjai kifejezett örömmel töltik el a boltbezárásra készülő urakat. Ha olvasóink is úgy akarják, el fogjuk rontani az örömüket, az biztos. Hogy hogyan, azon már dolgozunk. A szolgálati közlemény itt véget is ér, mert erre a hasábra nem az egyedi nyűg, inkább az általános való. Az pedig úgy hangzik: ezzel a kormánnyal együtt élni lehetetlen.
Nem (csak) elvileg lehetetlen, gyakorlatilag is képtelenség. Hivatkozhatnék ennek alátámasztására Erdő Péter bíborosra is, aki a minap fakadt ki, mert a kormány megint egyeztetés nélkül készít új egyházügyi törvényt, miközben a szociális intézmények egyházaknak adásával sérti a vallásszabadság alkotmányos alapelvét. Mondja ezt a vasárnapi zárva tartás ügyében is hivatkozási alappá degradált magyar katolikus egyház ritkán szóló vezetője, akivel ezek szerint pont az esett meg, ami oly sok emberrel ebben az országban: szembesült azzal, hogy a kormány elveszítette kormányzóképességét. Elveszítette intellektuális értelemben, és képtelen rá intézményi formájában. Ami az intellektust illeti: a milliók életét befolyásoló döntés esetén egy CBA-s belső felmérés a kormányzati hivatkozási alap, de miért is rökönyödünk meg ezen, mikor a miniszterelnöknek sincs halovány fogalma se az általa hivatkozott külföldi példákról. Pedig ennek a kormánynak a működése minden eddiginél jobban függ attól a kormányfőtől, akiről nem először derül ki, hogy teljességgel félreérti az őt körülvevő világot, miközben nincs egy fia friss gondolata sem a lejárt szavatosságú régiek helyébe. És emiatt kell emberek sorsáról úgy dönteniük magyarországi vállalkozásoknak, hogy az életüket átíró törvény következményeiről őket senki meg nem kérdezte, a kormányzati emberek hetente változtatják az álláspontjukat, a beterjesztett javaslatnak már a címe sem ugyanaz, mint amiről szó volt, tartalma pedig nagyjából óránként módosul, és messze még a vége. Mi meg, sokakkal együtt, kapunk három hónapot, hogy ehhez igazodjunk. Most mondjam vagy mutassam?
De legalább ez a vasárnapi boltbezárás olyan ügy, amit még ebben a szétbarmolt alkotmányos rendben is el lehet vinni népszavazásig. A kérdést, hogy „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap is nyitva tarthassanak?”, elvileg referendumra lehet tűzni. Elvileg, mondom, mert a fideszes pártkatonákkal felhígított Nemzeti Választási Bizottság ezt is megakadályozhatja, de fölötte még ott a Kúria, annak döntései pedig teljességgel kiszámíthatatlanok. És ebben az országban már csak a kiszámíthatatlanságban lehet bízni, ha egyáltalán.
Meg kell hát próbálni, összeállni szakszervezetnek, szövetségnek, kamarának, civilnek és minden dühös embernek, engem még a pártok sem zavarnának. Mert emlékszem én olyan népszavazásra, ami komoly változások forrpontja volt ebben az országban. De megnézném megint!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
