Feltöltődnek lassacskán azok a lemerült akkumulátorok, kezdődik hamarost újra a politikai nagyüzem. Ilyenkor a beszélgető műsorok is megtelnek politológusokkal, akik azt szokták találgatni, vajon forró lesz-e az ősz, jelentsen ez bármit is.
Hogy az lesz-e, vagy csak amolyan langymeleg, azt én nem tudom, de van, aminek a most kezdődő politikai szezonban el kell dőlnie. Annak az apróságnak például, hogy le akarja-e/tudja-e váltani az Orbán-kormányt a demokratikus ellenzék.
E tárgyban tett közzé alapos elemző tanulmányt a Bajnai Gordon-féle Haza és Haladás Alapítvány két szerzője. Nem egy könnyű nyári olvasmány. Utalnak arra jelek, hogy a valódi címzettek, a demokratikus ellenzéki pártok politikusai, ha át is rágták magukat a terjedelmes anyagon, meg nem értették azt. Pedig a mégoly szakszerű elemzés konklúziója is viszonylag egyszerű. 1. A jelenlegi politikai konstelláció alapján – ennek lényegi megváltozására éppen semmi nem utal – és a Fidesz érdekeire szabott választási rendszerben csak közös listával és közös egyéni jelöltekkel képes többséget szerezni a demokratikus ellenzék. 2. Új, eddig mindig a jobboldalra szavazó választók megnyerése nélkül nem jöhet össze a kormányzáshoz szükséges többség. Új szavazók megnyeréséhez pedig kevés az alibizés, vagyis az Orbán-kormány hibáinak kihasználása, kevés az örök elégedetlenekre apellálni, ehhez új tartalmi politika is szükséges. 3. Szorít az idő: ha lesz előzetes regisztráció, akkor jövő év karácsonya környékén már kampányt kell folytatni annak érdekében, hogy minél több ellenzéki szavazó jelezze választási szándékát. Mindez pedig azt feltételezi, hogy az összefogással kapcsolatos elvi-politikai döntéseket még ebben az évben meg kell hozniuk az ellenzéki pártoknak.
Persze, aki azt várta, hogy egy tanulmány olvastán hirtelen új férfibarátságok szövődnek azok között, akik alig néhány hónapja szakítottak, avagy éppen egymáshoz képest igyekeznek kialakítani saját karakterüket, az súlyosan igazságtalan a politikusokkal és úgy általában a politikával szemben. Értem az MSZP új vezetőinek bizonyítási vágyát, hogy megmutassák, még mindig ők a legerősebbek ezen a térfélen, önállóan is versenyképesek a kétharmados hatalmi tömbbel szemben, igazodni hát hozzájuk muszáj. Értem a saját hangját lassacskán megtaláló, de identitását két év után is csak kutató LMP félelmét azok szorításától, akik őket – a belőlük való választói kiábrándulás által – parlamenti párttá tették. Értem a Demokratikus Koalíció ódzkodását azoktól, akiknek két év Orbán után is csak a visszakézből gyurcsányozásra telik a demokratikus oldalon. És értem a civilek, a most szerveződő új pártok-mozgalmak vágyát önmaguk megmutatására, mert momentán szabad szemmel alig láthatók. Az MSZP-t ez a választási rendszer második helyzetként is több mandátumhoz juttathatja, mint amivel ma rendelkezik, van ott jelentkező elég az új parlamenti helyekre. Az LMP-nek politikailag nem feltétlenül érdeke a kormányzásban való részvétel, nem áll még készen rá, ráadásul kegyetlen döntések várnak a posztorbáni helyreállítókra, az ilyesmi meg aligha jár a népszerűség növekedésével. Gyurcsányéknak igencsak jól jönne, ha végre az MSZP-nek is ellenzéke lehetnének. A civilek pedig szívesen jutnának túl a mozgalomból szervezetté alakulással, a kávéházi amatőrből profi politikussá válással együtt járó belső csatákon, ehhez pedig aligha szükséges a kormányzati felelősség nyűge-gondja.
Aki még életerős korban akarja megélni Orbán bukását, nem csinálhat úgy, mintha ezek nem lennének legitim szempontjai az ellenzéki politikusoknak. Mégis: az előbbi mondatok csak és kizárólag róluk, vagyis a politikusokról szólnak. A választókról nem. Márpedig én úgy tapasztalom, az ellenzéki pártok lassan, de biztosan növekvő tábora mára jórészt egyetlen szempont alapján mér: melyik politikus tesz meg mindent Orbán leváltásáért, és ki az, aki gátja ennek. Nem úgy teszik fel a kérdést ma még, le tudja- e váltani a mostani kormányt, hanem, hogy akarja- e úgy igazán. Hogy képes-e ezért minden eddiginél nagyobb nyitottságra, több kompromisszumra, akár lemondásra is.
A Bajnai-tanulmány publikálása ebből a szempontból jelentős momentum. A kormányváltás akarása ezek után világosan és egyértelműen az ellenzéki összefogás akarásával egyenlő.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
