Gál J. Zoltán: Ökölbe szorult a békebal

Jó sokan vannak tehát az MSZP és az Együtt asztalborogatásának vesztesei, bizonyosan köztük van Mesterházy Attila és Bajnai Gordon is. Nyertesnek ma csak egyvalaki tűnik, péntek óta egyre zsugorodó meggyőződéssel teszem hozzá: korai az öröme, azért ez még nem a végeredmény. Mindenesetre a hónapok óta tartó „ki akarja jobban az összefogást” című házi bajnokságot felváltani látszik a „ki miatt nem lett itt rendes összefogás” tökéletesen értelmetlen versenye. És bár a felelősséget e téren tényleg nem egyenlő mértékben porciózzák – ebből most több jut a kisebbnek, mint a nagyobbnak –, a triumfálást meghagynám másnak. Mert az a fura helyzet, hogy elvileg mindenkinek megvan a maga igaza ebben a játszmában, gyakorlatilag viszont – lássuk be – már jó ideje nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy nem jutnak tovább, mint ahol most tartanak.

Elvileg igaz, hogy az MSZP támogatottsága önmagában kevés a kormányváltáshoz, a bázis érdemi növekedése érdeklődés hiányában hosszabb ideje elmarad, ezért jó ötletnek tűnt új arcokkal, az elbizonytalanodott jobbközép szavazók, valamint az MSZP-t és a Fideszt egyaránt elutasító választók megnyerésével növelni a rezsimváltás esélyét. Gyakorlatilag azonban sem új arcok nem jöttek, sem új szavazókat nem sikerült nagy számban megszólítani. Az erőviszonyok tehát hónapok óta világosak, látszik ki az erősebb, ki pedig a gyengébb kutya, a többit meg tudjuk, gyakorlatilag. Ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy szavazó mára kétféle maradt: aki Orbánt akarja, meg aki a fenébe kívánja. Azon az elképzelt középen alig lézengenek. Elvileg az összefogás vonzó hívószó lehet, gyakorlatilag azonban ez is csak egy tartalmatlan politikai giccs önmagában. Elvileg jó ötlet az egykoron reménytelien izmosnak tűnő civil ellenzéki talapzatról elrugaszkodni, gyakorlatilag azonban a bázisdemokrácia fennkölt elvei a versenyhelyzetben való politizálásra egyelőre alkalmatlanok. Elvileg szép teljesítmény alig egy év alatt országos hálózatot építeni, gyakorlatilag e tekintetben nem lehet húszéves előnyt behozni, elvileg tehát igaz, hogy az MSZP a legszervezettebb ellenzéki párt, gyakorlatilag még szép, hogy az. Elvileg az MSZP-t tényleg egy új politikusi generáció irányítja, gyakorlatilag a választók tekintetében továbbra is gerontopárt. Elvileg tényleg van különbség egy párt vezetésére való képesség és az ország irányítására való alkalmasság között, gyakorlatilag azonban nem lehet elvitatni a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének jogát a miniszterelnök- jelölti szereptől. Elvileg a tapasztalat, a rutin és a gazdasági szakértelem többet nyom a latba a taktikai ügyességnél, valójában taktikai ütközetekben dőlnek el a dolgok. Elvileg a politika programok csatája, gyakorlatilag jó ideje médiaszemélyiségeké már. Elvileg szét lehet osztani a választókörzeteket, gyakorlatilag azonban a nyerhető körzetek száma véges, és minden baloldali erőnek ugyanott vannak erős jelöltjei. Elvileg demokratikus gondolat, hogy előválasztással, hús-vér emberek döntsenek a baloldal miniszterelnök- jelöltjéről, gyakorlatilag erre már se idő, se pénz, se garancia egy ilyen akció biztonságos, Fidesz-hackerektől mentes lebonyolítására. Elvileg kreatív gondolat, hogy döntsenek a közvélemény-kutatók, gyakorlatilag mitől lenne ez vonzó a választók számára. Elvileg ebből a zsákutcából még kiutat jelenthet, ha a felek megegyeznének egy harmadikban, közelebb vinne a megegyezéshez, ha bevennék az alkudozásba a kormányfőjelölt mellett a főpolgármester-jelöltről szóló alkut, gyakorlatilag nem tűnnek úgy, mintha bármelyikre hajlandóak lennének. Elvileg még meg lehet egyezni az egyéni választókörzetek közös jelöltjeiben, és azt mondani, az lesz a miniszterelnök, akinek a listája több szavazatot kap, elvileg ez még akár több szavazatot is jelenthet, gyakorlatilag ilyen helyzetben kampányolni nehéz feladat. Elvileg Bajnai Gordon vezetésével létrejöhet egy új balközép parlamenti erő, gyakorlatilag kutya nehéz lesz. Elvileg Mesterházy Attila hosszabb távra is tervezhet a politikában, elvileg jó ötlet az Együtt nélkül összefogni másokkal, gyakorlatilag „a mások” Gyurcsány kivételével politikailag nem léteznek, az MSZP világa pedig nem nagyon tűri a kudarcot.

Elvileg Orbán Viktor leváltható, mert az ország többsége kormányváltást akar, mert a baloldalnak jóval több tartaléka van a mai bizonytalanok között, és mert szerintem ez az ország érdeke. Gyakorlatilag?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!