Most akkor röhögjünk, vagy reszkessünk inkább?
Tegyük fel, hogy van egy normális ország, de legalább komolyan vehető. Tagja az Európai Uniónak, piacgazdaságot működtet, tudatos polgárai és többségében felelős vezetői vannak, akik a szabályokkal és szokásokkal nemcsak hogy tisztában vannak, de tisztelik is azokat. Na már most egy ilyen országban hangosan kinevetik az államtitkárt – esetünkben éppen a Miniszterelnökséget vezetőt, Lázár Jánost –, aki bejelenti, hogy a kormánya a Svájci Államszövetségtől kéri az ott tartott magyar bankbetétek tulajdonosainak adatait, mert azt 35 százalékos forrásadóval kívánják sújtani. Kacagnak rajta, mikor azzal fenyegeti saját állampolgárait, hogy rájuk ereszti a titkosszolgálatot, ha nem hozzák haza a pénzüket.
Mert egy kormányzati férfiúnak mégiscsak tudnia kell, hogy az Európai Unió polgárai ott nyitnak bankbetétet, ahol akarnak. A tőke szabad áramlása, rémlik? És mégis, miért pont a svájci államtól kérnek adatokat? Hát mi köze az államnak a számlatulajdonos adataihoz? Nem beszélve arról, hogy ez a Svájc éppen két világháborút úszott meg amiatt, hogy őrizte a banktitkot. Majd éppen a mi kedvünkért adják fel évszázados jó szokásukat? Muhaha. És már miért lenne adóelkerülő az, akinek számlája van külföldön? Lehetnek köztük, nem is kevesen olyanok, akik a spórolt pénzüket kimenekítették, még mielőtt azt is megvédte volna a kormány. Hiszen a nyugdíj-megtakarításaikat is úgy megvédte, hogy azóta se látták nyomát. Nem adóelkerülő az ilyen, hanem Orbán-elkerülő. Mondom én, hogy van humora ennek az államtitkárnak. Ha meg mégis adócsalókat akarnak fogni, akkor talán fel kellene deríteni a bűnt itthon, aztán a mindenfele jogsegély keretében felkutatni a külföldi dugipénzt. Nem kell ahhoz sem államtitkár, sem államszövetség. De ha így állunk, akkor miért kínál kedvezményt a kormány az állítólagos adócsalóknak? Egy 2010 előtti, adó elől elmenekített és most tetten ért vagyon után a hatályos szabályok szerint 75 százalékot is visszaszedhet az állam, nem csak 35-öt. Akkor mégsem üldözzük, hanem támogatjuk az adócsalókat? Én már a térdemet csapkodom. És ez a titkosszolgálati fenekedés: szinte látom, ahogy Szopolnyák őrnagy éppen beépül a Rothschild Bankház privát banki részlegébe. Ha ezt Hofi megélhette volna…
De tegyük fel, hogy ha ez az ország, ahol a bejelentés elhangzik, a mai Magyarország. Minden, csak nem normális, komolyan alig vehető. Tagja ugyan az EU-nak, de kikívánkozik, így aztán ki is log belőle. Vezetőinek felelősségérzete kétséges, polgárainak tudatossága korlátos. A piacgazdaságot meg nem hogy nem tisztelik itt, de nem is nagyon értik. Ja, és két éve a Fidesz kormányozza. Na, kinek van meg kedve nevetni?
Lehet, hogy azért a svájci államtól kérik a banktitkot, mert magukból indulnak ki. Idehaza Szopolnyák őrnagy tán mégsem annyira elveszett, mint a svájci trezorokban? És hát olyan is volt már errefelé, hogy a titkosszolgálattal fenyegették az állampolgárokat. Hogy elmúltak már azok az idők? Elmúltak volna? Mivel a politikán, ami elől a magyarok a pénzüket külföldre menekítik, változtatni nem akarnak, érvelni mellette meg egyre kevésbé tudnak, így hát marad a fenyegetés. A Lajos már úgyis hazahozhatta a pénzét az adóamnesztia keretében 10 százalékért, féljenek hát a többiek a 35-től. Hova tűnt hirtelen az a mosoly? Jól is jön az új ellenségkép, az eddig használtak kezdenek elkopni, pedig adni kell a mindennapi gyűlölnivalót a híveknek. Legyen hát mindenki adócsaló, megveszekedett offshore-lovag, egy aljas spekuláns, egy háztáji maffiózó, akinek külföldön pénze van. Bebizonyítják majd nekünk, hogy miattuk nem megy előre ez az ország, miattuk nincs növekedés, miattuk nem jut itt a focin kívül szinte semmire. És ha már itt tartunk: ez a Rothschild nem zsidó véletlenül? Lassan el lehet kezdeni szervezni az új békemenetet.
Van hát választásunk. Vagy röhögünk rajtuk, vagy félünk tőlük. De az ’50-es évek óta úgyis tudja ez az ország, hogyan lehet e kettőt egyszerre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!