Ez a rendszerváltozás óta a legnagyobb politikai botrány… Próbáltam megszámolni, hányadszorra írom én ezt ide. Legutóbb talán Paks II kapcsán, előtte Simicska kiugrási kísérlete nyomán, még előtte Simicskáról magáról, Lázárról, Rogánról, Matolcsyról, azt megelőzően pedig… A fene se emlékszik már. Ez az igazán hatékony politikai kommunikáció: azt is elfelejtjük ma, min is háborodtunk fel tegnap.
Létező szókincsem birtokában a Quaestor-botrányról is csak azt tudom írni, hogy ez a rendszerváltozás óta a legnagyobb politikai botrány. Na, jó, az egyik legnagyobb, ahhoz éppen elég nagy, hogy elhúzzon miatta ez a kormány miniszterelnököstül, Küküm-miniszterestül, Matolcsystul, Lázárostul, mindenestül. Mert amit ma tudunk, annak alapján csak két lehetőség maradt: vagy tökéletesen ostobák, vagy dörzsölt gazemberek. Vagy fogalmuk sincs a magyar pénzügyi piac működéséről, vagy kimerítették a fél Btk.-t, de legalább a bennfentes kereskedés tiltó passzust. És ez, túlzás nélkül, már emberéletekbe is került, ha igazak a néhány elkeseredett Quaestor-károsult öngyilkosságáról szóló hírek, és az, hogy a Külügyminisztérium illetékes főosztályvezetője is önkezével vetett véget életének. Ehhez képest tényleg másodlagos az amúgy szintén büntetőjogi felelősséget felvető kérdés: hogy kerül bármiféle közpénz a már jó ideje messziről bűzlő Quaestorhoz? Hogy, hát mégis hogy? Úgy, hogy ez egy „közeli” cég, baráti, aminek feje épít cserébe stadiont, finanszíroz vízumközpontot és ki tudja, mit és kit még. És ha nem lenne világos, hát Orbán Viktor beismerésértékű bejelentéséből tudjuk, hogy ez nem hiba, valamiféle egyedi eset, működési zavar, a gépház zaja, hanem a rendszer maga, amit a miniszterelnök enkezével formált és irányít.
Az az ember, aki a minap egy tudományos dolgozat tárgya lett, azé a kutatásé, amelyik azt vizsgálta, hogyan tudják működtetni a modern diktátorok a maguk illiberális államát az erőszak nyílt alkalmazása nélkül. Ha jól értem, a tudósok arra jutottak, hogy mindennek a kulcsa az ilyen új típusú autokráciákban, mint a miénk, a tömeges manipuláció, az, hogy az állam vezetője átverje az ő népét saját vezetői kompetenciájával kapcsolatban. Ennek kétségkívül vannak jelei mifelénk, de a Quaestor-botrány után tán kiegészítésre szorul a dolgozat, az Orbán-féle illiberális állam működésének valódi alappillére ugyanis az intézményesített következménynélküliség.
Miután a miniszterelnök magát és fél kormányát keverte bűncselekmény(ek) gyanújába, jogos a kérdés, kinek lenne lehetősége és felelőssége velük szemben a magyar törvények előírásait érvényesíteni. Például az ügyészségnek, amelynek vezetője, az egykori Fidesz-jelölt Polt Péter most éppen magát vizsgálja a tárgyban, vajon miért halnak el nagy számban a korrupciós ügyekben megtett bejelentések azóta, hogy ő a legfőbb ügyész. Beavatkozhatna az Állami Számvevőszék, amelynek elnöke, az egykori Fidesz-képviselő a minap véletlenül kiderítette, hogy az adóhatóság nem szed be majd 4 ezermilliárdnyi közterhet, de ettől annyira megijedt, hogy gyorsan elnézést is kért a meggondolatlan tényfeltárásért. Aztán létezik még a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal nevű műintézmény, amelynek Fideszhez ultralojális vezetője kérlelhetetlen ügybuzgalommal vegzálta eddig a civil szervezeteket, ám lévén Lázár János alá beosztott csinovnyik, aligha fogja most megszállni a Külügyminisztériumot úgy, ahogy azt az Ökotárssal tette. Aztán lehetne a rendőrség is, amelyik a Quaestor csődje után hetekig ki sem hallgatta a cég vezetőjét, Tarsoly Csabát, közben sok mindent alá lehetett íratni a közmunkás strómannal, és már kínosan rá kellett égnie a kormányra az ügynek ahhoz, hogy végre elmenjenek Szijjártó barátjáért a villájába. Ja, és még a nemzeti bank is tehetne egyet s mást, csak sajna pont ők adtak engedélyt kötvénykibocsátásra egy ingatag pénzügyi alapokon álló cégnek és azt sem vették észre, hogy 150 milliárdnyi hamis papír forog a piacon.
És miközben így számba vesszük az Orbán-rendszer legfontosabb bástyáit, megtekinthetjük az interneten, hogyan viszik el Ukrajnában a kormányülésről(!) élő egyenesben a helyi katasztrófavédelem talpig egyenruhában méltatlankodó vezetőit korrupció gyanúja miatt. Vagy olvasgathatjuk a cikkeket Romániáról, ahol független nyomozó hatóságok egymás után derítik fel mindenféle politikusok visszaéléseit, és szakmányban verik őket bilincsbe. Ukrajnában és Romániában, mondom még egyszer a miheztartás végett.
Annak idején Tisza Kálmán miniszterelnökről írta a Pesti Napló, hogy már csak egy vékonyka hártya tartja a posztján – a bőr a pofáján. Orbánnal nem ez a helyzet, dehogy, őt nem csupán az a vékonyka hártya, sokkal inkább az általa átformált és igába hajtott igazságszolgáltatási rendszer tartja ott.
Én meg szépen elmentem a számítógépemen a mondatot: „ez a rendszerváltozás óta a legnagyobb politikai botrány”. Ne kelljen már újra és újra bepötyögni. Legközelebb elég lesz csak idemásolni, ctrl C, ctrl V.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
