Gál J. Zoltán: Töty

Tötyörgés-mötyörgés – így mondta, amit az ellenzékről gondol, mert szerinte a töty-möty fogja meghosszabbítani Orbánék uralmát. Türelmetlen ő is, mint annyian, hall beszédeket az összefogás akarásáról és nem lát semmit, ami tettekre utalna. Nincs még itt az ideje – ezt mások mondják, ők is vannak elegen. Hogy előbb külön-külön kell megerősödni, a választás odébb van még, az egyezkedés pedig már biztos elkezdődött. Hogy is ne kezdődött volna, mikor napnál világosabb, hogy a Fidesz által a maga képére alkotott választási szabályrendszer összefogásra kényszeríti az Orbánnal és rendszerével szemben állókat. Csak semmi kapkodás, mondják. Van-e még ideje, ez tehát a kérdés, az ellenzéknek erre a – szépirodalmian – tötyörgésre-mötyörgésre, avagy másként szólva – úgy fotelpolitológiailag – az együttműködés feltételrendszerének kidolgozására?

Igazságtalan persze tötyörgésnek minősíteni mindazt, ami ellenzéki oldalon folyik. Ezen a héten például az MSZP médiakoncepciót prezentált, Bajnai Gordon pedig fontos mondatokat mondott arról, hogy az Együtt 2014 az MSZP-vel közösen akar miniszterelnök-jelöltet állítani. Beszélnek itt, fórumoznak ott, leszögeznek, rámutatnak és aláhúznak szorgalmasan. Hogy erről a választókorú népesség elenyésző részét képező hírfogyasztókon kívül nem értesül senki? Sok oka van ennek, de tán a legfontosabb: ellenzéki oldalon ma egyetlen kérdés érdekes hírgyártó és hírfogyasztó számára, hogy lesz-e együttműködés, az együttműködésnek vezetője, ezáltal világos alternatíva és esélyes kihívó Orbánnal szemben. Ez az ügy van ezen a térfélen, másnak nem jut hely.

Legyen a naptár a barátunk, ott lóg a falon a pártirodákban, tudom. Egy év múlva lesznek a választások, a tizenkét hónapból nem árt, ha az utolsó kettőt legalább teljes vértezetben intenzív (helyi) kampányolással töltik, a nyári időszak két hónapjának uborkaszezonja meg mifelénk úgyis a kutyáké. Nyolc hónap van tehát a közös jelöltek megtalálására, a programok összefésülésére, a választókörzetek viszonyainak megismerésére, a kampánystratégia kimunkálására, és még ki tudja, mi mindenre, hogy a piszkos anyagiakról ezúttal csak annak kapcsán szóljunk, hogy a kormánytöbbség éppen kampányidőszakban fosztaná meg a pártokat az állami apanázstól. Mindezek alapján tehát a leglényegesebb kimondására, hogy lesz-e összefogás, és ha igen, ki annak a vezetője, nincs már több ideje az ellenzéknek.

Az MSZP gondolhatta még korábban, hogy neki még szüksége van időre ahhoz, hogy megmutassa, egyedül is képes váltópárttá válni. Látszott is erre esélye valamennyi. Ma már alig látszik. A közvélemény-kutatók által mért trendek és időközi választások eredményei alapján legalábbis. Hiányzik még körülbelül egymillió szavazó a váltópártisághoz, ekkora választói tömeg megnyerésére a fentebb vázolt nyolc hónap kevés. Az MSZP tehát, ha egyedüli váltópárt nem is lett, de az ellenzék legnagyobb és legerősebb ereje mindenképpen, s ez sem elhanyagolható politikai teljesítmény. Így is ugyanazt nyerte, mint ami váltópártoknak kijár: a kormányváltás felelősségét. Rajta múlik, lesz-e, s az is, ha nem. Ha az MSZP-nek vannak is szervezetei, tagjai, aktivistái, készülő programja és stabil vezetése, és még sok minden, ami nélkül kormányváltás nem lehetséges, de ideje, az már nincs.

Az Együtt 2014 gondolhatta még korábban, hogy neki szüksége van még időre ahhoz, hogy megmutassa önálló arcát, hogy felzárkózzon szervezettségben a többiekhez. Látszott is erre esélye valamennyi. Ma már az látszik, hogy az Együttnek politikai terméke összesen kettő van: Bajnai Gordon és az ellenzéki összefogás gondolata. Minél tovább húzódik az összefogás, annál nehezebb Bajnai helyzete, hogy az általa (is) keltett várakozást politikává formálja. Ebből a képletből az Együtt számára sem a folyamatos erősödés, hanem felzárkózásának lassulása következik. Van már sok mindene az Együttnek, vannak szavazói, több lájkolója a Facebookon, mint a többi pártnak együttvéve, és egyre több helyi szervezete is. Ez sem elhanyagolható politikai teljesítmény De ideje nincs.

A kisebbeknek a túlélés a tét, ennek egyedüli záloga, ha részesei valamiféle ellenzéki együttműködésnek. De ők nem is hiszik, hogy lenne még idejük.

Azt mérik a kutatók, hogy a választók több mint fele, 55 százaléka kormányváltást akar. Hogy akkor miért vezet a Fidesz fölényesen? Mert ezeknek a kormányváltóknak több mint egyharmada, majd másfél millió szavazó, nem találja szándékához a pártot. Hogy fognak ezek kormányozni, ha maguk közt sem tudnak kiegyezni? – kérdezik joggal és közben álldogálnak a maguk jól megalapozott akaratával. Tötyörögnek, mert arra vannak utalva, de baromira unják már. Próbálgatni, hogy meddig tart a türelmük, nincs már arra idő.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!