…csak a bolond nem veszi észre, hogy milyen őrült tempóban felgyorsult nálunk az elszakadás a múlttól, és rakétasebességgel süvítünk a jövőbe. Nagy és lényegi változások történnek.

 
Gálvölgyi János

Most én sem foglalkoznék a piszlicsáré, senkit nem érdeklő dolgokkal – nyugdíj, médiatörvény, alkotmányozás, munkanélküliség, Gyöngyöspata, és sorolhatnám –, hanem örvendezve csatlakozom az igazán változásokat akarók boldog tömegéhez.

A „Minden legyen másként!” mozgalom egyik legfontosabb célkitűzése, hogy semmit ne nevezzenek úgy, mint régen. Ez nagyszerű, dinamikus, határozott, átgondolt intézkedéseket igényel. Kiderült például, hogy Elvis Presley mostantól 56-os hősnek tekinthető, így tehát megérdemli, hogy utcát, teret nevezzenek el róla. De miután nálunk – kis hazánkban – nem divat, sőt elképzelhetetlen, hogy egyvalaki döntsön az ilyen és egyéb, nagy jelentőségű kérdésekben, a ’zemberekhez fordulnak, kikérik, meghallgatják a véleményüket, a javaslataikat.

Így szólhattunk bele például az új alkotmányba, annak előkészítésébe, de attól tartok, ez a fantasztikus demokrácia nincs mindenkire jó hatással. Itt van ez az Elvis Presley dolog. Most már nemcsak róla, hanem másokról is akarnak utcát elnevezni a magyarok.

Felmerült Tony Curtis, Columbo (Peter Falk) vagy Gábor Zsazsa neve is. Ez még rendben is lenne, hiszen valamiféle magyar rokonság mindhármuknál felfedezhető. De utcát, teret követelnek Madonnának vagy Angelina Jolie-nak és Brad Pittnek is. Ez utóbbi kettő is indokolt lehet, hiszen tavaly több mint egy hónapig hazánkban tartózkodtak, tehát megérdemlik, hogy utca, tér, esetleg egy közintézmény viselje a nevüket. Jut eszembe: egyszer Madonna is forgatott nálunk, tehát teret neki!

Jogos döntésnek látszik az is, hogy a Moszkva teret ezentúl Széll Kálmán térnek hívják. A „Moszkva” elnevezés a ’zembereket, akik áthaladnak ezen a forgalmas csomóponton, eddig a nap huszonnégy órájában az elnyomó szovjet csizmák dübörgésére emlékeztette, ugyanakkor a „Széll Kálmán” elnevezés kellemes, derűs érzéssel tölti majd el őket, mert arra gondolnak, hogy ez már nemcsak egy tér, hanem egy sikeresen megvalósuló terv is, és ettől még a villamosok is boldogabban csilingelnek.

A Szabadság tér is megszűnne, ezentúl Roosevelt tér lenne, aki helyet cserélne Széchenyivel. Fantasztikus és lényegi változások ezek! A repülőgépek ezentúl nem egyszerűen Ferihegyen landolnak, hanem a Liszt Ferenc Repülőtéren, és ettől – befelé haladva a rendkívül korszerűtlen és balesetveszélyes Liszt Ferenc-hegyi gyorsforgalmi úton – kellemes és gyönyörűséges dallamok szólalnak meg a ’zemberek szívében.

Egy okos, átgondolt javaslat szerint a gellérthegyi Szabadság-szobrot is el kellene távolítani, és a helyére Szűz Máriát volna helyes tenni. Csodálatos módon a Gellért-hegy név megváltoztatására még nem írtak ki pályázatot, de ami késik, nem múlik.
Jut eszembe! Írás. Nem értek egyet azokkal, akik élcelődnek, amiért államfőnk nem a magyar helyesírás szabályainak megfelelően írt néhány sort, pontosabban bizonyos betűket nem kettőzött meg. Ő komolyan vette, hogy spórolnunk kell, így tehát rövidebben ír, és ezzel igenis, nem vesz el helyet a papíron, no meg – azt hiszem – kétharmados többség birtokában az ember úgy ír, ahogy akar. És abban sem vagyok biztos, hogy az eddigi helyesírási szabályok megfelelnek-e a mai kor követelményeinek.

De visszatérve a névváltoztatásokhoz. Ismerve tévézési szokásainkat, tartok tőle, hogy lesz még itt Isaura, Dundika vagy éppen Fekete Pákó utca és Alekosz tér is.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy a Magyar Posta holnap megjelentet három bélyeget, amelyek a száz éve született Kiss Manyit, Básti Lajost és Rodolfót ábrázolják. Talán van még cserélhető utca- és térnevünk…

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!