Ezek már tényleg más ligában fociznak.
A mindig bülbül szavú házelnöknél keresve sem találnának jobb aktort a „házhoz visszük a migránst” munkacímmel futó Fidesz-kampányhoz: ha már a tengernyi kék plakáttal nem sikerült az érvényességi küszöbhöz szükséges mértékben megijeszteni a polgárokat, hát személyesen hozzák rájuk a frászt a nagyemberek odaföntről. (Van-e pontosabb látlelet viszonyainkról annál, mint amikor Mengyi Voldemort Roland, az uniós pályázatokból lenyúlt kenőpénzzel majdnem tetten ért fideszes kutyapicsázza az EU-t a művházban?)
Fegyelmezett pártkatonaként Kövér László is fölcsapta a szirénát, Jászberényben pedig úgy belejött a riogatásba, hogy ha nem szólította volna el a kötelesség, tán szaladt volna az Égei-tengerig, hogy enkezével süllyessze el a menekültekkel teli gumicsónakokat, ahogy arra a miniszterelnök is volt kedves utalni a minap. Ebben a nagy hevületében nyúlt minden fideszes kedvenc témájához, a focihoz, és afféle végső érv gyanánt közölte, hogy ez az Özil, hiába német válogatott, meg világbajnok, meg világsztár, mégiscsak egy semmirekellő migráns, példája ő a német integrációs politika csődjének. Kövér ugyanis éles szemmel észrevette, hogy Özil nem énekli a német himnuszt a válogatott meccsek előtt – és ebből a jászberényi Fidesz alapszervezet nyugdíjastagozata is megértette, hogyan kell népszavaznia október 2-án…
Ez is csak egy a szuttyos aljasságok sorából, gondolhatnánk, csakhogy Özil tényleg jó példa. Az ő története tökéletesen mutatja, mi a különbség Balkán és Európa között, és hogy ezeknek, Kövéréknek, halovány fogalmuk sincs, miként működik, hogyan él egy valódi európai ország, ahová ők előszeretettel járnak pénzért, továbbá focimeccsre. Tudniillik Mesut Özil, a Real Madrid volt és az Arsenal jelenlegi középpályása tényleg nem énekli a német himnuszt. (Csak mellékesen ugyan, de ide tartozik: a német himnuszt nagyjából a nyolcvanas évekig szinte senki nem énekelte, mert ez a „Deutschland, Deutschland über alles” nem hangzott valami jól a második világháború után.) A világbajnok német csapatból a tunéziai származású Kedira vagy a ghánai gyökerű Boateng se szokta énekelni, miként a lengyel Podolski vagy az albán Mustafi se nagyon. Ez persze nem Kövér Lászlónak tűnt fel először, hanem a Fidesszel egyre inkább egyívásúnak tekintett szélsőjobboldali AfD nevű gyűlöletpártnak, csináltak is belőle palávert, viszonylagos közfelháborodást keltve vele Németországban. És akkor innentől jön az európai lecke magyar fiúknak: a német fociválogatott szövetségi kapitánya, Joachim Löw ugyanis megkérdezte érintett játékosait, miért nem énekelnek. Majd úgy nyilatkozott: meghallgatta az érveiket, elfogadja és tiszteletben tartja azokat, és ezentúl sem lesz kötelező énekelni. Csak meghalni a pályán Németországért, az kötelező, meg dicsőséget hozni a nemzetnek, az.
Ahogy megtette ezt jó párszor Özil, aki olyannyira nem kövéri értelemben vett migráns, hogy már az édesapja is Németországban született. Ezzel együtt Özil büszke török gyökereire és muszlim hitére, minden mérkőzés előtt imádkozik, amit csapattársai csöndben végigvárnak. És ez az Özil mondta el számtalanszor, hogy mekkora megtiszteltetés neki a német válogatott mezét viselni. És ez az Özil volt az, aki a világbajnoki selejtezőn jó nagy gólt vágott a törököknek, és aztán nem ünnepeltette magát érte, tiszteletből, de a meccs végén együtt fotózkodott a fiúöltözőbe látogató Merkel kancellárral. Na, kapizsgálja már vajon Kövér? Hogy lehet török muszlimként büszke németnek lenni. Hogy van olyan, hogy kölcsönös tisztelet. Elfogadás. Büszkeség. Megbecsülés.
Rémlik? Nem rémlik? Persze, hogy nem, mert mindezt így együtt hívják úgy: európaiság.
Akad azért Kövérnek való vidék, ahol elküldtek focistát a válogatottból, mert nem énekelte a himnuszt. A bosnyák Adem Ljajiccsal esett meg, akit a szerb válogatottból vágtak ki, hiába mondta, hogy ő tisztel mindenkit, de szeretné, ha az ő gyökereit is tisztelnék, a kölcsönös tisztelet arrafelé nem dívik.
Az ott a Balkán, amerre tolja-taszigálja a Fidesz Magyarországot.
A nemzeti identitás szembeállítása az európaival, úgy, hogy ennek a nemzeti identitásnak tartalmát a politika diktálja a maga hatalmi szempontjai szerint – Kövér is csak Orbán kottájából énekelt, persze. És kár lenne tagadni: ez a dallam azért kezd kórussá összeállni, mert az európai identitás mára tényleg súlyos önértékelési zavartól terhelt. Újradefiniálása elodázhatatlan, és azon az alapon lehet csak, ahogyan Navracsics Tibor – igen, az a Navracsics Tibor – írta, jól hallhatóan egykori főnökének is üzenve: „meggyőződésem, hogy mindnyájunknak számos különféle identitása lehet, s ez csak gazdagítja életünket, személyiségünket”. Nocsak, fideszesek közt egy európai, aki nem áldozná fel az egyediséget és különbözőséget az oktrojált (vélt) nemzeti hasonlóság oltárán. Mert ha az országok, nemzetek és az egyének kölcsönös elismerésének, együttélésének és racionális együttműködésének öröksége helyett az orbáni politika által is hirdetett, éppen most népszavazásra tűzött „vagy-vagy” elve, a nemzeti és az európai identitás szembeállítása nyer teret, akkor az a ma ismert Európa széthullásához vezet.
Az integráció valami újat hoz, ez teszi színesebbé Németországot – ezek Mesut Özil szavai. A török muszlim német világbajnoké. Másik liga.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!