Nagy gázzal előre

A csúcson elfogadott nyilatkozat előírja, hogy 2015 után egyetlen tagállam sem maradhat meg „elszigetelt energiaszigetként”. Ezzel egy számunkra is lényeges probléma megoldását tűzi ki első ízben a legmagasabb szinten, konkrét határidővel. Nagyok a különbségek ugyanis Észak-, Nyugat- és Dél-Európa, valamint a közép-európai új tagállamok között. Míg a régiek esetében túlnyomórészt diverzifikált és stabil a gázellátás, az újak a Keleti Blokk örökségeként mindmáig egyoldalúan függnek Oroszországtól. Magyarország gázszükségleteinek 80%-át importálja, ennek túlnyomó része (80-85%) pedig egyetlen forrásból, Orosz­országból érkezik hazánkba. Mindenki emlékszik még a 2009. januári gázválságra, amikor Oroszország hetekre leállította gázszállításait. Magyarország a Gyurcsány-kormány előrelátásának köszönhetően már 2006-tól stratégiai tározókat épített ki, és töltött fel, így nálunk a lakosság nem szenvedte meg a tőlünk teljesen független orosz–ukrán perpatvart. Ellentétben Bulgária vagy éppen Bosznia-Hercegovina polgáraival, akiknél bizony a hideg tél kellős közepén napokra kikapcsolták a fűtést, vagy Szlovákia gyáraival, ahol napokra leállt a termelés.

Ez az egyoldalú függés ráadásul nem csak az ellátásbiztonság szempontjából fontos, de meglátszik az árakon is: Magyarországon vagy Litvániában ma drágább a gáz, mint Nagy-Britanniában vagy Franciaországban! Ennek elsődleges oka, hogy jelenleg még nincs alternatív forrás, így az orosz beszállító természetszerűleg tudja érvényesíteni monopolhelyzetét.

A cél tehát világos: az orosz mellett más forrásokhoz is hozzá kell férjünk, illetve diverzifikálnunk kell az ellátási útvonalakat is. Ezt a célt szolgálja mindenekelőtt a Nabucco, valamint a Déli Áramlat projektekben való részvétel. Alapos előkészítést követően a Bajnai-kormány kezdeményezésére 11 közép-európai ország kormányfője 2010. februárjában Budapesten nyilatkozatban kötelezte el magát országaik gáz- és elektromos hálózatainak összekötésére és az új észak-déli gázfolyosó kiépítésére, amelyet az Európai Bizottság immár a 6 kiemelt európai energia infrastruktúra-fejlesztési célkitűzéshez sorol. A magyar elképzelések alapján kialakított koncepció szerint ez a Lengyelországtól Horvátországig terjedő térséget kötné össze. A folyosó két „szíve” az épülő lengyelországi és a tervezett horvátországi LNG-terminál, amelyeken keresztül a világpiacról tudnánk beszerezni cseppfolyósított földgázt, ütőerei pedig azok az interkonnektorok (összekötő vezetékek), melyek közül néhány (magyar-horvát, magyar-román) már el is készült, a többi pedig előkészítés alatt áll (magyar-szlovák, magyar-szlovén, magyar-osztrák bővítés, lengyel-szlovák, lengyel-cseh stb.). Minderre a Nabucco gázvezeték tenné fel a koronát, amely a Kaukázusból, a Kaszpi-térségből és a Közel-Keletről hozna vezetékes gázt nagyobb mennyiségben. Ez utóbbi megépítésének esélyei jelentősen javultak az elmúlt hónapokban, a végső döntés a tavasszal várható.

Forrásoldalról is kedvezőek a körülmények. A Nemzetközi Energiaügynökség 2010-es előrejelzése szerint még legalább egy évtizedig gáztúlkínálat várható a piacokon, kedvező árakat eredményezve. Amerikában az elmúlt öt évben forradalmi változások történtek a gázszektorban. Új technológiák segítségével lehetővé vált az ún. „nem hagyományos” gázmezők (pl. palagáz, márgagáz) gazdaságos kitermelése. Ezzel az Egyesült Államok 5 éven belül a világ legnagyobb gázkitermelőjévé vált, és újabb öt éven belül akár exportőrként is megjelenhet a világpiacon. Arról nem is beszélve, hogy elvben Európa is komoly pala- és egyéb nem hagyományos gázpotenciállal rendelkezik, noha ennek kitermelését ma még számos, elsősorban szabályozási hiányosság akadályozza. Mindeközben jelentősen csökkent a hajókon szállított cseppfolyósított földgáz (LNG) ára a megnövekedett és tervezett kapacitások (Katar, Indonézia, Egyiptom, Izrael) és az újonnan beállított szállítóhajók miatt. Minden adott tehát ahhoz, hogy a szükséges infrastruktúra kiépítésével alternatív forrásokhoz jussanak Közép-Európa országai.

Félreértés ne essék: nem lehet cél, hogy az orosz gázforrásokat teljesen kiváltsuk! Ennek se realitása, se gazdasági, se politikai haszna nem lenne. A feladat az ellátásbiztonság garantálása egy újabb válság esetén, így a közép-európai, és benne a magyar alkupozíciók erősítése. Ez pedig csak regionális együttműködéssel, alternatív források biztosításával lehetséges. A beszállítók közötti verseny Moszkvát és az orosz cégeket is rászorítja majd a hatékonyabb, átláthatóbb és kiszámíthatóbb működésre és versenyképesebb árakra. A nyertes a fogyasztó lesz – Oroszországban is.

Az Orbán-kormány az energia­kül­po­li­tikában minden változtatás nélkül folytatja a Bajnai-kormány politikáját a regio­nális integráció, valamint a források és útvonalak diverzifikálása érdekében. A budapesti csúcs folytatásaként a múlt heti csúcs előtt Barroso bizottsági elnök és 6 ország (V4-ek, valamint Románia és Bulgária) megegyezett egy Günther Öttinger energiabiztos vezetésével felálló munkacsoport létrehozásában. Kulcs­kér­dés a pénz. Noha az Európai Tanács joggal szögezte le, hogy a beruházásokat elsősorban magáncégeknek kell finanszírozniuk, fontos, hogy az alapvető ellátásbiztonságot érintő, de piaci alapon automatikusan nem életképes elemeket az unió is támogassa. Most ezekért a forrásokért kell majd hatékonyan lobbizni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!