Csak az számít komoly embernek, akit lehallgatnak. Vagy legalább követi időnként a titkosszolgálat. Esetleg elolvassák a családtagjai e-mailjeit, felbontják leveleiket, vagy legalább belehallgatnak telefonbeszélgetéseikbe. Mert a köztisztviselő, akivel ilyen nem történik, nyilván nem is fontos. Naplopó az, egy léhűtő, az adófizetők pénzén élősködő mihaszna alak. Magára valamit is adó minisztériumi alkalmazott mostantól könyörögni fog egy kis titkosszolgálati megfigyelésért.
Új ismérve van tehát a mentálhigiénés szempontból elengedhetetlen hasznosságnak: megfigyeltnek kell hozzá lenni. Így van ez, mióta a kormánytöbbség fejébe vette, hogy a titkosszolgálat összes eszközével ellenőriztetni akarja a vezető beosztású közszolgákat. Mindezt bármilyen gyanú nélkül tehetnék, kiterjeszthetnék a családtagokra is anélkül, hogy őket erről értesítik. Engedély nélkül, korlátlanul lehetne követni a kiszemelt alkalmazottat, vagy titokban fényképeket készíteni találkozóiról. Ez a sok szép gondolat amúgy a mindig bülbül szavú Kocsis Máté fideszes kommunikációs igazgató fejéből pattant ki, ha belegondolunk, hogy ő a kisebb gyomorrontást is az elmúltnyolcév ármánykodásának tulajdonítja, akkor persze nincs is ezen csodálkoznivaló. A kezdő pszichiáter által is könnyedén diagnosztizálható javaslata megbukott ugyan az alkotmánybírósági vizsgán, ám Kocsis szándéka mit sem változott, nyilvánvalóvá is tette, hogy újra nekifut a törvénymódosításnak. És aminek ő nekifut, annak neki lesz futva, legfeljebb hozzáigazítják a paranoiához az Alaptörvényt, annak már úgyis mindegy, kész elmebaj így is.
2565 – ennyi hasznos tagja van az államapparátusnak, ezt már magától Pintér Sándor belügyminisztertől lehet tudni. Ő válaszolt ugyanis Harangozó Tamás szocialista képviselő írásbeli kérdésre, hogy árulják már el, mégis kit érint ez a központi kormányzati végbéltükrözés. Pintértől megtudhatjuk például, hogy a Miniszterelnökségen csupa-csupa fontos ember dolgozik, ott az állomány száz százalékát lehet lehallgatni, követni, megfigyelni, lenyomozni, a kávéfőző hivatalsegédtől az államtitkárokig. Ezt még értem, tényleg nem árt egy jó kis titkosszolgálati akció annak kiderítésére, mit is csinálnak például a miniszterelnök tanácsadói a súlyos százezrekért, hogy miért ér meg havonta tizenöt perc telefonos terefere több mint félmilliót az adófizetőknek, s talán így fény derül arra is, miből él Habony Árpád. Mi más lehetne a célja az ilyen megfigyeléseknek? Hanem a Belügyminisztériumban csak a hivatalnokok 46 százaléka megfigyelhető, a honvédelmi tárcánál csak 30 százalék. És a maradék? Az ő levelezésük, családtagjaikkal folytatott beszélgetéseik és barátaikkal eltöltött esti sörözések nem érdekelnek senkit?! Pintér és Hende miniszterek helyében ezt kikérném magamnak.
Büszkék lehetnek a földművelésügyi minisztériumban, ők még a honvédeknél is fontosabbak, 31 százalékukra tervezik ráállítani a titkosszolgálatot. Alighanem azokról lehet szó, akik mostanság a földeket osztják, esetükben indokolt is az éberség, nehogy a haverok helyett véletlenül helyben lakó gazdának utaljanak területet. Hasonló logika indokolhatja a fejlesztési minisztérium 31,6 százalékának megfigyelését. Az így kitüntetett dolgozók vagy a közbeszerzéseket intézik, vagy a trafikügyeket, esetleg mindkettőt, lényeg, hogy Simicskáék és Lázárék érdekeit szem elől soha ne tévesszék. A sor végén az Emberi Erőforrások Minisztériuma kullog, a maga szégyenletes 17,4 százalékos lehallgathatósági arányával. Jellemző, hogy az oda tartozó területeken, az egészségügyben, az oktatásban, a kultúrában, vagy a társadalmi felzárkóztatásában nincs semmi látnivaló.
Három éve már, hogy valamire való kormányzati alkalmazott önéletrajza nem kezdődhet máshogy, csakis úgy, hogy „már óvodás koromban felvételemet kértem a Fidelitasba”. Három éve már, hogy rugdossák ki a minisztériumból azokat az embereket, akik Orbán Viktor előtt is láttak közelről miniszterelnököt. Ehhez képest minden eddiginél több állami vezetővel és a hozzájuk tartozó sleppel terhelik meg a költségvetést. Elidőztem kicsit ezen vezetők életrajzainak tanulmányozásában a kormányportálon, s csak elvétve akad olyan, akinek szakmai karrierje ne közvetlenül a Fideszhez, vagy valamely fideszes önkormányzathoz kötődne. Őket és családtagjaikat akarják most megfigyelni, lehallgatni, leveleiket felbontani, találkozóikat lefotózni. Nem találok más magyarázatot: félnek. Saját maguktól félnek. Rossz érzés ez, az ország nagy része ismeri három éve már, hogy milyen rossz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!