Magyarország elveszítette a függetlenségét. Túlzó állítás lenne? Ha egy országnak olyan kormánya van, amelyik egy másik ország kormányának reakciójától tartva nem mer, nem tud, nem akar véleményt nyilvánítani jelentős stratégiai ügyekben, fontos nemzetközi kérdésekben, az nem független ország. Az ukrán dráma mutatta meg a maga teljes valójában: Vlagyimir Putyin vásárolt magának egy EU- és NATO-tagállamot és játszadozhat is vele kedvére. Hozzá Orbán Viktor csendesen dorombol.
Mivel röhejes, akár ki is nevethetnénk, ahogy a magyar miniszterelnök az ukrán válságot Zs-kategóriás magamutogatásra használja. Feledhetetlen alakítás, mikor helikopterről szemléli a Dunát, kezet fog a riadt tekintetű afrikai menekültekkel és megtekint néhány talpig becsinált rendőrt, továbbá egy eltévedt őzet. Ezt tudta hozzátenni Ukrajna tragédiájához, annyit pont, mint amikor kézmozdulatával elállította az ónos esőt. De ez nem vicces, ez hazugság és gyávaság. Miként gyáva és hazug mondat Martonyi külügyminiszteré is, aki azzal a magyarázza a magyar diplomácia feltűnő hallgatását, hogy ha folytatódott volna az erőszak Kijevben, akkor megszólaltak volna. Száz halott nem elég a véleménynyilvánításhoz a magyar kormánynak? Mennyi kellene? Kétszáz? Háromszáz? Mennyi? És van-e annál gyávább és hazugabb, ahogyan a kormányzati végbélből kilógó közrádió terroristáknak nevezi a kijevi tüntetőket? Persze ők csak betartják az ukázt, az is csak egy orosz szó. Hanem volt abban a rádióban világos beszéd is, amikor a szokásos pénteki interjújában a miniszterelnök Ukrajna kapcsán pont az atomerőművek biztonságáért kezdett aggódni hirtelen. Igen, az atomerőművekért, kedves Sigmund Freud, már megint magának volt igaza.
Mert hát erről van szó, mi másról, arról az elátkozott paksi atomerőműről, és annak kapcsán a most nyilvánvalóvá lett szereposztásról: a magyar kormány arra van kényszerítve, hogy minden olyan ügyben, amely orosz érdekeket érint, igazodjon a hivatalos orosz állásponthoz. A remegve várt orosz hitel, az a 3000 milliárd forint és az ehhez valószínűleg kapcsolódó, de a mi orrunkra nem kötött titkos alkuk tömege gátolja meg a magyar kormányt az önálló állásfoglalásban. Magyarországnak a paksi paktumból fakadó gazdasági-energetikai kiszolgáltatottsága a rezsicsökkentési fórumokon túli valóságban egyértelmű már egy ideje. Most kezdhetjük megszokni, hogy ebből egyértelműen következik az ország politikai kiszolgáltatottsága, a kormány önálló mozgásterének végletes szűkülése is. Orbán Viktor szereti a székely adomát, megtanulta azt is: a medve nem játék. Különösképp, ha egy ágyba fekszik vele. Hát most be is van rezelve rendesen.
Tudom én, az ukrán helyzet bonyolult, és napról napra bonyolultabb: mikor ezt írom, a megoldás még nincs fönn a Függetlenség terének emelvényein. Ezért, még ha nem is tetszik, hajlamos vagyok érteni a teszetoszaságnak látszó uniós óvatoskodást is. Nem azt kárhoztatom, miként sokan teszik, hogy miért a lengyel, és miért nem a magyar külügyminiszter vesz részt a kijevi egyeztetéseken, mert nekünk ebben nem osztanak a lapot, Lengyelország más súlycsoport. Ettől még a fekete-fehér ügyekben, élet és halál kérdésében, szabadság és demokrácia ügyében az állásfoglalás nyilvánvaló kötelessége lenne a kormánynak. Nem kellett volna mást tenni, annyit csak, mint mindenki más Európában, és az összes szomszédos országban: idejében elítélni az erőszakot, nyilvánvaló tenni ebben a hatalmon lévők felelősségét, érzékenységet mutatni egy nép szabadságvágya iránt, és ezt a Külügyminisztériumba rendelt ukrán nagykövettel is megüzenni. Ennyire sem voltak képesek, és ezt a gesztust éppen annak az országnak a kormánya tagadta meg az ukránoktól, amely politikai krédóját 1956 magára hagyott forradalmából eredezteti. Az a miniszterelnök bohóckodja el az ukrán felkelőkkel és az őket megrendülten figyelő magyar közvéleménnyel szembeni morális kötelességét, aki saját politikusi karakterét is ’56 örökségére kezdte építeni. Vajon miféle szókinccsel beszélne most róla a Nagy Imre koporsója mellett álló borostás fiatalember?
Brüsszel nem Moszkva, mondta Orbán Viktor nem is oly rég – milyen igaz mondat. Ukrajna drámája megmutatta, hogy választani kell közülük. Vagy Moszkva, vagy Brüsszel - meg Berlin, meg Washington, meg Bécs, de még Pozsony is. Vagy Kelet, vagy Nyugat. Orbán már választott. Jó negyven nap múlva mindenki más is megteheti.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
