Mégis, mi a fene folyik itt? Így hangzik per pillanat a magyar közélet legbonyolultabb kérdése. A válaszkísérlethez tudományos előképzettség szükségeltetik, a diszciplína vadonatúj, de nem előzmény nélküli. A hidegháborús években kremlinológusoknak hívták azokat, akik a pártfőtitkárok szemöldökráncaiból voltak képesek a szovjet belviszonyokat értelmezni. Minálunk a kremlinológia sajátosan magyar ágának, a NERológiának megalkotására mutatkozik igény, hogy egyszerű halandónak legyen némi fogalma arról, mi s miért történik körülette, továbbá vele.
A rendszer öndefiníciójáról, a nemzeti együttműködésről elnevezett új tudományág képviselői leválthatnák a mindenféle tévé- és rádióstúdiókban üldögélő megmondóembereket – régies elnevezéssel, politológusok –, akik láthatóan és hallhatóan elveszítették a fonalat. Mert ők, akik fölött elszállt már az idő vasfoga, még tankönyvekből tanulták a politikatudományt, a helyükbe lépő NERológusok viszont a szükséges tudást filmből meríthetik. Feltéve, hogy nem fikciós műként, hanem a magyar viszonyok dokumentumfilmjeként nézik meg újra és újra a Keresztapa-trilógiát.
Tekinthetnénk akár kedves, sőt demokratikus gesztusnak, hogy miután az ellenzéki pártok éppen nem érnek rá a Fidesszel foglalkozni, ezért a kormánypárton belül csapnak össze az ellenfelek. Lehet persze az is a magyarázat, hogy a vezető nem élhet harc nélkül, s miután ellenfél éppen nem látszik a színen, hát egymásnak ereszti saját házi oligarcháit, hogy meglegyen neki a jó emésztéshez elengedhetetlen szórakozása. A kormányalakítás nem várt lassúságát, és azt, hogy a közpénzek lenyúlásában megfáradt főtisztviselőt a közpénzek lenyúlásában fáradhatatlan főtisztviselőre cserélték, sokan Simicska Lajos bosszantásának szándékával magyarázzák. Igaz is, a vezető reggelente, annál a bizonyos borotválkozótükörnél szemlélődve, egy, csak egy embert gondolhat magához mérhetőnek: az ő egykori szobatársát. Hírlik, Orbánt elkezdte zavarni Simicska irdatlan vagyona és befolyása, mondjuk, ezzel a szorongató érzéssel nincs egyedül ebben az országban. De Lajost még Viktor sem tudja csak úgy futtában megregulázni, hiszen alighanem súlyos titkok tudója ő, s tán a nyugdíjas évekre félretett pénz is nála van még. Lennének viszont páran a miniszterelnök ülepe környékén, akik szeretnének hasonlítani Simicskára, ha máshogy nem, hát számlailag és befolyásilag.
Hogy így van-e, na, ehhez kellene a NERológiai szakismeret. Hiszen például a reklámadót, meg az RTL elleni kirohanást is lehet többféleképpen olvasni. Az egyik szerint Simicska bajszának húzogatása, hogy neki is be kell fizetnie a közösbe úgy egymilliárdot abból a sok milliárdból, amit kivett a közösből. De Simicska kivenni szeret, nem beadni, ezért most dühös, utasította is a fizetési listáján lévő jobboldali médiumokat, hogy tiltakozzanak.
Mások szerint ez csak egy színjáték, mivel az RTL kiszorítása Simicska közvetlen érdeke, mert a piacvezető televízió túlzottan nagy szeletet hasított ki eddig a reklámtortából, márpedig abból a Simicska-birodalom szeretne még nagyobbat harapni. Hogy Lajos ne legyen szomorú, ennek érdekében még a médiaügynökséget is gallyra vágnák, úgyis lendületben vannak. Ráadásul, mondják, a TV2 valódi tulajdonosa valójában maga Simicska, az RTL gyengítése tehát nettó érdeke neki. Kezdő NERológusok viszont azt vélelmezik, hogy a TV2 mögött már nem Simicska, inkább a Habony–Rogán-tengely árnya sejlik, az ő érdekükben sarcolják most a konkurenciát, amit viszont Simicska nem néz jó szemmel. Tán mert tudja, mi lesz ebből: az országos kereskedelmi rádiók piacán már sikerült kiiktatni a Fidesz-közeli adó versenytársát, miért ne menne ez a tévék esetében is. Hogy akkor most Simicska kavarja, vagy a Habonyék, egy brancs ez még, avagy többfelé szakadt, és hogy kivel van éppen Orbán? – ezt válaszolhatná meg egy műfajteremtő NERológiai alapmű.
Vagy esetleg szólhatna arról, hogy ez a Lázár János, ez most egy valaki, vagy csak Orbán hologramja? Esetleg valamelyik oligarcha kitüremkedése, netán már maga is oligarcha, eléggé meg van vastagodva ugyanis. Saját jogon lövöldöz-e arra, amerre áll, vagy utasításba adják-e ezt neki? Új célpontja Tarlós István főpolgármester, és ennek melléktermékeként 2 millió fővárosi lakos. Azt, hogy Lázár lenullázta a budapesti fejlesztéseket, úgy kell-e olvasni, hogy Orbán előre megfontolt szándékkal szítja újra a főváros-vidék ellentétet és elengedi Tarlós kezét, avagy ez valami trükk? Például afféle, hogy Tarlós még a főpolgármester-választás előtt lekoptathat magáról valamennyit az újraválasztását némiképp veszélyeztető fideszességből, miközben a budapesti fejlesztések helyett tervbe vett eszement ötlettel, a Szeged–Hódmezővásárhely villamosvonal tervével kínos helyzetbe hozhatják a szocialisták örök reménységét, Botka Lászlót, a szintén újraválasztásért küzdő szegedi polgármestert. De lehet, hogy amit látunk, azok Lázár formába hozó meccsei csupán, hogy aztán 2017-ben átvegye Orbán helyét, akinek akkor már csak egy saroknyit kell költöznie a Sándor-palotába.
Ameddig ezek a NERológiai értekezések meg nem születnek, egységsugarú választó számára marad az örök igazság: ahol mamutok – khm – szeretkeznek, ott nem jó fűszálnak lenni. Ül is szegény magyar polgár a tévé előtt, hol máshol, várja, hogy alakul ennek a Berényinek a sorsa aznap, előtte még belenéz a híradóba, mert hát eszébe jut, mi lehet azzal a szegény kétfejű pandával, akiről a múltkor beszélt a Szellő Pisti. De szó nincs pandáról már, a napi betevő haláleset is hátrébb sorolódik, van viszont Mészáros Lőrinc, akiről eddig sose hallott, meg Orbán apuka, akiről azért rémlik neki valami sok évvel ezelőttről. Aztán mikor végignézte a riportot arról, hogy a magyar családok nagy részénél nem jut hús a vacsoraasztalra, kínosan feszengve néz össze az asszonnyal és kiszakad belőle: mégis, mi a fene folyik itt?
Volt már, hogy nagy dolgok kezdődtek egy ilyen bonyolult kérdéssel.
Orbánt elkezdte zavarni Simicska vagyona és befolyása?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!