HÁZI DOLGOZAT
Bevezetés
Laci bácsi megkért, hogy írjam meg, mit gondolok az osztályomról. Laci bácsit nagyon szeretem. Szigorú és bölcs ember, aki csak a javunkat akarja. Fontos neki a tisztelet és a tudás és a szeretet és a nemzet. Ahogy elnéztem ott, az alatt a festmény alatt üldögélni, eszembe jutott ükapám, Alsóviszokai Gerlóczy Károly, Ferenc József császár bácsi királyi tanácsosa. Neki is nagy bajsza volt, és ő is nagyon szerette a nemzetét és a családját és a tudást. Egészen meghatódtam. Sajnos vele nem találkozhattam, mert 1900-ban meghalt, de Laci bácsival igen, és ennek nagyon örülök, mert úgy érzem, mintha neki köszönhetően Károly bácsi kicsit most is velünk lenne.
Tárgyalás
Nagyon tetszik az osztályterem, és az, ahogyan Laci bácsi – mint egy szobor – a tanulók fölé magasodik. Az ember már a pulpitus látványától erősnek érzi magát, belegondolni is borzongató, mit érezhet akkor Laci bácsi odafent. A szék is nagyon kényelmes lehet. A tanulók időben megérkeztek és elfoglalták helyeiket, de azért akadt pár diák, aki késett. Laci bácsi nagyon elnéző volt a diákokkal, akik a nyári szünet után mindig nehezen maradnak a fenekükön, nehezen illeszkednek vissza, nehezen szokják meg, hogy csendben kell maradni, és sokat beszélgetnek. Láttam, hogy páran elbóbiskoltak, a tenyerükbe temették az arcukat, láttam, hogy minden bizonnyal felszedtek pár kilót a nyáron, volt, akire rá sem ment az új köpeny. Nehéz ilyen korán felkelni, ha az ember megszokta, hogy sokáig alhat, és gondolatban még a tengeren vitorlázgat, vagy az olimpia versenyeit nézi a kényelmes lelátóról. Én sajnos egész nyáron otthon voltam, mert az én anyukám nem engedhet meg magának ilyen luxusokat, ezért én jobban is vártam a tanévkezdést, mint az osztálytársaim nagy része.
Laci bácsi megkérte, hogy meséljünk a nyári élményeinkről. Balog Zoli beszélt először, aki a családi élményeit mesélte el, illetve valami olyasmit, hogy nem is család az ő családja, hanem hogy kapcsolatok vannak ott, de ezt nem értettem igazán. Megható volt, amikor arról beszélt, hogy pofozkodni szemétség, és hogy náluk nem pofozkodnak, az ő családjában nincs veszekedés és verekedés, és nem is lesz. Azt is mondta, hogy vannak olyan családok, ahol pofozkodnak, de amikor pofozkodnak, akkor azt ő nem nevezi családnak, mert a családba nem való a pofozkodás, de sajnos, mondom még egyszer, ez nem volt világos nekem. Aztán Lukács Zolika jelentkezett, aki valami baltákról meg egy furcsa nevű országról beszélt, de a többiek egyáltalán nem figyeltek rá, tovább beszélgettek, különösen Pokorni Zoli és Semjén Zsolti, akik teljesen összebújva suttogtak ott valamiről, és csak akkor hagyták abba, amikor megérkezett Rogán Anti, és akkor valahogy ő került a középpontba. Rogán Anti körül vibrált a levegő. Ha valaki szimpatikus volt nekem így elsőre, akkor az a Rogán Anti. Olyan erő és magabiztosság sugárzott belőle, amire mindannyian vágyunk. Szegény Lukács Zolit alig tapsolták meg páran, nagyon sajnáltam, hogy ilyen kevés barátja van, ellentétben a Rogán Antival, akinek sok barátja van, és sokan megtapsolták. Páran ki is nevették Lukács Zolit, amit nem tartok szép dolognak, szerintem csúnya dolog így kiközösíteni embereket, de a fiúk már csak ilyenek. Vagy nem figyelnek egymásra, vagy kinevetik a másikat, illetve csak a barátaikat hallgatják meg.
Balczó Zoli is egész nyáron itthon volt, mint én, de ő nem is akar elmenni innen, erről mesélt. Hogy nekünk, magyaroknak nem kell máshová menni, mert itt is nagyon jó nekünk, és nem szorulunk rá, hogy máshová utazzunk, amikor a mi országunk olyan szép és erős és gyönyörű. Ez a beszámoló nagyon tetszett nekem, de a többieket egyáltalán nem érdekelte, mert ekkor érkezett meg az osztály legszebb lánya, a Selmeczi Gabi, és mindenki csak őt nézte. Én is őt néztem. Állítólag van barátja, aminek nem örülök.
Befejezés
Kicsit el voltam keseredve. A fiúk nagyon agresszívak, egy kisebb csoportjuk a büfében arrébb is lökött, mert azt mondták, hogy ez az ő büféjük, én meg új gyerek vagyok, és az új gyerekeket meg szokták verni. Nagyon megijedtem és elsírtam magam. Reszketve vártam a tesiórát. Az öltözőben senki se szólt hozzám, nagyon szomorúan kullogtam ki az udvarra, de aztán az utolsó tíz percben, amikor játékra került a sor és fociztunk, adtam egy gyönyörű gólpasszt egy Viktor nevű fiúnak, aki nagyon megdicsért, és megígérte, hogy vigyázni fog rám. Végre szereztem egy barátot, és a többiek is, még a Rogán Anti is gratulált nekem. Nagyon várom már a holnapi napot, hogy újra találkozhassak Viktorral, és újra suliba mehessek.
(A szerző a T. Házban járt)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!