Gál J. Zoltán: Süllők ideje

Ezek a hírek szoros összefüggést mutatnak, mi több, magyarázzák a tényt: a trafikbotrány, az elmúlt évek egyik legnyilvánvalóbb, legvilágosabb mutyija egyelőre meg sem érintette a Fideszt. Több hét kínos magyarázkodás, nap nap után történt lelepleződés, megannyi tönkretett egzisztencia után a friss közvélemény-kutatás szerint a Fidesz egyelőre nem veszített szavazót. De hogy jön ide a dandár meg a süllő? Hát úgy, hogy azon a napon, amikor a trafikmutyi károsultjai utcára vonultak, amikor kikérik maguknak a kisemmizésüket, amikor elmondták, hogy az új pályázatokból is lényegében kizárták őket, akkor a közszolgálati hírportálon a süllő meg a dandár volt a hír. Trafikról egy szó sem.

Attól tartok, hogy egységsugarú magyar választó teljes nyugalomban éli az életét anélkül, hogy értesült volna az elmúlt évek legpofátlanabb kormányzati lenyúlásának lényegéről. Pedig ebben a trafikügyben minden adott, ami egy jó kis botrányhoz kell. Mert mifelénk az össznépi felháborodásnak is mások ám a szabályai, mint Európa szerencsésebb felén. Kaszát, kapát ritkán ragad a magyar, ha azt hallja, hogy közbeszerzési simlikkel megszerzett súlyos milliárdokat tőzsdei tranzakciókkal síbolnak ki offshore cégekbe. Milliárdot ő még nem látott, az tehát nincs is, a többi úri huncutság sem érinti meg. De ez a trafik, ez más kellene, hogy legyen. Adott a személyes érintettség: mindenki járt már trafikban, a kisemmizett trafikosok történeteit pedig nem olyan nehéz feladat átélni. Adott a befogadható nagyságrend. Egy trafik árbevételét, azt a pár százezer forintot havonta, azt már el tudja képzelni mindenki. Jó a szó is: trafik. Pattog és ropog. Mondták egykor, hogy néhai Tocsik Márta se járt volna úgy ahogy, ha például Kissnek anyakönyvezik. Mert hát elkissezni, az nem megy, de a tocsikolás, az mindjárt. Trafikolni – működhetne ez is. És adott a legfelsőbb körök érintettsége is, mert bár a miniszterelnökséget vezető államtitkár látszik most a fő kavarónak, de egy miniszterelnökséget vezető államtitkár nem vehet el tulajdont magyar vállalkozóktól és osztogathatja azt el kistafírozva a politikai kegyelteknek a miniszterelnök tudomása, jóváhagyása nélkül – ezt egy volt miniszterelnökséget vezető államtitkárnak igazán elhihetik. Egyre kínosabb ez nekik, még Bayer Zsolt is fanyalogni volt kénytelen, közben egyre világosabb nekünk: vegytiszta korrupció zajlik a szemünk előtt. Akkor hát miért nem állt még feje tetejére a világ?

Kóros bizalomhiánnyal, a közélettől és annak ügyeitől való tömeges elfordulással szokás ezt magyarázni, s mindez nyilván igaz is. Csakhogy közben hajlamosak vagyunk jóváhagyólag tudomásul venni, adottságként kezelni az elfogadhatatlant: a magyart választók jelentős része egész egyszerűen nem kap tájékoztatást az őt is, de az országot mindenképpen érintő ügyek jelentős részéről. Mert az ország azon – nagyobbik – felén, ahol internet nincs, újságra se pénz, se kereslet, ott a hírforrást szinte kizárólag azok a csatornák jelentik, amelyekre a Fidesz az elmúlt években rátette a kezét. Ha igaz a szóbeszéd, miszerint Simicska Lajos és üzlettársai az egyik nagy kereskedelmi tévét is meg akarják szerezni maguknak, akkor ez a kör bezárul: Magyarország nagy része kirekesztődik a valóság, de legalábbis a többféle vélemény megismerésének lehetőségéből. És ez nagyobb fegyver a kézben, bármily kétharmadnál, nagyobb a valláskövetőkhöz hasonlatossá vált szavazótábornál, és nagyobb a választási szabályok átformálásánál is. Ezen a ponton gyakran hangzik el a kérdés: miért nem épített magának a baloldal is médiabirodalmat? Szerintem viszont médiabirodalmat pártok és azok holdudvarai építeni nem tudnak. Csak összelopni.

De amíg én itt trafikügyről nyavalygok, lemaradok a fontos hírekről, meg is nézem gyorsan a közszolgálati hírfolyamban. Nos, igen, Szijjártó Péter magyar–azeri egészségügyi együttműködésről tárgyalt. Minden a helyén.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!