Gál J. Zoltán: Szerkesztők

A gerjedelem érthető, sokáig a magyar közélet egyes számú rejtélye volt, hogy ki és miért szivárogtatott, hogyan lettek a szivárogtatásból zavargások, zavargásokból egy politika és egy miniszterelnök ellehetetlenülése, abból meg kétharmad a Fidesznek. A rejtély maradt, de nem egyes számú már: engem jobban érdekelnének a titkosított paksi szerződések. Tényleg fontosabb, hogy mi volt nyolc éve, mint hogy mi lesz itt úgy harminc évig? Ha így van, azt is politikai érdekek formálják persze, de nekem nem csak azért kell újra Őszödről írnom, mert a téma rátelepedett az elmúlt hét közéleti vitáira. Hanem mert én is belekeveredtem megint. Nem lesz ez a szokott vezércikk, a szemlélő-elemző távolságot, amit a műfaj megkövetel, nem tarthatom. Hogy írok most mégis, ezzel tartozom azoknak, akik ezt a lapot olvassák.

Múlt héten hozta nyilvánosságra a belügyminiszter a Gyurcsány Ferenc emlékezetes őszödi beszédének kiszivárogtatásáról szóló titkosszolgálati jelentéseket. Na nem úgy, ahogyan azt tőle követelték, nem a teljeset, hanem a csonkított, kitakarásokkal teli torzót. A jelentések egykori címzettjétől, Bajnai Gordontól tudható, hogy kitakarva elsősorban azok a részek vannak, amelyek a Fidesz számára kínosak. Van, aki meglepődik ezen? A titkosszolgálati anyagok egyike egy Rózsa-Flores Eduardo nevű, mondjuk így, zavaros hátterű ember szóbeszéden alapuló elméletét tartalmazza: szerinte a szivárogtatás magának Gyurcsánynak lehetett érdeke. Ezzel szemben a volt miniszterelnök egy interjújában azt mondta, látott olyan titkosszolgálati jelentést, amely szerint az őszödi beszéd összevágott verzióját tartalmazó, 2006 szeptemberében egyes sajtóorgánumokhoz eljuttatott felvételt a Miniszterelnöki Hivatalban tárolt kazettáról másolhatták.

Érthető, hogy a sajtó ezek után engem bombázott kérdéseivel, úgy is, mint a Miniszterelnöki Hivatal volt államtitkárát, és úgy is, mint az eredeti őszödi beszéd hangfelvételének egykori őrzőjét. Az engem kérdező újságíróknak – jó, a szerkesztőségbe bejelentés nélkül berontó Hír Tv-nek nem, csak a többieknek – újra és újra azt feleltem: amit Őszödről tudok, az elmúlt nyolc évben elmondtam. Többször is. Korábbi mondataim az internetről hamar fellelhetők. A tényeken túli véleményemet pedig nem máshol, hanem az általam szerkesztett lapban dolgom megírni.

Egy hét kevés volt, hogy az érdeklődő sajtó képes legyen felidézni mindazt, amit én Őszödről már sokszor elmondtam. Az állampárt központi lapja, a Magyar Nemzet pedig napokig fejtegetett egy bonyolult összeesküvés-elméletet, aminek kiinduló pontja az volt, hogy szerintük én ott sem voltam az őszödi frakcióülésen. Ott voltam 2006 májusában Őszödön, előadó is voltam, ez onnan tudható, hogy a miniszterelnöki beszédek mellett ez is nyilvános nyolc éve már. De mivel még ez sem tűnt fel az elmúlt héten senkinek, kénytelen vagyok itt újra elmondani a saját történetemet. Próbálom röviden:

2006. szeptember 17-én délelőtt az MSZP több akkori politikusa, köztük a párt akkori szóvivője hívott telefonon, hogy tőlük a Magyar Rádió egy miniszterelnöki beszédre kért reakciót. Miután a rádiósok nem voltak hajlandóak elárulni, miféle beszédet is kellene kommentálniuk, a kérést visszautasították. Tőlem, mint a kormányzati kommunikáció akkori vezetőjétől érdeklődtek, tudom-e, miről van szó, mert kideríteni csak annyit lehetett: a felvételen a miniszterelnök állítólag káromkodik. Nem tudtam, mi lehet ez. Elindultam országházi irodámba. Mikor a Kossuth térre értem, ott már a Hír Tv műholdas közvetítő kocsija parkolt (még az őszödi beszéd megvágott verziónak sugárzása előtt vagyunk). Az irodámban hallgattam meg a rádió híradását, benne a beszéd azóta oly sokszor lejátszott, rövidített, összevágott változatát. Beletelt kis időbe, míg a hivatalba időközben berendelt munkatársaimmal közösen rájöttünk, hogy az őszödi zárt frakcióülésen elmondott beszédről lehet szó. Tudtam, hogy arról májusban két felvétel készült, abból az egyik az MSZP-hez, a másik pedig a Miniszterelnöki Hivatalba, az én irodámba kerülhetett. Azonnal keresni kezdtem. Nem felejtem el a pillanatot, mikor kinyitottam a szekrényt, ahol a miniszterelnöki szereplésekről készült hang- és képfelvételeket tároltuk. A szekrényben több polcot megtöltöttek a kazetták, százával sorakoztak az elmúlt négy évben rögzített beszédek és interjúk. Ekkor hívott vissza telefonon Gyurcsány Ferenc, aki Győrben tartózkodott éppen, talán fórumot tartott addig, azért nem lehetett elérni. Azonnal felajánlottam neki a lemondásomat. Elmondtam, hogy valószínűleg az őszödi beszéd felvétele kerülhetett ki, az eredetinek itt kellene lennie ebben a szekrényben, amely előtt állok, de mivel gőzöm sincs, megvan-e még, a felelősséget természetesen vállalom. Gyurcsány a lemondás helyett azt kérte, keressük tovább a felvételt, ő folytatja a hivatalos programját, amint tud, jelentkezik újra. Munkatársaimmal egyenként kezdtünk belehallgatni a kazettákra rögzített beszédekbe, úgy a tizedik lehetett a sorban az őszödi. Ott volt tehát abban az átkozott szekrényben. Mikor Gyurcsány újra telefonált, nem kis megkönnyebbüléssel mondtam neki, hogy megvan a kazetta, ő pedig arra utasított, hogy annak teljes tartalmát tegyük mielőbb nyilvánossá. A szöveg hamar felkerült a Miniszterelnöki Hivatal honlapjára. Ott és akkor, szeptember 17-én délután kiderült, hogy a teljes beszéd Miniszterelnöki Hivatalban tárolt felvétele, és az, amit ismeretlenek a sajtóhoz eljuttattak, nem egyezik. Az egyiken szerepelnek mondatok, amelyek a másikról hiányoznak, és fordítva. Az eltérést a kazettafordítás különbsége magyarázza. Vagyis nem a Miniszterelnöki Hivatalnál lévő felvétel, és nem is annak másolata szivárgott ki, ezt még aznap közzétettük, azóta sokszor elmondtam én is, mások is – ez az egyetlen tény, amit én a múlt hét végéig az őszödi felvételekről biztosan tudtam.

De egy hete már más is tudható. Annyi, ami a titkosszolgálati jelentésekből is kiolvasható, ami Kósa Lajos beismeréséből és Bayer Zsolt egyértelmű közléséből következik: a Fidesznek szerepe volt a beszéd kiszivárogtatásában. A kérdés tehát jogos: ha szerepe volt a kiszivárogtatásban, volt-e szerepe annak szerkesztésében? Jól emlékszünk: a vágott beszéd nyilvánosságra hozatala zavargásokhoz vezetett. Ezek valóban spontán zavargások voltak, netán ezt is szerkesztette valaki? Talán közelebb visz a válaszhoz, ha ismét csak tényeket, nyolc éve ismert momentumokat teszünk egymás mellé.

A választási vereség után 2006 tavaszán a Fidesz még sebeit nyalogatta, érthető, hogy a pártelnök, Orbán Viktor sem kereste nagyon a nyilvánosságot. A választásokat követő első jelentősebb beszédét Tusnádfürdőn mondta. Ezt a fórumot hagyományosan a Fidesz nemzeti karakterének erősítésérre, nemzetpolitikai víziók megfogalmazására használja. De 2006-ban nem így tett. Erdélyben, zömmel erdélyi közönség előtt csak és kizárólag magyar belpolitikáról beszélt és közzétette az azóta feledésbe merült Jó reggelt Magyarország! című felhívást. Beszédében addig nem hallott élességgel vádolta a kormányt hazugsággal – elemzőknek, hírmagyarázóknak akkor fel is tűnt: vajon miért teszi? A felhívásban jelenik meg először a „szervezett és nyílt politikai hazugság” vádja a kormánnyal szemben. A kiáltványban a hazugságok elleni tiltakozásul nagygyűlésre hívtak szeptember 23-ra. Júliusban egy szeptember végi nagygyűlésre! Mondjuk úgy, szokatlan, már csak rendezvényszervezési szempontból is. Ma már a dátumra így emlékszünk: szeptember 23-a az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követő hétvége. És ha valaki ma egymás mellé helyezi az őszödi beszédet és ennek a tusnádfürdői kiáltványnak a szövegét, lehet, úgy jár, mint én: nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a kiáltvány a beszédre reagál – két hónappal annak nyilvánosságra kerülése előtt.

A tusnádfürdői beszéd és a kiáltvány közzététele utáni hetekben a Fidesz szinte minden megszólalásában visszaköszönt az addig alig használt hazugságvád. Aztán szeptember legelején Orbán Viktor írássorozatot közölt a Magyar Nemzetben. A vízválasztó című cikkben azt írta: „a hazug, illegitim és önfejű kormányzati politikára az emberek nyílt és rejtett ellenállással válaszolnak. … A nyílt ellenállás formáit is ismerjük az elmúlt tizenhat évből és a nyugati demokráciák példáiból: sztrájkok, tüntetések, útlezárások, engedetlenségi mozgalmak”. A káoszt vizionáló orbáni mondatok akkor vitát kavaróan durvának tűntek. Ma már látnokinak. A cikk szeptember 9-én jelent meg, szombaton. A következő hétvégén nyilvánosságra került az őszödi beszéd megvágott változata. Másnap megtámadják a tévé székházát. A rákövetkező hétvégén pedig megtartják a júliusban beharangozott Fidesz-nagygyűlést. Egy hétre rá pedig az önkormányzati választásokon ráömlik a narancssárga festék Magyarország térképére és elkezdődik a Fidesz gazdasági-politikai háttérvilágának megerősítése az önkormányzatok erőforrásainak felhasználásával.

Tudjuk, a történelmet a győztesek írják. De a politikának van egy másik cáfolhatatlan aranyszabálya is: mindig minden kiderül egyszer.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!