Ha a rakéta pisztoly lenne, a maláj légitársaság MH–17-es gépe helyett Ferenc Ferdinánd, az úgynevezett Donyecki Népköztársaság lehetne Szerbia, Ukrajna Ausztria, az USA és az EU lenne Németország, Oroszország maradna Oroszország, 1914 viszont megismétlődne 2014-ben.
Hisztériagyanús túlzásnak gondoltam ezt a Facebookra posztolt első világháborús példálózást, míg a CNN kommentátora nem kezdett el szintén „Ferenc Ferdinánd-momentumról” értekezni az Ukrajna fölött csütörtökön lelőtt maláj gép tragédiája kapcsán. A történelmi párhuzam annyiban stimmel, hogy mi már megint vesztes játszmába keveredtünk.
A környék, ahol a maláj gép 298 utasa halálát lelte, szörnyűséges emberi tragédiák helyszíne jó ideje már. Nem mentség, nem magyarázat senkinek semmire, kerülném is a kegyeletsértő összevetés vádját, de tény: naponta halnak meg százával arrafelé. Egyik részről orosz profik által trenírozott és általuk felfegyverzett, mindenféle bűnözőkből, önjelölt Rambókból és szedett-vedett zavaros fejűekből álló szakadárcsapatok vodkagőzben lőnek, amerre állnak, másik részről az ukrán hadsereg képtelen megvédeni bárkit és bármit a saját országában. Még izzottak a maláj gép roncsai, amikor többtucatnyi embert ölt meg bombatámadás Luganszkban, abban a több százezres városban, ahol hosszabb ideje se víz, se villany, se emberhez méltó életfeltételek. És? Lett volna európai, amerikai lap, amelyiknek egy újabb luganszki bombatámadás a címlapjára kerül? Aligha. Hogy ne legyek álszent: ebben a lapban sem. Az ukrán válság még itt, a szomszédban is becsúszott a mínuszos hírek közé. Persze voltak kemény hangú nyilatkozatok, néhány írásba foglalt irgum-burgum.
Voltak szankciók is Oroszországgal szemben, inkább csak úgy ímmel-ámmal, kényesen vigyázva az amerikai és európai üzleti érdekekre. Ahhoz, hogy rádöbbenjen a világ az Európa peremvidékén dúló háborúra és emberek százezreit megnyomorító totális káoszra, ahhoz a maláj gép 298 utasának, vagyis külföldieknek borzalmas tragédiája kellett. Kellett, írom, miközben tisztában vagyok vele, mennyire szörnyen is hangzik ez. De most vannak jelei, hogy feltápászkodnak végre az íróasztalaik mögül azok, akiknek dolguk és módjuk tenni valamit egy új európai háború eszkalálódása ellen.
Ha már történelem: 1983-ban, amikor a szovjetek egy dél-koreai utasszállítót lőttek le, a Nyugat és a Szovjetunió kapcsolatai a kubai rakétaválság óta nem tapasztalt mélypontra jutottak. Akkor 269 utas és a személyzet halála idézte elő a szovjet külpolitika félfordulatát, mint ilyen, az a repülőgép-katasztrófa hozzájárult a Szovjetunió bukásához. Hogy most Putyin képes-e ilyen fél- vagy egész fordulatra, még nem dőlt el, de hogy Oroszország és a Nyugat viszonya a maláj gép tragédiája kapcsán jut mélypontra, az jól kalkulálható. És ennek az egymásnak feszülésnek már megint ki van az ütközőzónájában? Hát persze, hogy Magyarország. És most már nem pusztán geopolitikai okokból, hanem Orbán Viktor hintapolitikájának következményeként.
A miniszterelnök keresi a lehetőséget, hogy kijátssza egymással szemben a Keletet és a Nyugatot – ezzel az alcímmel közölt írást a magyar kormány politikájáról a maláj gép lelövésének napján a világ tán legbefolyásosabb gazdasági hetilapja, az Economist. Leírták, amit mi jól tudunk: az Európa-ellenes szólamokat, a hatalomgyakorlásban visszaköszönő Putyin-utánérzést, no meg a háromezermilliárdos orosz hitelt és a mély titkokba burkolt Paks 2-t. Nem lényegtelen, hogy ezt a politikát már az eddigi lagymatag szankciók is megnehezítették: a minap került fel az amerikaiak feketelistájára az az orosz bank, amely a paksi hitelt folyósította volna. Nyilván találnak majd másik bankot, van belőle az orosz államnak elég, de a maláj gép lelövése után, a Putyinnal szemben csúcsra járatott ellenérzések közepette a Nyugat az eddig szájhúzogatásokban kimerülő rosszallásnál határozottabban késztetheti Orbánt választásra. Vagy velünk vagy, vagy Putyinnal, együtt nem fog menni – Orbánnak még azelőtt kellene megértenie ezt az üzenetet, mielőtt világosan a szemébe mondják. Ha lenne még helye elveknek a politikájában, akár alkalom is lenne kiszállni Paks 2 orosz béklyójából a maláj gép tragédiája után.
Amikor egyértelműen bebizonyosodik, hogy a Kreml által támogatott szeparatisták voltak a maláj gép utasainak gyilkosai, akkor Putyin ezt az ukrán válsággal elkezdett globális játszmát biztosan elveszíti. Orbánon múlik, hogy Magyarország, mint száz éve, most is a vesztesek oldalára szorul-e.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
